l. Csillagászati műszerek.
a. m. autotipia (l. o.).
két ókori város.
1. Alsó-Egyiptomban, az ó-testamentomban Bet-Semes, az egyiptomiaknál On (napváros), kissé keletre a Nilustól, ama csatorna mellett, mely a Nilust az arab öböllel összekapcsolta. Az egyiptomi napkultusznak és a Mneois nevü szent bika tiszteletének központja. A fénix-madár mondája is ezen városhoz kapcsolódik. Kambyses hadjárata nagyon megviselte a várost, mely Stabo idejében a ngy templom kivételével már egészen puszta volt. Helyén most Matarije falu van. A régi H.-ból csak egy obeliszk áll. - 2. H. Celesziriában, l. Bálbek.
Moseley. A korallok egy családja, mely az Alcymonaria-k rendjébe tartozik, mivel az ide tartozó nemeknél nyolc tapogató van a száj körül egy körben elhelyezve. A H.-hez tartozó korrallok összetett törzseket képeznek. Ide tartozó főbb nemek a Heliopora Blv. és a Heliolites Dana.
(a római Sol), Hyperion és Theia v. Euriphaessa nimfának fia, Selenenek (hold) és Eosnak (hajnal) testvére, Apollonnal azonos istenség, akire Phoibos-Apollon tulajdonságait akkor ruházták át, miután eredeti természeti jelentését elvesztette, vagyis személyének egyes kiválóbb tulajdonságai elfeledtették az emberekkel alapvonásait. Ugy látszik, először Rodus szigetén terjedt el kultusza, ahol később is oly nagy tiszteletnek örvendett, hogy minden egyéb kultusz fölé emelkedett. Ott volt a sziget kikötőjének bejáratánál a lindosi Khares készítette (Kr. e. 280.) hires érc-szobor, az u. n. rodusi kolosszus. A napnak látszólagos járásából keltkezett ama hit, miszerint H. ragyogó s négy tüzes méntől vont kocsiján robog tova naponkint az égen, esténkin pedig az Okeanos habjai alá merül, hogy ottlevő lakásában ő és lovai kinyugodják magukat a másnapi nagy utra. H.-t deli ifjunak képzelték és ábrázolták, hosszu hajzattal és feje körül sugárkoszoruval. Klimene tengeri istennővel nemzette Phaethont (világosság fia, tündöklő), aki egy napra megnyerte azt a végzetes szabadságot, hogy apja kocsiját kormányozhatta. Thrinakia mesés szigetén legelnek H. fehér barmai és juhai, szám szerint 350 (a holdév napjainak száma), amelyek eredetileg nem egyebek, mint fehér felhők (bárányfelhők). A napraforgó (heliotróp) nevü virágban a régiek kedvesét, Klytiát, képzelték, akit rege szerint H. változtatott virággá. A rómaiaknál akkor terjedt el tisztelete, miután a kelteti Mithras-kultusz meghonosodott. H.-nak szép ábrázolását láthatni a hissarlik-trójai régiségek közt egy metopán, a konstantinápolyi császári muzeumban.
a. m. napszemlélő, az a csillagászati műszer, melynek segítségével a nap felületét észlelhetjük, anélkül, hogy a szemet a nap fénye sértené. A legegyszerübb H. egy éles szögü (10-12°) prizma, melynek egyik katétája a sugárkúpra 40° alatt van állítva s mint tükör működik s veti a napképet az okulárba. Az érkező sugarak annyira gyengék, hogy igen halvány szines üveg (neutralis, u. n. London-smook), elegendő az okulár előtt, hogy a nap fénye ne bántsa a megfigyelő szemét. Az üveg elrepedéséről szó sem lehet. (Ilyen van Budapesten báró Lipthay Bélánál, és dr. Geyernél). Browning, Londonban, az egyes prizmával nem elégedett meg, s kettőt tett a sugárkúpba, miáltal a H.-ot «a vision directe»-té tette. Itt védőüveg szerepe az okulár előtt még sokkal csekélyebb (Kalocsán). Cooke, Yorkban, lényegesen tökéletesítette H.-ját. A 2. ábrán látható a kétszeresen reflektáló H., amint az egy látcsőre fel van erősítve. A két trapezalaku tokban van a két élesszögü prizma oly módon állítva, hogy az okulárhoz közelebb állónak egyik katétája az okulár optikai tengelyére 45° szög alatt álljon. A két trapezalaku tok forgatható, oly módon, hogy a két reflektáló tükörfelület forgatásánál fénypolarizáció áll elő, s ily módon érthető, hogy a napot ezen készülékkel minden védőüveg nélkül meg lehet figyelni. Az 1. ábra pedig egy háromszor reflektáló H.-t ábrázol, de ebben a reflektáló közegek nem prizmák, hanem ezüstözetlen felületü sik tükrök. Az okulárkihuzóra csavart dült négyszögalaku szekrényben van párhuzamosan behelyezve két tükör, melyek közül az első felveszi az objektivból jövő sugarakat s 45° szög alatt reávetíti a második tükör felületére, amely azt a távcső optikai tengelyével ismét párhuzamosan továbbítja egy további szekrényben levő harmadik tükörre, mely az okulárral együtt az első rendszerhez képest forgatható, s fénypolarizáció által ismét fénygyengítés idéztetik elő. A legtökéletesebb H. a Mertz-Secchi-féle, amely hasonló a Cooke H.-jához (1. ábra). Merz 4 tükröt alkalmazott H.-jába, melyek 45-45° alatt állanak, ugy hogy a 3. a 2. központja körül forogván, a fény iránya mindig a távcső optikai tengelye körül marad. Merz műszerénél minden képzelhető védőüveg szükségessége ki van zárva, mert ha a 3. tükröt a 2-ikkal 90°-ra állítjuk, a napfényét abszolute nullára redukáljuk vele, s igy természetszerüleg a legnagyobb intenzitás 0°-nál lesz. Ha tehát a 4 tükröt ugy forgatjuk, hogy a hajlási szög 0°-tól 90-ig változik, mindig különböző intenzitást kapunk, s ugy állíthatjuk, ahogyan szemünkek legkellemesebb, s ismételhetjük Vogel H. C. potsdami csillagásznak szavait, hogy «aki ilyen műszerrel nem látta a napot, az valóban nem is látta soha». E műszernél a megfigyelő a napot természetes szinében látja, melyben a védőüveg szine sem vegyül (Ó-Gyalla, Herény, Kis-Kartal, Kalocsa). H.-nak neveznek még oly készülékeket is, melyek a Gauss-féle heliotróphoz (l. o.) hasonlók, melyekkel a nap fényét különböző időszakokban mutatják s általa a Morse telegráf jeleihez hsonló jeleket akranak távolra adni.
[ÁBRA] 1. ábra. Cooke 3-szor reflektáló helioszkópja
[ÁBRA] 2. ábra. Cooke 2-szer reflektáló helioszkópja
a. m. napállító, oly eszköz, melynek segélyével a napsugarakat állandóan egy irányba lehet terelni. Optikai kisérleteknél t. i. igen gyakran van szükség napsugarakra, melyeket besötétített szobában tükrökre, lencsékre s ezekből kombinált eszközökre kell bocsátani. Ha a napsugarakat közvetlenül valamely kis nyiláson bocsátanánk be, sugarak iránya a nap állása szerint folyton változnék. Ugyanez történnék, ha a napsugarakat szilárdan álló tükör verné vissza. Ezért a besötétített szoba falába vagy az ablakot záró deszkázatra oly tükröt alkalmaznak, melynek állása a nap járása szerint változtatható, hogy a nyiláson a tükörre eső vonalak visszaverődése után mindig ugyanazon irányban haladjanak. Egyszerübb napállítóknál a helyzet változtatását időről-időre két csavarral eszközlik. Sokkal kényelmesebb az olyan H., melynek tükrét óramű forgatja és hozza mindig a kellő helyzetbe. - A H. S'Gravesande-tól ered. Módosításokat eszközöltek Biot, Fahrenheit, Gambey, Meyerstein, Silbermann. Az óraműves H.-ot előbb két tükörrel szerkesztették, de mivel a kettős visszaverődés mellett a fény sokat veszít erejéből, mindinkább csak egy tükörre szorítkoztak.
a. m. aktinometer (l. o.).
l. Fotográfia.