s általában a földrajzi nevek igen érdekes tárgyai mind a nyelvészek, mind a hisztorikusok nyomosásainak. Egyes országok, vidékek helyneveiből igen becses tanulságok meríthetők az illető vidékek történetére nézve. Angliában és Franciaországban a számtalan kelta helynév azt bizonyítja, hogy az illető vidékek lakossága azelőtt kelta volt. A sok szláv helynév Erdélyben megannyi részrehajlatlan tanuja annak, hogy a szláv lakosság volt az, melyet ott a magyarok s az oláhok kiszorítottak, s ugyanzet látjuk a Királyhágón innen is: Csongárdban és Visegrádban szláv népek «fekete várát» és «magas várát» hódította meg a magyar.
A helyneveknek legközönségesebb forrása az illető helynek természeti mivolta, helyzete, termékei stb., és ezek közt leggyakoribbak a növény- és állatnevekből származók, p. Bodzás, Erdős, Gyertyános, Tölgyes, Kövesd, Tóhát, Komlós, Fehérhegy, Árokalja, Dinnyés, Almás, Rákos, Békás, Kigyós, Hódos, Oroszlános, Varjas, Hollós, Seregélyes, Harcsás, Keszegfalva, stb. - Néha a lakossok foglalkozásáról, különösen egyes iparágakról vette nevét a helység: Igric, Igrice (még a XIII. sz.-ban a királyi igricek vagyis joculatorok, dalosok földe volt), Szakácsi (még Róbert Károly idejében a királyi szakácsoké vol), Solymár (az Árpád-ház korában királyi sólymároké volt), Kürtös, Gerencsér, Esztergály, Nyerges, stb. - Sok hely egyes személytől, jelesen a hajdani tulajdonostól vette nevét. A XIII-XV. sz.-okban igen gyakran említenek okleveleink ilyen hosszu neveket: Szabó Pál földe, Veres Mihály fia háza, Jamán Elek szállása, Csorba János szállása, Veres János falva, Iván György falva, stb. - Sok hely a templomról vagy ennek védőszentjéről an elnevezve: Egyházasfalu, Egyházas-Radóc, Kápolna, Káplnás, Kápolnás-Nyék, Szent-István, Szent-Mihály, Szentmárton, stb. - Némelyik a hétnek egy-egy napjától vete nevét: Hetvehely (hétfőhely), Szerdahely, Csötörtök, Péntekfalu, Szombathely), stb. - A magyar H.-nek az -s képző mellett a -d egyik régi képzőjük, p. Kövesd, Bükkösd, Ártánd, Disznód, Tinód, Farkasd, Agárd, Kadasd, Galambod, Istvánd, Ivánd, Jánosd, Peterd, Románd, stb. - Sok helynév, kivált a jelentékenyebb helyeké, évszázadokon, sőt ezredeken át is megmarad (v. ö. Róma, Athán, stb.), mások ellenben időbel eltünnek, ujaknak engedik át a tért, vagy - ami még közönségesebb - annyiraelváltoznak (kivált ha más nép ajkára kerülnek), hogy eredeti formájukat csak régi történeti kutfők segítségével lehet megállapítani. Igy p. Sancta Trinitasból Szentrontás lett, Szent-Máriából Somorja. Erdély hajdan Erdő-elü volt, Havasalföld pedig Havas-el-föld v. Havaselve: elü, el, elve a. m. tul, tullevő, tehát erdőn tul, illetőleg havason tul levő föld. A Berettyó, Sajó, Héjő folyók neve régi okiratainkban Berekjó, Sójó, Hévjó. A Sajó németül Salazach, tótul pedig Slana, ami szintén sós folyót jelent. A Héjó elejét Tapolcának hivják, s ez tótul szintén hévvizet, meleg vizet jelent. A jó szó folyót jelentett s ilyen értelemben más nevekben is és okleveleinkben külön is előfordul. Igy vannak más elavult szók is, melyek csak a helynevekben maradtak fönn, p. aszó a. m. völgy, vimosás, horh a. m. mélyut, stb.
(Granison). A hadierőnek valamely városban vagy várban állandóan elhelyezett részei alkotják a vár v. város H.-ét. A H. közöshadseregbeli vagy hadi tengerészetbeli tisztei közül a legfellebbvaló (rangban legidősebb) katonaállományu tiszt: a katonai állomásparancsnok, a legföllebbvaló katona-állományu honvédtiszt: a honvéd-állomásparancsnok s e kettő közül az, akit a szolgálati szabályzat 56. és 57. pontjai értelmében a szolgálati elsőbbség megillet: állomásparancsnok.
Ausztriában és Magyarországban összesen 26 önálló H. van; feladatuk a betegápolás és mozgasítás esetén hadosztályi egészségügyi intézetek, tábori kórházak és egészségügyi vonatok felállítása és feszerelése. Minden H.-hoz egy katonai gyógyszertár is tartozik.
a községi illetéknek egy külön neme, amely végeredményében legtöbbnyiere fogyasztási adóvá válik. Állandó raktárral és üzlethelyiséggel nem biró kofáktól, heti- és országosvásárokra, bucsukra járó kereskedőktők pénzben szednek be bizonyos illetéket e cimen azon községek hatóságai vagy engedményesei, amelyeknek területén időnként az illető árusok a vevők elé rakják áruikat. Amint ilyen alkalommal valamely helyen lerakja a vándor-kereskedő vagy iparos a maga áruit, megjelenik előtte a hivatalos helypénzszedő s beszedi tőle az elfoglalt hely nagysága és üzletének minősége szerint megyszabott H.-t.
részletes földrajz (l. o.) egy neme, mely az országleirástól abban különbözik, hogy csak egy-egy helységet vagy vidéket tárgyal.
sportszón értik, mikor nem arra történik a fogadás, hogy valamely ló elsőnek érkezik be, hanem arra, hogy egyáltalában «helyre», azaz elsőnek, másodiknak vagy harmadiknak beérkezik-e.
A közigazgatási adminisztráció, ugy mint a gyakorlati élet szükségleteire kiadott H.-ak többnyire hivatalos kiadásban az illető országos statisztikai hivatalok ellenőrzése alatt jelennek meg. Ily H.-ak minden községet és pusztát betürendben közölnek s kiterjeszkednek az illető hely fekvésére, házainak s lakóinak számára, a beszélt nyelvekre s aközigazgatás minden mozzanatának (politikai, egyházi, katonai, igazságügyi, adóügyi beosztás stb.) felemlítésére; posta-, táviró-, vasuti állomások és postatakarékpénztárak szintén felsoroltatnak. A H.-ak rendszerint csakis ily hivatalos adatok közlésére szorítkoznak, a társadalmi élet mozzanatairól (p. a fennáló iskolákrók, ipartelepekről stb.) nem vesznek tudomást. A H.-ak ebben különböznek a földrajzi szótáraktók, melyek (mint p. o. a Ritter-féle lexikon) az illető helyek teljes leirását adják, azonkivül a községeken kivül a hegységek, folyók, tengerek, tavak, országok, szigetek stb., általában minden földrajzi egyed leirását is adják. A H.-ak a betürendes részen kivül rendszerint még egy általános részt is tartalmaznak, mely a közigazgatási beosztást vármegyénként és járásonként adja. Magyarországról több H. jelent meg, régibb ilynemü munkáink közül legismertebb a Korabinszky-féle német és a Vályi András-féle magyar szótár, a mult század végéről, melyek azonbaninkább földrajzi szótár jellegüek; legelterjedtebb és legjobb ilynemü munka a Fényes Elek-féle Magyarország geographiai szótára (Pest 1851, 4 köt.), mely a városok, faluk és puszták betürendes leirását adja, s ma is becses forrásmunka. Tulajdonképeni H. (a szó mai értelmében) megjelent 1863. (Magyarország helységnévtára, B-R-A-P. szerkesztés alatt) hivatalos adatok nyomán. Az orsz. m. kir. statisztikai hivatal felügyelete alatt 1873, 1882, 1888, 1892 és 1894. jelentek meg H.-ak, melyek nagy számban (az 1892. évi 8000 példányban) terjedtek el. Ezek közül az 1882. évi H. kitünik azért, mivel a hivatalos adatok mellett felölelte az összes társadalmi mozzanatokat is (iskolák, ipartelepek, egyesületek, horlapok, pénzintézetek stb.) s igy valóságos statisztikai leirásokat ad a községekről, mig az 1892. H.-ak általános részében a vármegyék és összes községek nemzetiségi és hitfelekezeti statisztikáját is közli. Kisebbszerü H.-t adott ki végül Dvorzsák János is (Pozsony 2 köt.) és Juhos J. (Szeged 1882). Földrajzi szótár hazánkról mindeddig nem létezik.
l. Cseléd.
v. helyzetrajz (situatio). Építési tervek készítésekor az építménynek környezetéhez viszonyított elhelyezése pontosan kitüntetendő. Az e célra készült és az építmény elhelyezését feltüntető rajzot nevezzük H.-nak. A vasutaknál a H. megkészítése kiválóan fontos és igen sok munkát igényel. A vasutaknál az átalános H.-hoz rendszerint katonai térképeket használnak. Mértékük 1:28,800. A munkálatok befejezésekor a H. 1:1000 mértékben készítendő el. Magas építmények elhelyezése rendesen 1:200 mértékben lesz feltüntetve.
az oly kőzet, illetőleg szikla, mely eredeti termőhelyén van.