(gör.), a dór építészet oszlopának diszítménye, l. Triglif.
(gör.) a. m. félgömb.
l. Ibiszfélék.
(gör.), életképtelen torzszülött, melynél a koponya annyira visszamaradt fejlődésében, hogy csak a homlok, nykszirt és a falcsontok csökvényei vannak meg. A fej ilyenkor a békáéhoz hasonló. Létrejön ébrényi agyvizsérv által, vagy a koponyatetőnek a magzatburokkal fejlődés közben való összenövése által.
l. Fejfájás.
a. m. félig átalakulók, azon rovarok, melyek fejlődés közben báb-állapoton sohasem mennek át;azaz álcáik utolsó véedlés után közvetlenül ivarérett állattá alakulnak át. Ilyenek általában véve az egyenesszárnyuak és a félszárnyuak, l. Fejlődés és Átalakulás.
a. m. Galmáj (l. o.).
(félalakuság), némely kristálynak az a tulajdonsága, hogy az egyik végén másképen van kifejlődve, mint a másikon. Nevezetes e tekintetben a turmalin meg a hemimorfit vagy galmáj. A hemimirf kristályok melegítés által sarki villamosságot mutatnak, vagyis az egyik végükön pozitiv, a megiskon negativ elektromossá lesznek.
l. Hemoglobin.
v. hemianopszia, a látótér jobb vagy bal felének hiányzása. Az ember látoidege rostjainak olyan az elrendeződése, hogy az agyvelő jobb feléből jövő idegrostok a jobb szemnek is, a balnak is a jobb felét lepik el, a bal feléből jöbők pedig mindkét szenmek a bal feléhez tartanak. Ha tehát vérzés roncsolja el az egyvelő jobb felében a látás érzékelő helyét, vagy valami daganat nyomja össze a jobb felől jöbő idegrostokat, akkor mind a jobb, mind a bal szem ideghártyájának megvakul a jobb fele, a beteg egyik szemével sem lát bal felé; ha meg az agyvelő bal felén van baj, akkor a beteg egyik szemével sem lát jobb felé;mindennek csak a felét látja, mintha középen ketté volna osztva minden tárgy. Ritkább az olyan eset, hogy az egyik szem a jobb, másik a bal felével nem lát.