Vilmos, angol tájképfestő, szül. Thomastownban (Irország) 1839. 10 éves korában szüleivel New-Yorkba költözött, hol festőnek képezte ki magát és 1863. az akadémia tagja lett; 1870. azonban Londonban telepedett le, honnan sürün küldözte képeit az angol műtárlatokra. Legsikerültebb művei: Tavaszi idő; In memiriam; A vándorlók; A parton; Ösvény Normandiában; Ősz Uj-Angolországban; Utban az ünnepre;A jó barátok; Nyári est a Themsén; Utcai ballada; Alkonyatkor; Reggel az erdőn;Visszatérés a mezőről.
l. Hennyei.
Alajos, egyházi zeneszerző, szül Esztergomban 1826 jun. 21. Gimnáziumi tanulmányait ugyanott, 1844-45. mint növendékpap a bölcsészetet és teologiát Nagyszombatban végezte. Tanár volt a nagyszombati főgimnáziumban. 1860 május 26. a Jézus-társaságba lépett. Akadémiai hiszónok volt Pozsonyban, majd hat éven át felügyelő és rektor Kalocsán; azután ujoncmester. Jelenleg a ngyszombai ház rektora. Zeneszerzetményeit - szent miséit - melyek legnagyobbrészt nyomtatásban is megjelentek, a rendi templomokban adják elő: V. ö. Zelliger Alajos, Egyh. irók csarnoka.
Merseburgi Ditámr az 1017. évehz szóló krónikai adatában említi, hogy Merseburg táján falusi pásztorok az év bizonyos napján egy botot hordoznak körül, mejnek tetején egy vasgyürüt tartó kéz van s ezt Hennil vigila! (H. virrassz, v. őrködjél!) kiáltással viszik házról házra. Grimm J. ez adat idézésével kapcsolatban (Deutsche Myth., 2. kiadás, 710. s köv. 1.) Kuhn feljegyzése nyomán egy északnémet szokásra hivatkozik, ahol meg Hennil, Hennil, wache! (tehát szintén H. őrködjél!) kiáltással táncoják körül az év bizonyos napján a község erdejéből hozott s a falu terén fölállított fát. Grimm a két adat közt összefüggést gyanítva, nem tartja lehetetlennek, hogy a németből alig értelmezheő H. szó (talán szláv közvetítéssel) köcsönvétele a magyar hajnalnak, s ennyibe még nem tisztázott mitologiai kérdés minket is érdekel. Felveti, de nem oldja meg Ipolyi, Magyar myth. 282. s köv. l.
a XV. században divott burgundi főkötő, melyről hosszu, bő redőjü fátyol lógott le (l. az ábrát).
Henningfalva
(Henningu), kisközség Alsó-Fehér vármegye alvinci járásában, 1055 oláh lakossal.
János Frigyes, német festő, szül Brémában 1838 okt. 16. Achenbach Oszvald tanítványa, költői fölfogásu, tulnyomóan dekorativ jellegü tájképeket, többnyire városi és park látképeket festett. A legsikerültebbek: Cigányok; A Chiem-tó; Salzburg holdvilágban; Urnapi körmenet Münchenben; Passau; Nyári éjszaka; Este Nürnbergben; Diána temloma és a Schwanthaler kut a müncheni Hofgartenben; Amsterdami csatorna; Mise a berchtesgadeni temlomban.
-család. Néhol Henney néven is szerepel. Zemlénvármegyei kihalt család, melynek tagjai közül kitüntek: 1. H. János, 1551-ben Csállya vára ostrománál vitézkedett, mint Patóchy Ferenc, békásvármegyei főispán lovas hadnagya. - 2. H. Miklós, hires vitéz. 1854. Peréyi Gábor megbizásából 200 lovas katonával Bebek Ferenc segítségére ment, hogy Fülek várát megvédje a tötökök ellen. 1662. ugyancsak e Perényi küldte H.-t 200 lovassal s ugyanennyi gyalogkatonával, hogy Zay Ferenc és Balassa Menyhért Hadadra induló seregéhez csatlakozzék. 1563. Pozsonyban Miksa kir. koronáztatásánál aranysarkantyus vitézzé üttetett. 1566. Gyula várában Kerecsényi László alatt vitézül harcolt az ostromló törökök ellen. A második nagy rohamnál, sisak nélkül harcolván, egy mérgezett nyil homlokán megsebesítette. Néhány napra rá meghalt.
Eduárd Hernik, a berlini királyi Charité gyermek-kórház igazgatója, szül. Berlinben 1820 jun. 16. Az orvostudori oklevelét 1843. Berlinben kapta meg, ahol hosszabb ideig mint Romberg segédje az egyetemi poliklinikán működött. 1850. magántanár, 1858. rendkivüli tanár lett. Művei, melyek körül egyesek magyar nyelven is megjelentek, a következők: Klinische Ergebnisse. Gesammelt in dem köigl. poliklinischen Institut der Universität (Berlin 1846); Die Krankheiten der Leber (u. o. 1846); Handb. der medic. Klinik (Erlangen 1854-56); Pathologie u. Therapie der Kinderkrankheiten (4. kiad. Berlin 1865);Klinik der Unterleibskrankheiten (3 köt., Berlin 1852-1854-58; 3. kiad. 1863); Beiträge zur kinderheilkunde (2 füzet, 1861-68); Vorlesungen über Kliniderkrankheiten (1881, 2. kiad. 1883) stb.
Müller Miksa, a nyelvész alkotta e kifejezést oly vallások jelzésére, melynek hivői több istenben hisznek ugyan (politeizmus), de mégis egy istent a többi fölé emelnek, amely isten más-más helyeken más lehet. Némiképp átmeneti forma a monoteizmushoz.
(gör.) a. m. összeegyeztető formula. Zeno római császár ediktumának cime, amelyet a monofizita viszályok megszüntetése céljából 482. adott ki. Azóta egyéb civódó felek kibékítésére célzó iratokat is H.-nak mondják. Zeno H.-ja elitélte a Nestorianusokat és Eutichianusokat s a niceai hitformulát jelentette ki kizárólag érvényesnek.