természetrajzi nevek mellett a Heller Károly Bertalan nevének rövidítése; született a morvaországi Misliborschitzban 1824., beutazta Középamerikát s aztán 1851. tanító lett Grazban.
Miksa (némelyek szerint Höll), csillagász, szül. Selmecen 1720 máj. 15., megh. Bécsben 1792 ápr. 14. 1738. a jezsuita rendbe lépett; tanulmányait Bécsben fejezte be az egyetem bölcsészeti fakultásán, melyen különösen matematikával és csillagászattal foglalkozott. Később Franz, jezsuita rendbeli csillagász segéde lőn. a bécsi csillagtornyon. A rend tanári minőségben 1752-54-ben Besztercebányán, Nagyszombatban és Kolozsvárt foglalkoztatta. Midőn a bécsi egyetemen a csillagtornyot ujonnan felállították, 1755. H. ez intézet igazgatója és egyszersmind a mekanika tanára lett az egyetemen. Midőn 1768-ban a jövő esztendőre várható Venus-átvonulásra készültek, VII. Keresztély dán király H.-t, mint korának egyik leghirnevesebb csillagászát felszólította, hogy Norvégia északi részében észlené meg a ritka tüneményt. H. Sajnovics (l. o.) jezsuita társával Wardoehuusba utazott, hol 1769 jun. 3. a Venus átvonulását kedvező idő mellett észlelte. Ez alkalommal Sajnovics és H. a lappok nyelvére és műveltségi állapotára nézve fontos adatokat gyüjtöttek. H. észlelései megbizhatóságát később Lalande és mások kétségbe vonták és őt azzal gyanusították, mintha észlelésein később, a kedvezőbb eredmény elérhetése céljából, önkényszerüen változtatott volna. Az adataiból származtatott napparallaxist Encke igen nagynak találta, holott az ujabb mérések az ő eredményei számára kedvező fordulatot hoztak. H. korának csillagászai között nagy tekintély volt. Az ő tanácsára keresztelt Bode két csillagképet a nagy s a kis Herschel-féle teleszkópnak. Számos műve közül csak néhányat említünk: Compendia varia praxesque omnium operationum arithmeticarum etc (Kolozsvár 1755); Elementa arithmeticae numericae et literalis (H. 1755); Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem (Bécs 1757-86), melyben számos csillagászati értekezése foglaltatik. Von der Osterfeier (Bécs 1761); Diss. de transitu Veneris ante discum solis die 3. Jun. 1769. Wardoehuusii in Finnmarchia observato (Kopenhága 1770); De parallaxi solis ex observat. transitus Veneris anni 1769 (Bécs 1773); Methodus astronomica, sine usu quadrantis vel sectoris aut alterius cujusvis instrumenti in gradus circuli divisi etc. (u. o. 1774); Adjumentum memoriae manuale chronologico-genealogico-historicum (Innsbruck 1796); Anleitung zum zützlichen Gebrauch der künstlichen Stahlmagnete (Bécs 1762) stb. (Kéziratának Anonymust s a régi magyar földiratot tárgyazó részeiről: Wenzel, Magy. Akad. Ért., 1851., 161. Életrajza Herman Ottótól, Természettudom. Közlöny pótfüzetei, 1891. és Az északi madárhegyek tájáról, 1893).
Tódor, l. Winkler.
(a régieknél Szpercheiosz), több mint 100 km. hosszu folyó Görögországban. A Pindusz és Othrisz találkozásánál, Ftiotisz Ny-i szélén ered, rajta átfolyik és a Termopilei-szoros mellett a Zitunii-öbölbe torkollik. Iszapjával a torkolata körüli sikságot tetemesen megnagyobbította (Lamia az ókorban 2, most 10 km.-nyire van a parttól).
Gandry, a zsiraffok kihalt neme, amely a miocen kor végén élt. A csontváz zömökebb mint a zsiraffé, a nyak rövidebb, a melső és hátsó végtagok csaknem egyenlő hosszuak. A koponyán nincsenek szarvcsapok mint a zsiraffnál. Egyedüli eddig ismert faja a H. Duvernoyi Gandry és Lart., amely Pikermi (Görögország) környékén élt.
város, l. Hilleh.
Mitileneből, Kr. e. 407-ig, sőt ezen tul is élt még Aristophanes Békáinak skoliasztája szerint. Egész Görögországot beutazta, a makedón király udvarában is sokáig tartózkodott; midőn a Leszbosz szigetének átellenében fekvő Perperenében meghalt, már nagyon öreg ember volt. Műveiből csak töredékek szállottak korunkra és e töredékekből, melyeket Müller a Fragm. Histor. Graec.-ban gyüjtött össze, kitünik nemcsak az ő ión tájnyelvének sajátszerüsége, de az is, hogy igaza volt Thukydidesnek és Ephorosnak, sőt Issephosnak és Strabonnak is, midőn szemére vetették megbizhatatlanságát mindarra nézve, ami a kronologiára vonatkozik. Heredotos is nehezen ismerte H. munkáit.
pályabirák az olimpiai versenyeken. Feddhetetlen életü görög férfiak voltak, eleinte 1, azután 2, később 9 (8-ról, 10 és 12-ről is van szó), akik a versenyző atléták felett szakértő itéletet mondottak. Bibor ruhába öltözködve diszhelyen ültek a versenytér (stadion) egyik oldalán, Zeus ércszobrának közelében.
a legrégibb időben egy városnak és vidéknek neve déli Tesszáliában, közel Farzaluszhoz, Homerosnál a Ftia nevü tesszáliai kerület másik elnevezése, aztán a görög államok közös neve (Peloponnezus kivételével); a római korban egyértelmü Achájával; makedoniai Fülöp óta gyüjtő neve mindazon országoknak, melyek az Adriai- és Égei-tenger közt terülnek el, a legtágabb értelemben közös neve mindazon földnek, amelyen hellének laknak, tehát ideértve a szorosan vett Görögországon kivül Nagy-Görögországot, Kirenaikát, a kisázsiai partvidéket stb. A hitrege szerint nevét Helléntől, Deukalion fiától vette és jelenleg Livadiának egy vidékét, de tágabb értelemben egész Görögországot jelenti: (Plin. IV, 7; Strabo VIII; Mela II, 3; Pausanias II, 20).
György Henrik, szász-altenburgi miniszter, szül. Jenában 1834 szept. 20. Pforteban tanult, aztán 1853. a berlini dragonyos gárdaezredbe lépett, 1866 részt vett az osztrák háboruban és 1870. a franciaországi háboruban. 1892. miniszterré nevezték ki.