l. Hekto.
Priamos legidősebb fia és a Tróját védő sereg vezére, Apollo kegyeltje. Vitéz és rettenthetetlen férfiu, akit Achilles is csak némi gondolkodás után támad meg. Gyöngéd férj és atya, aki azonban mindent feláldoz hazájának s lelkesedéssel védi a várost, noha tudja, hogy annak bukása kikerülhetetlen. Achilles duzzogó visszavonulása közben a legnagyobb bajba hozza a görögöket, elfoglalalja sáncaikat és felgyujtja hajóikat. Patroklust, aki Achilles kölcsönkért fegyverzetében szembeszáll vele, Apollo segítségével elejti. Akkor aztán Achilles végre megjelenik és H. szüleinek és nejének kérelme dacára szembeszáll vele,ám bátorsága megtörik és futásnak ered. Háromszor kerülik meg a várost, egymást üzve, maga Zeus is megsajnálja H.-t, de mindhiába, sorsa el van döntve, a harmadik fordulónál Achilles elejti, Patroklus ravatalánál az ebeknek adja étkül, de Aphrodite büvös kenőccsel keni be testét és Apollo távol tart tőle minden földi szennyet. Végül Achilles Zeus parancsára kiadja a holttestet az apa-királynak Priamosnak, aki azt ünnepélyesen eltakaríttatja. Ilión (Trója) lakói késő időkig mint félistent tisztelték H.-t és sirján halotti áldozatokat mutattak be. A képzőművészeten kivül a költészet Homeros óta sürün foglalkozott H.-ral s tragikus sorsával. A modern időben figyelemreméltó a bucsuzó H. alakja Athénben, a Schliemann-palota tetőzetén.
Péter, raguzai horvát költő, szül. Cittavecchiában, Lesina szigetén 1486., megh. Raguzában 1567 körül. Nemes családból származott és szülővárosának legtekintélyesebb polgára volt. A raguzai költők legkiválóbbjai közé tartozik. Irt kisebb drámai munkákat, költői leveleket Ovidius példájára, lefordította Ovidius szerelmeit, de legszebb költeménye egy idill a halászatról, mely Ribanje i ribarsko prigovaranje cim alatt 1568. Velencében jelent meg. Összes költeményeit 1874. ujra kiadta a zágrábi délszláv akadémia a Stari pisci hrvatski (régi horvát költők) VI. kötetben.
a skandináv mitologiában a halál istennője, Loki leánya. Félig emberszinü, félig fekete szörnyeteg, aki a ködös alvilágban, Niflheimben uralkodik a holtak felett. Cerberusra emlékeztető kutyája Garmr nevet visel. Későbbi hit szerint csak az aggkorban vagy betegségben elhunytakon uralkodik, mig az ütközetben elesetteket Odin Valhollba (Walhalla) fogadja. H. egyuttal magának az alvilágnak neve is, l. Jotunn.
keskeny, homokból álló földnyelv a Putziger Nehrung bejáratánál a Danzigi-öbölben. A bejáratot két világító torony jelzi.
Farkas, német archeologus, szül. Drezdában 1839 febr. 2. Göttingában és Bonnban tanult, 1862. Olaszországba ment; 1865. a Rómában levő porosz archeologiai intézet titkára lett. Jelenleg a római egyetemen tiszteletbeli tanár és a Dél-Etruriában történő ásatások kir. biztosa. Főbb műve: Wandgemälde dervom Vesuv verschütteten Städte (Lipcse 1864); Untersuchungen über die kampanische Wandmalerei (u. o. 1873); Die Italiker in der Po-Ebene (u. o. 1879); Das homerische Epos, aus den Denkmälern erläutert (u. o. 1884).
(Herche, a skandinávoknál Herkja, Erka), a német hősmondában Attila (Alti, Etzel), hun király neje. Atyja Osantrix, Wilkinaland királya volt, kinek udvarából Rüdiger pechelarni határőrgróf és Attila vazallusa szöktette meg ura számára. Attilától két fia volt, Erp és Ortwin, kik a Raben (Ravenna) mellett folyt hires ütközetben (Ermanarich és Berni Detre közt) elestek. Helchében, ugy látszik, Attila történeti neje lappang, kit Priskos Krékának nevez.
község, l. Kunchfalu.
1. Adolf, német nemzetgazdasági iró, szül Würzburgban 1844 máj. 10., megh. 1880 aug. 25. Svájcban, belefulladt a thuni tóba. Miután tanulmányait a würzburgi és müncheni egyetemeken bevégezte, 1867. a bonni egyetemen habilitáltatta magát. Itt 1868. a közgazdaságtan rendkivüli, 1872-ben rendes tanárává nevezték ki s a jelenlegi német császár is eljárt akkor előadásaira. Önállóan közreadott művei: Carayes Socialwissenschaft und das Merkantilsystem (1866); Die Einkommensteuer (1872); Die deutsche Arbeiterpresse der Gegenwart (1873); Grundriss für Vorlesungen über Nationalkökonomie (1876); Socialismus, Socialdemokratie und Socialpolitik (1878); Zwei Bücher zur socialen Geschichte Englands (1881).
2. H. János Henrik Lajos, német iró, szül. Aurasban (Szilézia) 1764 nov. 15., megh. 1842 máj. 30. Nevét azzal tette ismeretessé, hogy gróf Hoym és Goldbeck porosz miniszter sikkasztásait nyiltan pengeélre állította (Die wahren Jakobiner im preussischen Staat 1801). Emiatt több havi fogságra itélték ugyan, de a közvélemény erősen pártjára kelt és midőn 1805. Napoleon és a francia kényuralom ellen tett közzé több röpiratot, Hardenberg miniszter megint álláshoz juttatta Berlinben. Csakhogy a gondjaira bizott pénztárt éjjel ismeretlen tettesek meglopták és midőn a hatóság az ártatlan H.-en akarta behajtani az ellopott összeget, H. agyonlőtte magát. Hagyatékából jelent meg: Die 3 Belagerungen Kolbergs (1848). V. ö. Varnhagen von Ense, Biogr. Denkmäler, VII. köt.
3. H. József, német jogtudós, szül. Würzburgban 1815 aug. 9., meghalt u. o. 1890 márc. 9. Jogi tanulmányait elvégezvén, 1839-ben magán-, 1841. rendkivüli, 1843. rendes tanár lett Würzburgban. Művei: System des Verfassungsrechts, mit besonderer Rücksicht auf die konstitutionellen Staaten Deutschlands (Würzburg 1856-57, 2. rész); Staat und Gesellschaft (Lipcse 1861-63, 3. rész); Grundzüge des allgemeinen Staatsrechts (u. o. 1868); Das Kaiserthum als Rechtsbegriff (1879) stb.
4. H. Mátyás, V. Károly német császár tanácsosa, szül. Arlonban (Luxenburgnál) a XVI. sz. végén, megh. Kölnben 1563. A wormsi birodalmi gyülés óta Károly bizalmas tanácsosa vala, ki a legtitkosabb és legkényesebb feladatokat ő reá szokta bizni. Károly 1536. azzal a megbizással küldte Magyarországba, hogy Ferdinándot a török támadással szemben engedékenységre birja Szapolyai iránt. 1538. a kat. német rendeket a nürnbergi szövetség kötésére birta. Nagy érdemei dacára azonban Károly elejtette és Granvellát fogadta helyébe tanácsosának.
a. m. hősök könyve; igen elterjedt középkori gyüjtemény, mely, a német monda egységes részeinek négy költői földolgozását tartalmazza. Ez, az u. n. régibb H., első izben hely és név nélkül jelent meg; azután 1491., 1509., 1560 és 1590. (ujra kiadta Keller Ad., 1867). Nem sokkal később keletkezett az ifjabb H., mely részben ugyanazokat a költeményeket, részben a hun és gót mondakör egyéb részeinek igen gyakorló, izléstelen földolgozásait tartalmazza. Szerzője vagy szerkesztője oly régibb forrásokat vagy költői termékeket is használt föl, melyek azóta elvesztek. E H. egyik másolója (kit régebben szerzőjének hittek) a wünnerstadti Kaspar von der Roen volt; az egyetlen fönmaradt kézirat, mely 1472. iratott, Drezdában van (kiadták Hagen és Primisser 1825, 2 köt.). Végre Deutsches H. c. alatt adták ki Müllenhoff és tanítványai a Detre-monda körébe eső hagyományok középkori költői földolgozásait (1866-73, 5 köt.), valamint Simrock Károly a középkori német nemzeti époszoknak részben uj német fordításait, részben többé-kevésbé önálló földolgozásait (1843-1849, 6 köt.).