l. Henrik (lausannei).
János Keresztély Frigyes Ágost, német lélekbuvár, szül. Lipcsében 1773 jan. 17., megh. u. o. 1843 okt. 26. Lipcsében először mint orvos működött, majd 1812 óta mint az elmekórtannak 1819-ig rendkivüli, azontul rendes tanára. Mint filozofus a miszticizmushoz hajlik, mint lélekbuvár az elme betegségeivel foglalkozik. Sokat használták elmekórtani, antropologiai kompendiumait; egyéb művei: Die Psychologie als Selbsterkenntnisslehre (1827); Geschichte u. Kritik des Mysticismus aller bekannten Völker und Zeiten (1830). Halála után adták ki: Lebensstudien (1846).
az ugyanily nevü járás székhelye Aachen porosz kerületben, 32 km.-nyire Aachentől a Worm mellett, 2134 lak., gyapjuszövéssel és kosárfonással.
János Jakab Vilmos, német iró, szül. Langenwiesenben 1749 febr. 16., megh. Aschaffenburgban 1813 jun. 22. Jenában taulta a jogot s a régi és ujabb klasszikusokat, majd Erfurtba ment, hol Wielanddal ismerkedett meg. Azután egy ideig kalandos életet folytatott, házitanító volt Quedlinburgban, tartózkodott Gleimnál Halberstadtban; később Düsseldorfba került, 1780. beutazta Svájcot, Franciaország egy részét és Olaszországot. Három év mulva ismét Düsseldorfban találjuk, majd a mainzi választó-fejedelem felolvasója, udvari tanácsos és könyvtáros lett. Két főműve: Ardinghello (1787, 2 köt., ebben a képzó- és festőművészetre vonatkozó nézeteit juttatja kifejezésre) és Hildegard von Hohenthal (1795-1796, amelyben a zenével foglalkozik). Egy harmadik regényében, Anastasiában a sakkjáték áll előtérben. Összes műveit Laube adta ki 1838., 10 kötetben. Életét és működését megirta Schober, 1892.
1. Antal, németalföldi államférfiu, szül. Delftben 1641 nov. 22., megh. 1720 aug. 3. Jogot végzett és azután szülővárosában polgármesterré választották. Midőn III. Orániai Vilmos 1689. Hollandiát elhagyta és az angol trónra lépett, H. lett a 7 szövetséges állam korlátnoka. Midőn XIV. Lajos francia király a Kis Németalföldnek ujra hadat izent, H. Angliával és a bécsi udvarral véd- és dacszövetséget kötött és nagy erélyt fejtett ki a franciák elleni háboruban, melynek a rysviki béke vetett azután véget (1697). A spanyol örökösödési háboruban H. ujra szövetkezett Angliával és I. Lipót császárral, és Marlborough, Szavójai Jenő meg H. képezték az u. n. triumviratust, mely a szövetséges seregek haditervét megállapította. Azonban Anglia elpártolása után Hollandia is kénytelen volt Lajossal békét kötni (Utrechti béke 1713). Feljegyzésre méltó, hogy H. II. Rákóczi Ferenc felekelésének idejében sokáig rokonszenvvel kisérte a felkelők ügyét és a bécsi követ, Hamel-Bruinynx által (l. o.) több izben fegyverszünetet közvetített a császáriak és Rákóczi között. A szatmári béke megkötése után H. is felhagyott a kurucok támogatásával.
2. H. (Heynsius, Heins, Heyns) Dániel, hollandi filologus és költő, szül. Gentben 1580 jun. 9., megh. 1655 február 25. Franekerben jogot, majd Lejdában Scaliger alatt filologiát tanult, 1605. Lejdában tanár és könyvtáros, majd kir. tanácsos és Gusztáv Adolf történetirója lett. Szerzett latin és görög költeményeket, melyeket legteljesebb fia: Poemata auctiora (Lejda 1640) cimen és Nederduytsche poemata cimen Scriverius (Amsterdam 1611) adott ki. Irt azonkivül tudományos műveket, beszédeket, humoros karcolatokat és magyarázatot több latin és görög kalsszikushoz.
3. H. Miklós, H. Dániel fia, hollandi filologus, szül. Lejdában 1620 jul. 20., megh. Hágában 1681 okt. 7. Tudományos utazásokat tett Angliában, Fransziaországban, Svédországban és főkép Olaszországban. Igen jók Vergilius-, Ovidius-, Claudianus-, Valerius Flaccus- és Prudentius kiadásai. Ifjabb Burmann kiadta Adversorium libri (Harling 1742) c. művét, mely római irókra vonatkozó jegyzeteket foglal magában.
1. Károly Frigyes Rudolf, német kriminalista, született Saalfeldben (Türingia) 1825 ápr. 10. Jogi tanulmányait elvégezvén, meiningeni igazságügyi szolgálatba állott. 1860. első államügyész lett Drezdában; 1865. Lipcsében a büntetőjog tanárává nevezték ki; mint ilyen az egyetemet képviselvén az országgyülés alsóházában, 1872. összeütközésbe jutott a közoktatásügyi miniszterrel s 1873. Heidelbergába ment tanárnak. Számos kisebb értekezésein kivül a következő munkákat irta: Staatsrechtliche und strafrechtliche Erörterungen zum Entwurf eines Stafgesetzbuchs für den norddeutschen Bund (Lipcse 1870); Verhältnis des Reichsstrafrechts zum Landesstrafrecht (u. o. 1871) stb Ránk, magyarokra nézve érdekes politikai tartalmu Hungarica (Freiburg 1882) c. műve, mely ellen névtelenül Dr. H.-s Hungarica im Licht der Wahrheit cimmel felelet is jelent meg (Pozsony 1882).
2. H. Miksa, német filozofiai iró, szül. Priessnitzben (Szász-Meiningen) 1835 dec. 13. 1872. Lipcsében a filozofia magántanára, 1874. rendes tanára Baselben, 1875. Königsbergben s egy félév után Lipcsében, ahol azóta maradt. Főleg az ókori filozofai történetével fogalkozik, számos kisebb értekezésében és monográfiában, melyek közt fontos: Dei Lehre vom Logos in der griech. Phil. (1872); Der Eudämonismus in der griech. Phil. (1883 I. k.); Ueberweg filozofia-történetét 1875 óta ő adja ki (5-7. kiad.).
Rikárd, német filologus, született Capo d'Istriában 1838 november 3-án, előbb gimnáziumi tanár volt Triestben, Bécsben és Linzben; 1868. lett a grazi, 1873. a bécsi egyetemen a émet filologia tanára. Főművei: Heinrich von Melk (1867); Über den Stil der altgermanischen Poesie (1875); Wortschatz und Sprachformen der Wiener Otfried-Handschrift (1875-76., 3 rész); Notkers Psalmen (1876, Scherer Vilmossal); Über die Endsilben der altnordischen Sprache (1877); Beschreibung der isländischen Saga (1881); Über die Nibelungensage (1885); Über die Hervararsage (1887); Über die Walthersage (1888); Über die ostgotische Heldensage (1889); Über die französ. Gralromane (1891); Über das Gedicht von König Arendel (1892).
von Konstanz, középkori német költő, Hohenburgi Albecht grófnak (ki maga is költő volt, megh. 1298.) udvarán élt. Főműve: Der Minne Lehre (A szerelem tanítása), félig epikai, félig tanító költemény, melyben vonzó alakban, de tulságos ellegorizálással mesél el egy csinos szerelmi törétnetet. Azonkivül van két canzonéja; egyikben a lovagok és papok, a másikban Keresztelő János és Evangelista János fölényéről foly a vita. Műveit kiadta Fr. Pfeiffer (1852).
Károly Péter, német forrradalmár és politikai iró, szül. Grevenbroichban (Düsseldorf korm.) 1808 febr. 22., megh. Bostonban 1880 nov. 12. Orvostant tanult és aztán holland szolgálatba állott Bataviában; visszatértekor egy biztosítótársaságnál nyert alkalmazást. Die preussische Beureaukratie c. műve miatt perbe fogatván, Belgiumba menekült, ahol egy csomó szociálisztikus röpiratot adott ki, melyek főkép Svájcon át jutottak el Németországba. Zürichből 1847. kiutasítván, Bernbe, Bassellandba és Genfbe ment, résztvett az 1848-49-iki forradalomban, majd Svájcba, innen Londonba, New-Yorkba, Louisvillebe, Cincinnatiba és végül Bostonba ment. Itt adta ki Pionier cimü lapját. Összegyüjtütt iratai (Boston 1864) 3 kötetben jelentek meg.
járás Graubünden svájci kantonban, 255 km2 területtel, 6538 lak., Thusis székhellyel; községei Domleschg, Safien és Thusis.