(Heligoland), Poroszország Slezvig-Holstein tartományához, Süder-Ditmarschen kerülethez tartozó sziget az Északi-tengerben, 58 km.-nyire Cuxhaventől 0,59 km2 területtel, 2086 lak.; felső- és alsó-szigetből áll; amaz 1600 m. hosszu és 500 m. széles, vöröses agyagsziklából áll, amelynek Ny-i oldalán a magas sziklafalakban nagy barlangnyilások tátongnak és hatalmas kiszögellések láthatók; rajta pedig árpa- és burgonyaföldek vannak. Magassága 53 m. Az alsósziget, amelyre 188 lépcső és 1885 óta sikló vezet le, 0,08 km2 területü, alacsony, agyagból és homokból álló föld. Tőle K-felé 1870 m.-nyire van a tenger apadásakor a 2200 m. hosszu és legfölebb 6 m. magas homokzátony, amelyet 1720-ig a szigettel egy fölnyelv csatolt össze. A sziget K-i végében van a világító torony és ugyancsak a felső szigeten hatalmas ágyukkal fölfegyverzett pácnéltornyok. A házak részint az alsó, részint a felső szigeten vannak. 1892 óta Hoffmann v. Fallersleben emléke diszíti. Az É-i frízek törzséből való lakosok főfoglalkozása a halászat, hajózás, kalauzkodás. H. 1832 óta tengeri fürdő, amely jelenleg az Északi-tenger melléki fürdők közt egyike a leglátogatottabbaknak (mintegy 10.000 fürdővendég). 1892 óta nagy társalgó háza is van. A legkedveltebb fürdő a homokzátony DNy-i oldala; a gőz- és uszó-fürdő magán a szigeten épült. 1892. porosz királyi biologiai intézetet állítottak föl rajta. H. a legrégibb időkben Fosite istennek szentelt hely és a mainál jóval nagyobb kiterjedésü volt. A XIV. sz.-tól 1714-ig a gottorpi hercegek birták; ekkor elfoglalták a dánok. 1807. megszállották az angolok, akik a kontinentális zár tartama alatt csempészkedésük főhelyévé tették. 1814. Dánia formálisan is lemondott róla 1890. a német birodalomhoz került. Az Angliával kötött szerződés értelmében az élő nemzedék a katonai kötelezettségtől mentve marad. Hamburggal, Kuxhavennel és Geestemündével rendes hajóösszeköttetésben áll. 1894 dec. végén az alsó sziget roppant sokat szenvedett a vihartól. II. Vilmos császár állami segélyt helyezett kilátásba a kár helyrehozatására. V. ö. Lindemann, Die Nordseeinsel H. (1890); Diercks, H. (1891); Lipsius, H. (1892); Schwahn, H. (Berlin 1894); Dincklage-Campe, H. Bilder u. Karten (u. o. 1895).
Helios (napisten) és Klimene (Okeanos leánya) három leánya: Aigle, Phaëthusa és Lampetie (mind a három név a. m. fényes, mások szerint öt testvér volt Phaëton nőtestvérei, akik Zeus akarata ellenére a nap kocsiját befogták testvérök számára, s e miatt, vagy könyörületből, mert folyton testvérök vesztét siratták, Zeus fehér jegenyefákká változtatta őket, amelyek a hajdani könyek jeléül borostyánkő-nedvet folyatnak magukból.
János, román iró, szül. Tîrgovistében 1802., megh. Bukarestben 1872. H. a román literatura minden terén munkálkodott s kivált az 1821-1848-ig terjedő időközben mint iró, mint pedig a nyilvános élet embere szakadatlan tevékenységet fejtett ki. Lazarnak volt tanítványa a szt. Száva-kollegiumban, maga is később u. o. tanár lett s több tankönyvet irt. Nevezetes román grammatikája. 1829-től szerkesztette a Curierul de ambe sexe és a Curierul românesc c. lapokat. Verseit alig olvassák ma már, mert nyelvezetük, kivált mit idősebb korában irt, egészen olaszos. Fordított sokat angolból, franciából, olaszból és spanyolból; irt több szindarabot is. Tevékeny részt vett a 48-iki forradalomban. Szobra a bukaresti egyetem előtt van.
Athénben eredetileg a népgyülés mint népbiróság. Solon óta a köztársaság legfőbb biróságát alkotó választmány, mely a közhivatalnokok fölött is a legfőbb felügyeletet gyakorolta. Kleisthenes óta sorsolás utján évekint 5000 esküdtet (Heliasztai) és 1000 pótesküdtet választottak 30-ik életévöket meghaladott polgárokból, kik 10 osztályra oszoltak. Az ügyek elintézésében fontosságukhoz képest több egyesített osztály vagy csak egy osztály, vagy az osztálynak csak egy része vett részt. Az areopag bukása óta (Kr. e. 400) hatásköre mindinkább nagyobbodott. Perikles óta az esküdtek napidijat kaptak (Heliasztikon) egy obolust, mit Kleon ˝ drachmára emelt. V. ö. Schömann, Der attische Prozess; Télfy, Corpus juris Attici.
(alnémetül Heiland a. m. megváltó), IX. sz. alnémet (ó-szász) nyelven, a nemzeti epika szellemében és alakjában (alliterációs versekben) irt epikus munka, mely Jézus életét, tanait, halálát és föltámadását tárgyalja. A munkához tartozó latin prefáció szerint, melyet Flacius Illyricus (Catalogus testium veritatis, 2. kiad. 1562) közöl, Jámbor Lajos császár megbizta a szász népnek egy jeles dalnokát az ó- és uj-testamentom költői földolgozásával, és e dalnok meg is felelt e megbizatásnak. A bibliai történetet ugyszólván, nemzetivé alakítja át: Krisztus német hűbérur, az apostolok az ő hűbéresei, a szentföld a szász haza mintájára van festve, a megváltó tanácskozásai hiveivel nemzeti népgyüléseknek vannak rajzolva stb. (Legjobban kiadta Sievers 1878., németre ford. Simrock, 3. kiad. 1882 és Herrmann P. 1895). V. ö. Vilmar, Deutsche Alterthümer im H. (2. kiadás 1862); Winisch, Der H. und seine Quellen (1868). Az ó-testamentom ó-szász fordítása, melyet a prefáció szintén említ, egészen a legujabb időig ismeretlen volt; de Sievers (Der H. u. die angelsächsische Genesis, 1875) igen valószinüvé tette, hogy az angolszász Genesisnek egy része nem egyéb, mint egy ó-szász szövegnek angolszász nyelvre való átirása. E föltevést fényesen igazolta Zangemeister, aki 1893. a római vatikáni könyvtárnak egy IX. sz.-i kéziratában az ó-szász verses ó-testamentomnak négy töredékét fedezett föl, melyeket Braune V. a Neue Heidelberger Jahrbücher IV. köt. 2. füzetében (1894) kiadott. V. ö. Egyetemes Philologiai Közlöny XVIII., 1894.
Pers., l. Tetemtoldófű.
L., l. Napraforgó és Csicsóka.
esküdtek, a heliaia tagjai Athénben. L. Heliaia.
Gärtn. (Edmondia Cass.), l. Bársonyvirág.
a haslábu lágytestüek osztályában a tüdőscsigák rendjének egyik családja, melybe egyebek mellett a mi kerti csigafajaing is tartoznak. L. még Haslábuak.