a régi görögök elnevezése attól az időtől fogva, hogy a dórok és iónok hatalomra kaptak. A régi nevöket Helléntől (l. o.) származtatták. A mai korban H. nevével illetik a Görögország (Hellasz) területén lakó görögöket, ellentétben azokkal, akik török uralom alatt élnek.
v. görögök néven az uj-testamentom (Csel. VI., 1., IX. 29) a nyugati szétszórtságban lakó s görögül beszélő zsidókat érti, ellentétben a héberekkel, vagyis a Palesztinában lakó zsidókkal. A H. főszékhelye Alexandria volt, hol a zsidók ugy a beszédben mint irodalmi célra a népies görög nyelvet használták, de ezt a zsidó vagy aram mondaképzés, szójárás szerint idomítva, egyes görög szavakat a zsidó vallásos fogalmak kifejezésére lefoglalva. Ezen zsidós-görög v. hellenista nyelvet használták az ó-testamentom lefordításánál, különösen az u. n. 70 fordítók (septuaginta) ezen irták az ó-testamentomi deuterokanonikus, a protestánsok szerint apokrif könyveket és az egész uj-testamentomot.
általában a görög nép nemzeti sajátossága; vallásbölcsészeti téren az ó-testamentomi vallásnak a görög bölcsészettel, a mozaizmusnak a platonizmussal való összeegyeztetése v. legalább az erre való törekvés. L. még Hellenisták.
l. Görög nyelv.
a. m. grekománia (l. o.).
pénzügyi hatóság a régi Athénben, melynek feladata volt annak a szövetséges pénztárnak kezelése, melyet Athén a hegemóniának elérése után különösen Aristidesnek sürgetésére szervezett és Kr. e. 476. felállított. Ők vették áltál a szövetségesek járulékait (400 talentum) és ők is helyezték el a közös kincstárban, mely eleinte Deloszban, 454 óta Athénben létezett. Kr. u. 403. a H. intézménye megszünt. V. ö. Télfy, Corpus Juris Attici.
a. m. Egei-tenger (l. o.).
1. Ágost, fizikus és természettudományi iró, szül. Pesten 1843 aug. 6. Miután a budai József-műegyetemen elvégezte a mérnöki tanfolyamot s ugyanott a fizikai tanszék mellett két évig mint tanársegéd működött, tanulmányainak folytatására a heidelbergai egyetemre ment, hol Kirchhoff és Helmholtz tanítványa volt. 1870 óta a budapesti II. kerületi állami főreáliskolán a fizika tanára. 1875 óta a természettudományi társulat könyvtárnoka. A magyar tudományos akadémia 1887. levelező tagnak, 1893. rendes tagnak s 1894. főkönyvtárnokának választotta meg. Számos tankönyvet és részint tudományos, részint tudományterjesztő értekezést irt. 1888. a term.- tud. társulat könyvkiadó vállalatában Az időjárás c. népszerü műve jelent meg. Főleg azonban a fizika történetéről irt nagyszabásu műveivel tünt ki. Ezek: A physika története Aristoteléstől Newtonig, pályakoszoruzott mű (kéziratban); A physika története a XIX. században (Budapest, I. köt. 1891., a II. köt. sajtó alatt); Geschichte der Physik von Aristoteles bis auf die neueste Zeit (2 kötet, Stuttgart 1882-84). H. értekezései között említjük a következőket: A hangrezgés intenzitásának méréséről (Akad. Értekez. 1870); A XIX. század physikai kutatásának mozgató eszméiről (u. o. 1888); Adalékok az anyag problemájához (u. o. 1890); Az energiatan alapjairól (u. o. 1894); Ziele u. Wege der modernen physikal. Forschung (Humboldt 1882); Aus wissenschaftilchen Grenzgebieten (u. o.); Physikal. Probleme u. Forschungen unserer Tage (Münchener Allg. Zeitung 1888); A természettudományok helyzetet az irodalomban (Athenaeum 1892); Természettudomány és philos. világnézet (u. o.) stb. E lexikon matematikai, asztronomiai és fizikai részének egyik szakszerkesztője s irója.
2. H. István, zongoraművész, zeneszerző, szül. Pesten 1815 máj. 15., megh. Párisban 1888 jan 14. Első zongora- s zeneoktatását Bräuer Ferenc pesti zenetanártól nyerte oly sikerrel, hogy nyilvánosan is fölléphetett. Pesti első sikere után atyja Bécsbe küldte, hol Halm tanár vezetése alatt oly gyorsan fejlődött, hogy 1827. nyilvános föllépésével a bécsi zenekörök figyelmét is magára vonta. Visszatérve hazájába, nemcsak Pesten, de vidéki körutazásra szánva magát, az ország nagyobb városaiban is nagy feltünést keltett. Azután a kölföldön folytatta műutazását s főleg Varsó, Krakó, Boroszló, Lipcse, Hannovera s Hamburgban szerzett oly művészi hirnevet, mellyel Párisban, Londonban is feltünhetett. Augsburgban több évet töltött a műszerető Fugger grófok, továbbá Chelard, Drobisch és Stetten folytonos társaságában, kik előrehajtó hatást gyakoroltak művészeti tulajdonai kifejlesztésére. Aztán végleg Párisban telepedett le a 40-es évek eljén, hol fényes művészi pálya várt számára. Zeneirói tehetségének maradandó nyomait a zongora-irodalom terén hagyta hátra, melyben neve kivált izlésnemesítő gyakorlatai és tartalmas szalondarabjaival az elsők között foglal helyet. Műveinek száma meghaladja a másfél százat, melyek a modern zongora-irodalom minden faját előkelően képviselik.
1. József, német műtörténész és gyüjtő, szül. Bambergben 1798 szept. 22., megh. u. o. 1849 jan. 4. Előbb kereskedő volt, de azután egész a műtörténelemnek szentelte életét. Fő művei: Lukas Cranach (1821); Geschichte d. Holzschneidekunst (1823); Handbuch für Kupferstichsammler (1824, 3 köt.); Das Leben u. die Werke Albrecht Dürers (1826-31). H. gyüjteményei és kéziratai a bambergi királyi könyvtár tulajdonába mentek át. Működését Leitschuh J. H. méltányolta.
2. H. Róbert, német regényiró, szül. Grossdrebnitzben 1814 nov. 24., megh. Hamburgban 1871 máj. 7. Birói pályára készült, de csakhamar kizárólag az irodalomnak szentelete magát. Alapított és szerkesztett folyóiratokat, több éven át kiadott egy almanachot. Számos művei közül megemlítejük: Alhambra (spanyol novellák, 1838); Novellen aus dem Süden (1841-43); regényei: Der Prinz von Oranien (1843); Das Geheimnis der Mutter (1859); Hohe Freunde (1861, Weimar klasszikus korából) és Primadonna (1871). Hátrahagyott elbeszéléseit Laube adta ki 5 kötetben.
l. Dardanellák.