Hamar norvég tartomány kerületü (amt), Söndre Trondhjem, Kristians, Agerhuus kerületek és Svédország közt 26042 km2 területtel, (1891) 119129 lak. Az egész kerületet hegyek takarják; a Svuku-fjeld (1760 m.) és a Sölen-fjeld (1790 m.) a legmagasabb csúcsok. Számos folyóvizei közül a legnagyobb a Glommen, amely ÉD-i irányban átfolyik rajta. Tavai: a Mjösen, Faemund, Stor és Osen. A H.-völgy és a Mjösen környéke Norvégiának legjobb gabonatermő földje; a kerületnek csak 1/3-da művelhető meg. Nagy kiterjedésüek az erdőségei. Rézérceket, palát és mészkövet bányásznak. A került 5 járásra (H., Vinger és Odalen. Solö É-i és D-i Ósterdalen) oszlik. Fővárosa Hamar.
Dalecarlia legrégibb városa Jalun svéd tartományban (län), 40 km.-nyire Faluntól, a Hafran-tó és vasut mellett, 1290 lak., nagy országos vásárokkal.
(ejtsd: -serna) Alfréd Károly József, svéd iró, szül. Vedäsaban (Svédország) márc. 12. 1879-től a Smälands-Posten folyóirat munkatársa. 1890-től szerkesztője. A lapjában megjelenő Kaleidoskop és Dagskronikor c. humorisztikus heti rovatok alatt Sigurd álneve hamar országszerte hiressé vált. A svéd népéletből vett rajzai megannyi apró remekművek. Legnevezetesebb munkái: Kaleidoskop, Oväden och ogväden (1885), Ved och ovett (1888); Vid hemmets härd (1889); Fru Vesterbergs inackorder, ugar (1890); Fröken Jennys Konditioner (1893); Allehanda Folk (I Kaleidoskop) c. művét Baján Miksa magyar nyelvre lefordította (Budapest, 1894).
v. Heidrich, azaz Henrik, 1150-1157. országbiró, 1158. II. Gézának I. Frigyeshez küldött egyik követe s 1162. Magyarország nádora volt. Karintiából származott s állítólag mint starhandi és heunburgi gróf vándorolt az országba testvérével. Wolferrel együtt, ki egy - hitelében megtámadott 1157. évi oklevél szerint - a németujvári apátságot alapította. A Képes Krónika és Kézai szerint 40 tegzes lovassal, Thuróczy szerint 300 nyilassal még Géza vezér idejében jöttek volna be és Szent István korában ők ölték volna meg Keán bolgár fejedelmet. Az okleveles nyomok azonban csak II. Géza koráig (1141-1161.) vezetnek vissza s oklevelek bizonyítják, hogy ekkortájban élt minden Wolfer comes, mind Heidric nádor, Hédervára építője, kitől a Héderváry-családot (l. o.) származtatják.
L. (növ.), l. Borostyán.
(Éderholz), kisközség Kis-Küküllő vmegye dicső-szentmártoni j.-ban, (1891) 975 magyar lakossal. Hajdan az iktári gróf Bethlenek ősi birtoka volt, jelenleg a gróf Zichyek birják. Lakói főleg szőllőmiveléssel foglalkoznak s igen kitünő bort termelnek.
v. Hedrik, Heidrich, l. Héder.
kisközség Győr vmegye tósziget-csilizközi j.-ban, (1891) 928 magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Itt van a Héderváriak ősi várkastélya, mely ódon szabásu épület bár, de műemlék gyüjteményeinél fogva, melyeket H.-i Viczay Lőrinc gyüjtött össze, figyelemre méltó; gazdagok e gyüjtemények kő-, bronz-, római és ujabbkori régiségekben, továbbá nevezetes a vár könyv- és kézirattára. A parkban mutatják az u. n. Kont-fáját, melynek lombjai alatt a hagyomány hite szerint Kont a «kemény vitéz» 30 társával titkos összejöveteleit tartá.
-család. A II. Géza királyunk idejében beköltözött Hedrik comestől (l. Héder) származik; a tőle épített Hedrikvárából lett idővel Hédervára (Győrtől észak-nyugatra esik), melytől a család nevét vette. Teljes és biztos nemzedékrende a családnak maig ismeretlen, talán azért is, mert e család csak későn, a XIV. sz.-ban kezdett emelkedni jelentőségre és összfontosságra; virágzása erre és a következő századra esik. A nyilvánosan szereplő családtagok ezek voltak: H. Saul, III. Béla és Imre királyok alatt csanádi püspök, majd pedig kalocsai érsek volt. 1180. és 1183. Béla király kancellárja. II. Ince pápának azon törekvéseit, hogy Magyarországot is a pápai főhatalom befolyása alá terelje, támogatni igyekezett. Midőn Imre király ellen felkelt öccse, Endre herceg, H. S. fontos szolgálatokat tett a királynak e mozgalom lecsendesítésére. Meghalt 1202 körül. - H. István, Sopron vmegye főispánja és 1206. nádor, H. Poth. Mosony vmegye főispánja és 1209. nádor. - H. (Vialka) Dénes v. Dienes, II. Endre király korában nádor volt. Az ország nagy nyomorát részben ő is okozta. Róbert, esztergomi érsek 1232. kiközösítette a kat. egyházból, mivel az egyháziakat folyton zaklatta és zsarolta, mig a zsidókat és izmaelitákat, kikre az adószedést is bizta, pártfogolta, IV. Béla király 1235. megvakíttatta, részint az általa elkövetett sok visszaélésért, az ország javainak elprédálásáért, okirathamisításáért, részint amiatt, mert azt sejtette, hogy H. D. atyjánál, Endre királynál, izgatott ellene. - H. Pál, a bolognai egyetemen végezte tanulmányait. Ugyanott a Domokos-rendiek szerzetébe lépett. 1225 körül visszatért Magyarországba, hol Boris kun fejedelmet sok emberével együtt a keresztény vallásra térítette. 1231 körül Győr városában szerzetének zárdát alapított. - H. (Vialka) Dénes (a családban e néven második). II. Endre alatt 1228. tárnokmester, 1232. erdélyi vajda. IV. Béla király alatt 1238. nádor, 1241 márc. elején a tatárokkal szemben vereséget szenvedett, és csekély, megmaradt csapatával csak nehezen menekülhetett vissza Pestre a királyhoz. - H. Kemen v. Kelemen, kitünt a tatárok elleni harcban. Két fia volt: 1. H. Poth Lőrinc. Eleinte országbiró, 1267 óta Somogy, Sopron és Moson vmegyék főispánja és nádor. Fontos szolgálatokat tett IV. Béla király rokonának, az oroszoktól megtámadott Rasztiszlav galiciai hercegnek 1246. Vitézül harcolt Frigyes osztrák herceg, majd Ottokár cseh király ellen. A szörényi bánságot megszabadította a bolgárok pusztításaitól. 2. H. Dénes, kinek fia volt (Bakó) Miklós, unokája pedig H. Lőrinc (II.). Ez utóbbitól származik le a későbbi Ujlaky-család (l. o.), melynek tagjai közé tartoztak Hédervári Kont Miklós és H. K. István (l. Kont). - H. Kelemen (a családban e néven második). Lőrinc fia, IV. v. Kún László és III. Endre király alatt főpohárnok és Baranya vmegye főispánja; III. Endre kedvelt tanácsadója volt. - H. Dezső, Dénes fia, 1322-1327. Erzsébet királyné országbirája. 1326-30. soproni főispán és világosvári várnagy. 1330. Károly királlyal harcolt Bazarád havasalföldi vajda ellen; e harcban a királyt megmenteni akarván, ennek öltözetét vette magára s feláldozta magát királya életéért. Jutalmul özvegye Világosvárt kapta, l. még Dezső. - H. Miklós, 1358 dec. 2. csongrádi főispán és szegedi várnagy. Felesége Debreceni Pál egyik leánya volt. - H. Mihály, 1394 ápr.-tól 1398 végéig nyitrai, ez időtől kezdve 1403. elejéig veszprémi püspök. 1403 márc. 9. már utódját kinevezi Bonifác pápa. A leégett veszprémi székesegyház helyreállításán fáradozott. - H. István, 1386 körül részt vett Horváth János, macsói bánnak Erzsébet és Mária királynők elleni összeesküvésében. - H. János előbb győri kanonok, 1388-1410. győri püspök. 1389. Zsigmondtól a nádorral együtt megbizást kap, hogy Albert osztrák herceg megbizottaival békés uton oszlassák el a kettőjök között fölmerült vitás ügyeket. 1404. a győri székesegyház közelében a Szent Háromság tiszteletére a mai meglevő Héderváry-kápolnát alapította, melyet Simor János hercegprimás 1861. helyreállíttatott. Zsigmond ellenének, Nápolyi Lászlónak 1403. ő is hive volt, és ezért Stibor és Garay, Zsigmond vezérei, elfoglalták tőle a győri várat. - H. Lőrincz, Miklós főajtónálló fia. 1428-tól majd kilenc évig főlovászmester volt; 1430. Zsigmond királyt elkisérte a nürnbergi német birodalmi gyülésre. Több izben vett részt kényes természetü diplomatiai ügyekben. 1431. a milanói herceggel Zsigmond nevében véd- és dacszövetséget kötött. 1434. a királyt elkisérte a baseli zsinatra, melynek végzéseit ő hirdette ki Magyarországon. 1437-1447-ig sokszor a legválságosabb időkben az ország első méltóságát, a nádorságot, viselte odaadással. Buda várának őrizete is reá volt bizva. Második nejétől, Blagay Margittól két fia született: Imre és Miklós. - H. Imre, 1447. rövid ideig Buda várának kapitánya. 1450. macsói bán. 1459. Mátyás király őt is ujra föleskette hüségére a Frigyes császárral való összeesküvés alkalmából. Halálának ideje ismeretlen. Felesége volt Gara Dezső leánya: Borbála. - H. László, 1446-67. egri püspök volt. Nagy buzgalmat fejtett ki az egri székesegyház felépítésének érdekében, a hová szónoklás végett meghivta Kapisztrán Jánost is. Midőn Giskra János, cseh vezér 1451. Losoncnál megverte Hunyadi Jánost, az ennek seregében harcoló H. L.-t elfogták a csehek, Eger alá vitték és felszólították a vár őrségét, hogy a püspök szabadonbocsátása fejében adják fel a várat. De a várbeliek ennek nem engedtek, még magának a püspöknek parancsára sem, ki ekép fogoly volt mindaddig, mig Hunyadi János ki nem szabadította (1453), Mátyás király uralkodásának kezdetén több izben harcolt a Felső-Magyarországon garázdálkodó csehek ellen. Elfoglalt több várat (Galgóc, Vadva) s megvert több hirhedt rablókapitányt (p. Axamitot). 1464. jelen volt a székesfehérvári gyülésen, mely megerősítette a Mátyás király és Frigyes császár közt kötött békét. Meghalt 1467. - H. Ferenc, Belgrád városának kapitánya volt. Mivel 1521. nem tudta megvédeni a törökök ellen, hütlenségi perbe fogták, számüzték és birtokainak nagyrészét Bakics Pálnak adományozták. 1538 előtt halt meg. - H. István, Szapolyai János párthive. 1529. Esztergom környékén egy kis lovas- és gyalogcsapattal meg akarta lepni Ferdinánd király vezérét, Katzianer Jánost, de ez ügyes csellel őt magát fogta el, s csak nagy váltságdij lefizetése után adta vissza szabadságát. 1541. Győr vmegye alispánja volt. - H. János, a XVII. sz. második felében pozsonyi kanonok, zirci apát, majd scopi püspök volt. A H.-család utolsó tagja H. Istvánnak (VI.) Katalin nevü leánya, Vicay Jánosné, kiről 1680. történt halála után a család vagyona és neve a Vicay-családra szállott. E család utolsó férfitagjának, vicai és hédervári gr. Vicay Hédernek végrendelete értelmében 1874. gr. Khuen Károly (l. o.) királyi engedéllyel családi neve mellé a Héderváry nevet is felvette.
Gáspár, német reformátor, szül. Ettlingenben (Baden) 1494., megh. Strassburgban 1552 okt. 17. Bevégezvén Freiburgban teologiai tanulmányait, Baselbe ment segédlelkészül (1518), hol a Capitóval (l. o.) való érintkezés folytán a reformált vallás hive lett, 1520. a mainzi választófejedelem Albert udvarába, onnan Strassburgba ment lelkészül, itt egész erejét a reformáció ügyének szentelte; a fürstenbergi gróf birtokaiba bevitte az uj egyházi rendezetet, részt vett a marburgi vallási szóvitán (1529), a kölni érsekség refolmálásában (1543), egyik szerkesztője volt a négyvárosi (tetrapolitana) vallástételnek (l. Ágostai hitvallás), lefordítota Ágoston és Ambrus többi munkáját, valamint a legrégibb korból eredő több egyháztörténelmi művet; kiadta a Chronicon Uspergenoe-t és egyszersmind 1230-1537 folytatta. V. ö. Spindler, H. essai biographique (1864) és Himmelheber, Studien der protest. Geistlichen. Baden (1881).