Frigyes, német építész, szül. Grossenbuseckben, Giessen mellett 1824 dec. 15. Természettudományokat, mérnökséget és építészetet tanult; 1870 óta az aacheni technikai főiskolán a hidépítészet és magasabb építészettan tanára. Több vasut építésében vett részt. Számos munkát is irt: Die Brücken in Eisen (Lipcse 1870); Grundzüge zur konstruktiven Anordnung und statischen Berechnung der Brücken- und Hochbauten (u. o. 1870-74); Dei angreifenden und widerstehenden Kräfte der Brücken- und Hochbau-Konstruktionen (2 kad., Berlin 1878); Die Brücken der Gegenwart (Aachen és Lipcse, 1874-87, 4 rész); Der Eisenhochbau der Gegenwart (Aachen 1878). 1881. Intézetével együtt a Normal-Profilbuch für Walzeisen-t adta ki.
Eduárd, német csillagász, szül. Kölnben 1806 febr. 18., megh. Münsterben 1877 jun. 3. 1827. gimnáziumi tanár szülővárosában, 1837. Aachenben, honnan 1852. a münsteri akadémiára ment mint a matematika és a csillagászat tanára. Előbb a változó csillagokkal foglalkozott, később pedeg különösen a hulló csillagok észlelésével. Az e Aurigae változó csillagot ő fedezte fel. Művei: Die peridischen Sternschnuppen (Köln 1849); Sammlung von Beispielen und Aufgaben aus der allgemeinen Arthmetik und Algebra (számos kiadásban u. o.); Neuer Himmelsatlas (u. o. 1872); Zodiakallicht-Beobachtungen in den letzten 29 Jahren, 1847-1875 (u. o. 1875); Resultate der in den 43 Jahren 1833-1875 angestellten Sternschnuppen-Beobachtungen (u. o. 1877). A Wochenschrift für Astronomie cimü folyóiratot 1858-tól 1875-ig szerkesztette. Azonkivül még számos kiesebb értekezést irt.
Péter Arnold, dán zenész, szül. Kopenhágában 1830 febr. 11., megh. u. o. 1879 szept 16. A lipcsei konzervatoriumban tanult, hazájában hirneves énekszerző lett. Csipkerózsa c. balladája, A pasa leánya (1869) meg Király és marsall (1878) c. operái a legkedveltebb művei.
1. Lőrinc, német orvos és orvostani iró, szül. majnai Frankrurtban 1683 szept. 19., megh. 1758 ápr. 18. Orvosi tanulmányait Giessenben, Lejdában és Amsterdamban végezvén, 1708. tudorrá avatták Harderwykben. Az angol-hollandiai hadseregben hosszabb ideig mint katonaorvos működött; 1709., főleg Ruy ajánlata folytán, a hadsereg főorvosa lett. 1710. tanárságot vállalt Altdorfban. Később meghívást kapott a helmstedti sebészeti és növénytani tanszékre. Boncolástani és sebészeti kutatásai által európai hirnévre tett szert és őt kell a tudományos sebészet alapítójának tekinteni. Leghiresebb művei a Chirurgie, mely angol, spanyol, francia, olasz, holland és latin nyelven is megjelent; Compendium anatomicum (Altdorf 1717, 1719, 1727, 1732, Velence 1730, Amsterdam 1730); Chirurg.-anat. Lexikon (1753); De cataracta, glaucomate et amaurosi (Altdorf 1712, 1720) stb.
2. H. Siegbert gróf, osztrák tábornagy, szül 1646., megh. Kirchbergben (Stiria) 1718 febr. 22. 1683. részt vett Bécs védelmében. Ezután a törökök elleni csatákban harcolt. Szavójai Jenő herceg vezérlete alatt 1697 szept. 11. résztvett a zentai ütközetben, melyben a császári sereg jobbszányát vezérelete. 1703. a haditanács alelnöke lett. A következő évben az udvar H.-t Magyarországba küldte, hogy a Rákóczi-féle felkelést a Dunántuli vidéken elnyomja. Bruckból kiindulva, a Fertő mellékén Károlyit visszaszorította, Győrt és Pápát bevette és azután Komáromnál átkelt a Dunán, mire Bercsényit szorította vissza a Vág mögé. Ezek után az udvar megint Dunántulra küldte, hol máj. 24. hajnalban Csikvárott Esterházy Antal és Babocsi hadait szétverte. H. ezután a felgyujtott Veszprémet katonáinak martalékul hagyta, kik még a székesegyház kincseit is elrabolták. Midőn H. Veszprémből Győr felé vonult, Forgács Simon őt Koroncónál jun. 13. megtámadta, azonban késedelmezése folytán csatát vesztett. Hasonlóan győzedelmeskedett H. Rákóczi fölött is dec. 26. Mindazonáltal H., hadainak rendezetlensége miatt, a felkelőket üldözni nem volt képes. Határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szivelte H.-t. 1705-ben az udvar Magyarországból visszahivta, azonban 1708. ujra megbizást kapott, hogy a felkelők ellen harcoljon, és ekkor aug. 4. mérkőzött meg Trencsén mellett magával Rákóczi Ferenccel, még pedig ujra győztesen. Érsekujvárt ellenben eredmény nélkül ostromolta. Utóbb még az 1716-iki török hadjáratban is résztvett. 1717. Győr parancsnokává nevezték ki, egy évvel később pedig nyugalomban vonult.
a. m. Aistulf (l. o.).
József, ref. teologus, szül. Nagykárolyban 1819. A kegyesrendbe lépett s 1843. bölcsészet-doktori cimet nyerve, fölszenteltetett. Ettől fogva mint pesti középiskolai tanár működött. Az általa is végigküzdött szabadságharc végeztével 1849. a ref. hitre tért s ekkor péceli segédlelkész, de már a következő évben pápai teol. tanár lett. 1854. lelkészi állást foglalt el Mocsoládon, másfél év mulva Gyönkön. 1859. ujra teol. tanár lett, ez alkalommal Sárospatakon, honnan 1869. Dombrádra ment lelkésznek, hol jelenleg is működik. Tevékeny munkásságot fejtett ki a protestáns egyházi irodalom terén, mint az ortodox irány hegelianus szellemü hive. Művei: Egyházi munkálatok (4 köt., Sárospatak, Pest és Debrecen, 1865-77.); A római levél exegesise (Sárospatak 1866); Jakab köz. levele (u. o. 1867); Első korinth. levél exegesise (u. o. 1868); Egyháztörténelmi kézikönyv (2 köt., u. o. 1862-63); Dogmatikai felolvadások (u. o. 1869); A ker. ember könyve (Elmélkedések és imák, Pest 1871); A keresztyénség és ker. egyház történelme (I. köt., Pest 1861); A magyar ref. egyház történelmének vázlata (Sárospatak 1864, II. kiad. 1873); Halotti egyházi beszédek (Pest 1876). Szerkesztője volt a Sárospataki Füzetek 1866-68. évi folyamainak.
Hiju, az építészetben valamely fedő, borító szerkezet. L. Fedélhéj, Héjazás, - H. a botanikában, l. Fahéj és Kéreghaj.
v. héjja (Astur Lac.), a ragadozók rendjébe, a solyomfélék családjába tartozó madárnem. Csőre tompán fogas, szárnya a fark közepéig ér és nem a második evezőtoll a leghosszabb, hanem a harmadik és a negyedik. A felső káva orma hosszabb, mint a középső ujj fele. Farka lekerekített. Mintegy 30 faja ismeretes. Hazánkban a közönséges v. galambász H. (A. palumbarius Bechst, szintes képét l. Ragadozó madarak képmellékleten) él. Fölül barna v. szürke, alul sötét harántsávokkal; a fiatal alul barna, sötét foltokkal, farka szürkebarna, 5 sötét harántvonallal és fehér csúccsal. Viaszhártya és lábai sárgák. Hossza 55-68, szárnyhossza 31-39, farkhossza 22 cm. Hazája az északi félgömb, igy Észak-Amerikában épp ugy található, mint Ázsiában és Európában. Magyarországban különösen hegyes, erdős vidékeken igen közönséges. A sikságot csak télen keresi fel. A fiatal szárnyasoknak, galamboknak, tyukoknak, sőt a nyulaknak és foglyoknak is ellensége. Párosával él. Magas fákon fészkel. 2-4 gyakran egész fehér vagy barnafoltos tojást tojik ápril v. május hóban. Fogságban nem szelidül meg. Rokona a réti H. (Circus, szines képét l. a Ragadozó madarak képmellékleten); több faja él hazánkban.
l, Hélyakut.
az izeltlábuak Crustacea osztályának megjelölésére alkalmazott régebbi, helytelen magyar kifejezés. L. Rákok.