a győztes franciák által 1798 ápril 11. Svácj földjén alapított köztársaságnak a neve, mely 1814 szept. 8-ig állott fenn. A H. összesen 18, 1803 óta 19 kantonból állott és Napoleon parancsára uj alkotmányt volt kénytelen elfogadni, időbel pedig mindenben Franciaországnak rendeltetett alá, annyira, hogy svájciak készerüségből Oroszországba is követték Napoleon császárt. L. Franciaország és Svájc.
Amália von Imhof, bárónő, német irónő, szül. Weimarban 1776 aug. 16., megh. Berlinben 1831 dec. 17. Goethétől megtanulva a hexameter-irás művészetét, e versfajban irta legjobb költeményét: Die Schwestern von Losbos (1801). Ugyanez évben udvarhölgy lett Weimarban, két évvel később férjhez ment H. svéd ezredeshez (később porosz tábornokhoz) s követte hazájába. De 1810. megint visszatért Németországba s Heidelbergában festészettel foglalkozott, majd Berlinben élt. Művei az említetten kivül: Die Schwestern von Krcyra (1812); Die Tageszeiten (1812); Die Sagen am Wolfsbrunnen (1821); Helene von Tournon (1824). Ezenkivül lefordította Tegner Frithjof mondáját és De la Motte-Fougué Karolinával kiadta: Taschenbudh der Sagen u. Legenden (1812-13). Életrajzát Bissing H. irta meg. (1889).
Helvit, citromsárga vagy sárgásbarna tetraederes jegecket, v. szemcsés, vaskos, esetleg gömbös halmazokat képez érctelérek töltelékeiben v. azok felületén. K. 6-6,5. Töm. 3,16-3,36, üveg- v. zsirfényü. Vegyi összetétele manganberilvasszilikát kénnel. Előfordul Kapnikon.
Cinna, római költő, aki Caesar személyes baráti köréhez tartozott és az augustusi korszak másodrendü elbeszélő költőinek egyike. Tizenegy évet töltött egy Smyrna c. éposza irásával, melynek tárgyát Cinyras ciprusi királynak természetellenes szerelme képezi leánya, Myrrha iránt (Plutarch, Caesar életében). Művészek töredékei Weichertnél olvashatók (Poet. Lat. Rel. p. 147).
l. Hellevoetsluis.
Astragalus glycyphyllos, l. Csődfű.
v. héjakut, gólyahugy, babtüske Somogyban, hihetőleg bábatüskébők kurtulva, pásztovesszeje, szomjutövis, csapóecset, mácsonya (Dipsacus Tourn.), a róla elnevezett család legtekintélyesebb egy- vagy többnyári kórója. Szára többélü és levele sertés vagy tüskés; átellenes, fürészes, sőt szárnyasan hasogatott szélü. Virágzata gömbös; tüskés murvái hosszan, mereven szétállanak. Alsó állásu kaszatján a belső kehely sertéi megmaradnak. Az óvilág mérsékelt vidékein vagy 13 faj, hazánkban 4 terem.
[ÁBRA] Hélyakut.
Legismeretesebb a takács-vakaró, takács-bogáncs, takács-mácsonya, csapó-bogáncs, kalló-bogáncs stb. (D. fullonum L., tulajdonképen az ibér D. feroxnak Lois. természetes utján támadt elváltozása), majdnem 2 m.-es szárral és gömbvirágzatának horgasan hátrahajló kemény murváival, valamint hasonló végü pelyvákkal és lilaszinü virággal. Kötött, nyirkos földbe ugy 60 cm-re ületik szét, a második évben fejecskéit juliustól kezdve őszig virágzáskor szedig és a posztógyártásnál használják. A mácsonyafejek ruganyos murvái a gyapjuszálvégeket a nyers szövet (daróc) felületére hozzák, miáltal ez takarót nyer. E célra ujabban fémkartácsolókat (chardon factice) használnak, mely körülmény a H. keresettségét csökkentette, ugy h9ogy Aignon vidékén kivül csak Nürnberg, Erlangen, Bamerg, Stiria és Felső-Susztria némely táján termesztik. (V. ö. Rodiczky, Az ipari növények kézikönyve, II. köt.). A vad H. (D. silvester L.) Meliusnál «mindenkor szomjuhozó tövises lapu, Venius asszony feredője», mivel átellenes két levélnek összenövéséből viztartó keletkezik; kisebb mint az előbbi, levelének széle gyértüskéjü, fejecskéjének pelyvái pedig egyenesek. Alkalmatlan töviskóró. Gyökerének forrázatát kandisszal vegyítve mellfájás ellen használják.
a kétsziküek csoportosviráguinak családja, mintegy 125 faja az óvilág extratropikus mérsékelt és melegebb vidékein és a Fokföldön nő. Nálunk a sikkantyu, a Knautia, fejvirág és a hélyakut különböző faja terem. Az ördögszem kerti növény. A Dipsacus átellenes leveleinek egybeforradásából meglehetős mély öböl képződvén, eső után a viz megáll benne, innét a hélyakut a neve; l. Gólyahugy.
ezzel birtak Erdélyben az u. n. oppida nobilium (p. Deés, Torda, Nagy-Egyed) lakosai, akik községileg (egy corpusban) nemesi szabadságot nyertek.
(Helias), svájci könyvnyomdász és kanonok, szül. 1400 körül, megh. 1475 márc. 25. 1470 táján Beromünsterben (Aargau kanton) nyomdászkodott. Őt tekintették Svájc első könyvnyomtatójának, addig, mig reá nem akadtak egy 1468. készült baseli nyomtatványra, melyet hanaui Ruppel Bertholdnak, Gutenberg egyik tanítványának tulajdonítanak. (Ez a Ruppel és bizonyos Kefer Henrik voltak Gutenberg tanui a Fusttal való pörösködésben.) H. valószinüleg Baselben sajátította el a könyvnyomtatás mesterségét. Több művet nyomtatott, közülük Mamotrectus-a (Mammotractus), mely a biblia egyes tételeit elxikonszerü földölgozásban magyarázza, eyidőben jelent meg Schöffer hasoncimü munkájával.