fürdő, l. Casares.
János Károly, svájci éremkészítő, szül. Schwyzban 1691 márc. 28., megh. u. o. 1771 márc. 14. Nancyban és Párisban képezte ki magát, azután a svéd követ kiséretében Stockholmba került, hol a királyi ház számára dolgozott. 1726-1728. Olaszországban tartózkodott, azután visszatért Svédországba, majd Szt. Pétervárra ment. Élete vége felé visszatért Svájcba. A legkitünőbb éremkészítők közé tartozott; kora romlott izlésének is többnyire ellen tudott állani. Legismeretesebb a XII. Károly svéd király halála alkalmából készített emlékérme és Anna cárnő képmása. Műveit metszetekben kiadták: Mechel (Oeuvres du chevalier H., Basel 1775) Haid (Das Ritters J. K. H. Medaillenwerk, u. o. 1781), legteljesebben összegyüjtötte Füssli (Augsburg 1782). Életrajzát megirta Amberg (Einsiedeln 1887).
hedonika (a gör. hedoné szóból) a. m. élvezet tanítása, azaz erkölcstani elv, hogy az ember legfőbb java, tehát törekvésünk egyedüli igaz célpontja az élvezet. Az első, aki elég következetesen fejtegette e tanítást, kirenei Aristipp (l. o.), Sokrates tanítványa; tőle származik a kirenaikusok iskolája, kiket hedonikusoknak is neveztek.
(ejtsd: édueń) Ödön, francia festő és rézmarató, szül. Boulogne-sur-Merben 1819 jul. 16., megh. Párisban 1889 jan. 12. Nanteuil és Delaroche tanítványa, kitünő tájképeket festett. Legkitünőbb művei: Favágók a pirenéi hegységben; Arab kávéház Konstantineben; Nők az Ossau völgyben; A forrásnál; A böngésző nő stb.Rézkarcai közül nevezetesek: öt lap az evangéliumokhoz készült rajzok után, Bidától; hat kép a Sterne-féle «Sentimental journay» egy kiadása számára stb.
kisközség, Somogy vmegye kaposvári j.-ban, (1891) 1285 lakossal és postatakarékpénztárral.
(Hidsaz), Ny.-Arábia vidéke. Nagyobbára a Jementől Sziria határáig terjedő partvidéket értik rajta, melyet K-en a Nefud-sivatag és Ny-on a Vörös-tenger határol. Mint török vilajetnek körülbelül 250000 km2 a területe és 3 1/2 millió a lakosa. A parti sikvidéket (Tehamah) a Nedstől, azaz az Arábia belsejét alkotó fensiktól meredek hegyfalak különítik el, amelyek közt sok a vádi; ezek szolgálnak utakul is. A forró és száraz klimáju vidéken a termékenység főkép az oázisokra szorítkozik. A lakosság jó része független beduin törzsekből áll. Bár a törökök jelentékeny haderőt tartanak benne, a szultán tekintélye általános elismerésre nem talál. H.-nak az kölcsönöz kiváló fontosságot, hogy benne van Mekka és Medina. V. ö. Buez, Une mission du H. (Páris 1873).
v. hedsra, l. Hidsra.
több magyar hgnő neve. 1. H., Eberhard krónikája szerint Szent István király leánya, ki 1009. táján Ebbo nellenburgi grófhoz ment férjhez. Ebbo halála után H. gondosan neveltette tóle született fiát, Eberhardot, kit egy Lupardus nevü idegen pap vezetett be a tudományokba és művészetekbe. midőn I. Eberhard családot alapított, H. a mainzi egyházmegyében levő Schwabenheimba vonult vissza s ott apácakolostort alapított, melynek első fejedelemasszonya ő maga lett. (a kronologiai nehézségekre nézve n. ö. Wertner, Turul, 1887. 74-5. és Árpádok, 52-4.). - H., Álmos herceg s az orosz Predszláva ifjabb leánya, ki 1132. III. Lipót osztrák őrgróf fiához, Adalberthez ment férjhez s már 1137. végén örvegyen maradt, gyermek nélkül.
3. H., Nagy Lajos és Erzsébet harmadik leánya, szül. 1371., megh. 1399 jun. 15. Atyja 1378 jun. Vilmosnak, Lipót osztrák herceg fiának jegyezte el. 1383. Erzsébet királynő H. leányát ajánlja Vilmossal együtt a lengyeleknek uralkodóul. Ámde Vilmos a lengyeleknek nem tetszett, kik magok akartak királynéjoknak férjet választani. Erzsébet engedett a kérésöknek, 1384. középn Krakóba küldte H.-et, hol a lengyelek nagy örömmel fogadták s 1385 okt. 15. meg is koronázták. A lengyel rendek által választott vőlegénye, Jagello litván fejedelem 1386 febr. 15. fölvette a keresztséget, három napra rá megtartotta menyegzőjét H.-gel, kinek Vilmossal kötött házasságát a pápa előzetesen fölbontotta. A lengyelek halála után «boldog» névvel tisztelték meg. Templomokat, kolostorokat alapított a megtérő litvánoknak. 1391. L. még Galicia.
1. sváb hercegnő, I. Henrik bajor hercegnek s nejének Juditnak leánya, meghalt 994; fiatal korában «biborban született» Konstantin görög császárnak volt eljegyezve s mikor e terv meghiusult, 955. II. Burchard sváb herceghez ment nőül; urát szellemi és testi fölényével teljesen rabjává tette. Férje halála után a Hohentwiel várba vonult vissza, hol Ekkehart, a st. galleni barát haláláig a tudományokban oktatta. (V. ö. Eckehart I-III.) Scheffel hires regényének hősnője. - 2. H., (szent), IV. Berthold meráni őrgróf leánya, megh. 1243 okt. 13. Már 12 éves korában jegyezték el I. Henrik sziléziai és lengyel hercegnek, kinek 7 gyermeket szült. 1238. (mint özvegy) az általa Trebnicben alapított és gazdag adományokkal ellátott cisztercita kolostorba vonult (Boroszló mellett), hol hozzátartozóinak szerencsétlen sorsa által megtörve, haláláig maradt. 1268. szentté avatták s azóta Szilézia védőszentje. Ünnepnapja okt. 17. V. ö. Knoblich, Lebensgeschichte der heil. H. (Boroszló 1860); Beoker, Die heil. H. (Freiburg 1872).
János, botanikus, a «mohok Linnaeusa», szül. Brassóban 1730 dec. 8., megh. Lipcsében 1799 febr. 8. A pozsonyi és zittaui gimnáziumból 1752. a lipcsei egyetemre ment, hogy orvosnak készüljön. Bose vezette a botanikába. Orvosi gyakorlatra szülővárosába készült, de az akkori erdélyi törvény szerint csak Bécsben képzett orvosnak volt erre joga, ezért visszatért Lipcsébe és a rigorozumait befejezvén, 1762. Chemnitz szász városkában az orvosi állás összes sanyaruságait végigküzdötte. Itt födözte föl 1774. a mohok szexuális szaporodását, vele a pétervári egyetemnek a virágtalanok szaporodó műszereinek fölfedezésére kitüzött 1783. évi pályadijat kapta meg. Miután már 1781. Lipcsébe költözködött, itt 1786. az egyetemen rendkivüli, 1789. rendes tanári álláshoz jutott; egyuttal a fűvészkert igazgatását is reá bizták. Korszakos botanikai fölfedezéseért a londoni, stockholmi és más tudós társaságok tagul választották. Számos orvosi, állattani és növénytani könyvet és értekezést irt. A mohák tanulmányozásával korszakot alkotott. E munkái: Vorläufige Anzeige meiner Beobachtungen von den wahren Geschlechtstheilen der Moose u. ihrer Fortplanzung durch Saamen (Lipcse 1779); Fundamentum historiae naturalis muscorum frondosorum, concernens eorum flores, fructus, seminalem propagationem...iconibus illustrata (u. o. 1782-1783, kétr., 10-10 tábla rajzzal); Theoria generationis et fructificationis plantarum cryptogamicarum Dissertatio, quae praemio ab Academia imperiali Petropolitana, pro anno 1783 proposita, ornata est (Pétervár 1784, két rész, 37 tábla rajzzal; második kiadása Lipcse 1798, 42 tábla rajzzal); Sammlung meiner zerstreuten Abhandlungen (u. o. 1793-1797, két köt.). Halála után jelent meg: Species muscorum frondosorum descritae et tabulis aeneis LXXVII coloratis illustratae (u. o. 1801, Opus posthumum editum a Friderico Schwaegrichen). - Lumnitzerünk Flora Posoniensis-e számára H. a mohákat dolgozta ki. A mohákat ábrázoló kézi rajzainak egy része nemzeti muzeumunk Széchenyi-féle gyüjteményében van. Életrajzát sokan irták meg: Schwaegrichen, Hedwigii vita a hátrahagyott Species appendixében; Deleuze, Notice sur la vie et les ouvrages de H. (Annales du Museum 1803); Sprengel (Ersch u. Gruber, Allg. Encyclop., 2. Section, IV. 1828); Trausch, Schriftsteller-Lexikon...d. Siebenbürger Deutschen (Kronstadt 1870, II. köt.); Kanitz, Versuch einer Geschichte d. ung. Botanik (Linnaea, Halle 1865); Dr. Kanitz Ágost, Megemlékezés Hedwig Jánosról (A magy. orv. és természetv. 1892. vándorgyülésének munkálataiban, Brassó), H. műveinek legteljesebb jegyzékével.