Hegytaraj

l. Hegy.

Hegytipró

az az állat, melynek lábvégei befelé vannak fordulva. Ennek ellentéte a franciás- v. táncmester-állás, melynél a lábvégek kifelé irányulnak; utóbbi rosszabb. Mindkettőnél ferde pata keletkezik, mert a pata az egyenlőtlen megterheltetés miatt többet kopik az egyik oldalon, mint a másikon.

Hegytorkolat

l. Hegy.

Hegyvám

a földesuri haszonvételeknek az a fajtája, melyet a nemesi birtokok szőllői után a jobbágy földesurának tartozott némely vidéken adni. Mindig természetben adták, de nem mindig volt az borban vagy mustban megállapítva; sokszor néhány kappant, cipót stb., a szüreti mulatságra való élelmi szert szedett e cimen a nemes ur. Némely vidéken a termés mennyisége után, másutt a szőllő területe után arányosan járt ez a szolgáltatás; a Dunántulnak és Erdélynek némely borvidékein pedig portánként volt megszabva bizonyos változatlan egység. A földtehermentesítésnél a dézsmaváltság összegének megállapításánál ezen szolgáltatás értékét is betudták a földesur javára. A H.-ra az 1492. XXIX.; 1715. XCVII.; 1802. VII. és 1836. VII. 3. § törvényeink vonatkoznak. A H. a többi urbéri tartozásokkal megszünt.

 

 

VIII. KÖTET vége

 

 

˙

 

A PALLAS NAGY LEXIKONA

 

IX. KÖTET

 

Hehezet - Kacor

 

 

 

 

Hehezet

a h hang neve, különösen ha más mássalhangzót kisér; l. Aspirata.

Hehn

Viktor, német iró, szül. Dorpatban 1813 okt. 8., megh. Berlinben 1890 márc. 21. Filologiai tanulmányai s hosszabb olaszországi utja befejeztével szülővárosában a német nyelv lektora lett, azonban 1851, mint politikailag gyanus egyént elfogták s Tulába internálták, ahonnan csak 1855. szabadult ki. Ekkor megtették a szt. pétervári császári könyvtár főkönyvtárosának. Ezt a tisztét 1873-ig viselte, amikor orosz államtanácsosi ranggal nyugalomba vonult és Berlinbe költözött át. Olaszországról irt két jeles művén kivül (Zur Physiognomie der italienischen Landschaft, 1844 és Italien, Ansichten und Streiflichter, 4. kiad. 1892) főleg a következővel keltett nagy feltünést: Culturpflanzen und Hausthiere in ihrem Übergang aus Asien nach Griechenland und Italien, sowie in das übrige Európa (1870, 6. kiad. 1893). uj szempontokban gazdag Gedanken über Goethe c. könyve (1887). Hagyatékából Goethe Hermann és Dorothea-járól (1893), továbbá De moribus Ruthenorum. Zur Charakteristik der russischen Volksseele (kiadta Schiemann 1893) és Reisebilder aus Frankreich u. Italien (kiadta Schiemann, Stuttgart 1894) irt művei jelentek meg. Életét megirta és működésének jelentőségét fejtegette Schrader O. (1891).

Heiberg

1. András Péter dán költő és publicista, szül. Vordingborgban 1758 nov. 16., megh. (megvakultan) Párisban 1841 ápr. 30. Politikai nézetei miatt számüzték Kopenhágából, ahol mint fordító élt. 1800. Párisba ment. Itt alkalmazást kapott a külügyminisztériumban s 10 éven át a Revue encyclopédique társszerkesztője volt. Kitünt mint vigjátékiró. Összes szinműveit Rahbek adta ki (1806-1819, 4 kötet); válogatott gyüjteményt belőlük Borchsenisus (1884) adott ki. V. ö. Heiberg Lujza, P. A. H. og Thomasine Gyllembourg (Kopenhága 1882, 3. kiad. 1883).

2. H. Hermann német iró, szül. Slezvigben 1840 nov. 17. Előbb könyvkereskedő volt, majd lapvezető s bankigazgató; 1892 óta csupán az irodalomnak él Slezvigben. Regényeket és elbeszéléseket irt, amelyeket realisztikus szinezet s egyes alakoknak markáns kidomborítása jellemez. Első műve: Plaudereien mit der Herzogin von Seeland (1881, 3. kiad. 1887); az erre sürün következőkből a kiválóbbak: Ausgetobt (1883); Die goldene Schlange (1883); Apotheker Heinrich (1885, 2. kiadás 1889, körülbelül legjobb műve); Eine vornehme Frau (1886); Esthers Ehe (1886, 2. kiad. 1890); Dunst aus der Tiefe (1890); Gesammelte Schriften (1887-89, 12 kötet). Életét s jellemzését megirta Merian H. (1891).

3. H. János Lajos dán költő és kritikus, H. András Péter fia, szül. Kopenhágában 1791 dec. 14., megh. Bonderupban, Ringsted mellett (Zeeland) 1860 aug. 25. Eleinte orvostant tanult, de csakhamar az irodalomra adta magát. Tanított dán nyelvet Kielben, később esztetikát, logikát és dán irodalmat a katonai akadémián, majd 1849-1856. a kopenhágai szinház igazgatója volt. Egyike a legnevezetesebb dán iróknak, aki számos éven át mint kritikus nagy hatással volt hazája irodalmára. Mint költő 1814. lépett föl Marionettheatret c. művével; ezt követte 1817. Julespög og Nytaarslöier. Kong Salamon og Jörgen Hattemager c. 1825. előadott vaudevillejével indul meg az ujabb dán szinműköltészet. Ezt követték: Recensenten og Dyret (1826); Den otte ogtyvende Januar (1826); Aprilsnarrene, Et Eventyr i Rosenborg Have, De Uadskillelige (1830); Kjöge Huuskors (1831); De Danske i Paris (1833); Nei (1836); Ja (1839) stb. Romantikus drámái közt az Elverhöi (1828) cimű a legnevezetesebb. Irt lirai költeményeket, esztetikai és filozofiai dolgozatokat is; Hegelt ő vezette be Dániába. Nevezetes De Nygifte c. románc-ciklusa. Összes művei (11 kötet költői, 11 kötet prózai mű) 1848., 1861-62. (Kopenhága) jelentek meg. - Neje, H. Janka Lujza, leánynevén Pätges (1812-90), a kir. szinháznak egyik legkiválóbb tagja volt. V. ö. Hansen, Om Johann L. H. (Kopenhága 1866).

Heide

város Slezvig-Holstein porosz tartományában, 50 km.-nyire Slezvigtől, vasút mellett, 7444 lak., cipő-, papir- és sörgyártással, élénk gabona- és marhakereskedéssel. 1559 jan. 13. a ditmarsok itt küzdöttek utoljára szabadságukért.

Heideck

Károly Vilmos báró, német festő és államférfi. L. Heidegger.

Heidegger

1. János Henrik svájci református teologus, szül. Bärentschweilban, a zürichi kontonban, 1633 julius 1., meghalt Zürichben 1698 jan. 18. Heidelbergában s Zürichben volt tanár. Ő volt egyik szerzője a Helvét egyességc. iratnak (l. Consensus), melyben a kálvini eleve elrendelési tant Amirault ellen védelmezte; a lutheri egyházzal való egyesülés utját Manducatio in viam concordiae Protestantium ecclesiasticae és Demonstratio de augustanae confes. cum fide ref. consensu (1644) c. műveivel egyengette. A katolikus egyházzal szenvedélyes harcot folytatott. E nemben kiválóbb művei: De fide decretorum concilii Trident. quaestiones, és Anatome concilii Tridentini (1672); Historia papatus... (1684). A vallásukért üldözötteknek és menekülteknek meleg keblü pártfogója volt, különösen pedig a nápolyi gályákra hurcolt magyar protestáns lelkészek kiszabadítása érdekében nagy és sikeres tevékenységet fejtett ki.

2. H. Károly Vilmos Heideck bárója, német államférfi és festő, szül. Saaralbenben, Lotaringiában 1788 dec. 6., megh. Münchenben 1861 febr. 21. Zürichben Meyer és Gassner Konrád vezetése alatt a festészetet kezdte tanulni, 1801. a müncheni katonai akadémiában lépett be, de művészeti tanulmányait sem hanyagolta el. 1805. belépett a bajor hadseregbe. 1826. mint táborkari alezredes Görögországba ment és oly szerencsével működött, hogy a damalai nemzeti gyülekezet görög állampolgárnak választotta meg, Kapo d'Istrias elnök pedig először Nauplia parancsnokává, majd Argosz katonai kormányzójává nevezte ki. 1829. kilépett a görög hadseregből, visszatért Münchenbe, hol ezredes, majd az ingolstadti várépítő-bizottság tagja lett. Mikor Ottó bajor herceg elfoglalta a görög királyi széket, H. vele ment, tábornok és a király kiskorusága alatt kormányzó lett. 1835-ben visszatért Münchenbe, ahol 1844. a bárói rangra emelkedett. Festményei közül említésre méltó a müncheni gliptotékában Helios négyes fogata.

˙