Nossi-Bé sziget fővárosa.
Konrád Vilmos, német mérnök, szül. Eutinban 1827 szept. 18., megh. Bécsben 1882 jan. 4. Matematikát és természettudományokat tanult. 1853. a svájci központi vasut építésénél kezdte meg működését, 1868. az osztrák északnyugati vasut építészeti igazgatója lett. Az ő vezetése alatt készültek a Duna-hid Bécs mellett, a Thaya-alagut Znaim mellett, a bécsi, prágai, tetscheni indóházak stb. 1875-79. a Gotthard-vasut főmérnöke volt. A szegedi rakpart építéséhez is hozzáfogott, de e munka bevégzésében a halál megakadályozta. Számos dolgozatot és röpiratot is irt.
1. Ferdinánd, német irodalomtörténetiró, szül. Bécsben 1843 szept. 22., megh. Clarensben a Genfi-tó mellett 1884 jun. 28. Előbb a bécsi udvari könyvtár hivatalnoka, majd a máltai lovagrend titkára volt Rómában. Működési köre az északgermán és skandináv, főképen azonban a németalföldi nyelvre és irodalomra terjed ki. Hirét Hollandiában az addig elveszettnek vélt Maerlants-féle történelmi tükör (Spieghel Historiael) második részének felfedezésével (1869) alapította meg; naplójának (Voyage d'Adrien Matham au Maroc 1640-41, 1866) kiadásával a hollandi műtörténelem egy tévedését javította ki. Egyéb művei: Geschichte des holländischen Theaters (1874); Die holländische u. die französische Phädra (1867) és Vlämisches Leben (1868).
2. H. Frigyes Antal, Heller von, német kulturhisztorikus és földrajzi iró, az előbbinek bátyja, szül. Padovában 1842 márc. 29., megh. Tölzben 1892 nov. 1. Fia volt H. Frigyes osztrák altábornagynak és katonai szakirónak; 1858. osztrák katonai szolgálatba állott, részt vett mint lovassági főhadnagy az 1866. hadjáratban, csakhamar odahagyta azonban a katonai pályát s mint az Ausland szerkesztője (1871-82) Bécsből Canstadtba tette át lakását. Később Stuttgartban tartózkodott. Művei: Die amerikanische Völkerwanderung (1866); Maximilian I., Kaiser v. Mexiko (2 köt. 1869); Die Russen in Centralaisen (1873); Centralasien (1875, 2. kiad. 1880); Hinterindische Länder und Völker (1875, 2. kiad. 1880); Culturgeschichte in ihrer natürlichen Entwickelung bis zur Gegenwart (2 köt. 1875, 3. kiad. 1884); Die Erde u. ihre Völker (2 köt. 1877, 3. kiad. 1883); magyarul: A föld és népei. Átdolgozta I., II. köt. dr. Toldy László, III. köt. György Aladár (Budapest 1882-84); Die heutige Türkei (Beckkel, 1887); Im ewigen Eis (1879-1881); Naturgeschichte des Menschen (2. köt. 1880-85); Amerika in Wort u. Bild (1884-85); Frankreich in Wort und Bild (1885-86); Die weite Welt, ein geographisches Jahrbuch (1885-től); Haus u. Hof in ihrer Entwickelung (1888); Die menschliche Familie (1888); Die Welt d. Slaven (1890). Hátrahagyott művét: Kulturbilder (I. kötet: Róma) Möller E. adta ki (1894).
termékeny sikság Vesztfáliában, Arnsberg kerületben, a Lippe és a Haar között.
Amália, l. Helvig.
1. Tódor, osztrák zenei iró, szül. Bécsben 1843 ápr. 9. Jogi pályán hivataloskodik, 1867. kezdett kritikus pályáján gyorsan tekintélyre emelték az elsőrangu szaklapokba irt, alapos tudást és biztos itéletet tükröző cikkei. A Pester Lloydnak 1868 óta zenebirálója Bécsben; önállóan 1885. jelent meg Beethovens Streichquartette c. elemző művel. - 2. Helm, Klementina, iró, l. Beyrich (2).
Ágoston, történetbuvár és térképszerkesztő, szül. Pozsonyban 1847 szept. 3., hol jelenleg is gimnáziumi tanár. A bécsi egyetemen végezte tanulmányait. Nyomtatásban megjelent tőle Bonfiniusnak, mint történetirónak jellemzése, kutfőinek kimutatása s birálati méltatása (1867) és szerkesztette a Magyar Helikont 6 kötetben. A magyar zsidó-törvények az Áprád-korszakban (Pozsony 1879). Ezeken kivül középiskoláinkban ma is használt térképeket adott ki. További művei: Világtörénelmi tabellák (1887., II. kiad.); A magyar millennium (1884); Ikolai atlasz a világtörénelemhez (1890); Magyarország és Horvátország térképe (1891).
Lajos, német dalköltő, szül. Mühlhausenben 1532 jan. 13., megh. u. o. 1598 ápr. 8. mint (1586 óta) szuperintendens. Egy ideig Erfurtban tanár volt. Sok latin és német dalt irt, melyekben többek közt a házasságot dicsőitette és a jezsuitákat megtámadta. Egyes egyházi dalai még ma is élnek az evang. istentiszteletben. Életét megirta Thilo (1851).
község, l. Király-Helmec.
István, ref. püspök, szül. Király-Helmecen 1670., megh. Nagykőrösön 1752 febr. 22. Tanult Debrecenben, azután akadémikus rektornak ment Győrbe. Három évi ittidőzés után külföldön folytatta tanulmányait, hol az oderafrankfurti egyetemre 1697 jun., a franekerira pedig ez év őszén iratkozott be. Miután Angliát is meglátogatta, hazatért 1723. nagykőrösi lelkészül hivták meg. 1740 jun. 23. a dunamelléki egyházkerület püspökévé lett. Művei: De miraculis Christi (I-III. r., Francker 1700); Igazság paizsa (Melianus Gnatereth álnév alatt, Miaburg, Utrecht 1741). Előszóval látta el az 1752. kiadott: Éneklésben tanító mestert.