1. tartomány Afanisztán ÉNY-i részében Persia, az oroszok birtokában levő turkoman-föld, Las, Szeisztán és Kandahar közt, mintegy 160,000 km2 területtel és 750,000 lak. A Hindukus ágai a Szefid-koh és a Ghor, D-en pedig Szija-koh ágazzák be. Ezek közt folyik a Heri-rud, amelynek völgye igen termékeny. A lakosság nagyon kevert; vannak kizilbasok, tadsikok, afgánok és turkománok is. - 2. H., az ugyanily nevü afgán tartomány fővárosa és annak egyedüli fontosab helysége a Heri-rud jöbb partja közelében, annak termékeny és jól öntözött völgyében, az é. sz. 34° 22' és k. h. 62' 3" alatt, mintegy 50,000 lak., akik között vannak persák, afgánok, tadsikok, beludsok, tatárok, hinduk és zsidók. Szőnyegeket és rózsavizet készítenek. A város szük utcákból áll;mintegy másfél km. hosszu és valamivel keskenyebb; mesterséges sáncok és azokon épült tornyos falak fogják körül. A vizet tartalmazó árkokkal körülvett citadella a város közepén van, belsejében kutakkal és forrásokkal. Legjelentékenyebb épülete a kháni palota; 2 km.-nyire a várostól láthatók a Reza imámnak szentelt vallásos épület romjai. Kornyékén nagy kiterjedésüek a jól megművelt kertek. Jelentősége azonban ezenkivül sztratéiai fontosságban rejlik a persa, orosz és afgán határ közelében és ez az oka, hogy oly sokszor válthódító népek zsákmányává. Állítólag Nagy Sándor alapította Alexandira Ariana néven. A VII. sz.-ban az arab khalifák egész Khorasszánnal együtt elfoglalták. Ibn Kaukal a X. és Ibn Batuta a XIV. sz.-ban szépségét és nagyságát nem győzik eléggé magasztalni. 1381. Timur hatalmában jut, akinek utódai alatt a persa irodalom és tudomány székheyévé lesz. Hussein halála után 1507. az özbég vezér, Saibeg foglalta el, de 1510. már ismét persa kézre jutott. 1715. az afágnok, 1735. megint a persák, 1753. pedig ismét az afgánok folalták el. 1823. önálló országgá lett. Az angol-afgán háboruban a persák ujra megkisérelték az elfoglalását, de H.-iak bátorsága és az angolik diplomáciai védelme megmentette. Persia e kisérleteket még ezután is megujította, de az angolok e törekvéseit meghiusították. 1863óta afgán birtok.
l. Heri-rud.
János Ábrahám, angol költő és kritikus, szül. Londonban 1799., megh. u. o. 1887 ápr. 20. Kerskedőnek készült, aztán különféle lapok munkatársa volt. Művei: The descent into hell (1830); Teh judgment of teh flood (1834); The In-gathering (1870);The war of ideas (1871); Videna; The roman brother; Salvator, or teh poor man of Naples (szomorujátékok); Uxinal, an antique love story (1877) és Macée de Leodepart (történelmi regény, 1878). Nevezetes irodalomtörténeti munkája: Shakspere, his inner life as intimated in hsi works (1865).
1. D.-Franciaország 197 km. hosszu folyója 2900 km2 területü vizkörnyékkel. Gard départementban, az Aigoual (1567 m.) lejtőjén ered; A Claron fölvétele után D-nek fordul; átlép H. départementba. A Garriguses-hegyek közt köves, sziklás és vad hegyszorosokban folytatja utját és számos sellőt alkot; a Guffer Noir alatt kilép a sikságra és Agdetól öt km.-nyire a Földközi-tengerbe torkollik. 11 km.-nyi hosszuságban kis, Ageig pedig nagyobb hajó is járhatnak rajta. Mellékvizei: a Lveng, ez Ergue, a Dourbie, a Dordallion, Boyne és tongue. - 2. H., Département Franciaországban, Gard, Aveyron, Tarn, Aude és a Földközi-tenger közt, 6198 km2 területtel, 461,651, 1 km2 -re 192,9 lak. A tengerparton holmokbuckák huzódnak, melyekből a Pilier de Sant-Clair és a Saint-Loup volkán emelkednek ki. A hegyek a Cevennes részei és pedig a Monts de l'Espinouse, melyek a Agout forrásai fölött érik el legnagyobb magasságukat (1122 m.), a Montagne Noire a Pic de Nore-ral (1210 m.), az Escandorgue (4-800 m.) és a Garnigues (943 m); ez utóbbiak a Larzac-fensiknak szélét alkotják, amelyknek azonban a nagyobb része Aveyronban van. Az Aude csak torkolatának egyik ágával tartozik a départementhoz, de az Ognon és Cessen nevü mellékvizei itt folynak. Az orb H.-n folyik keresztül és itt veszi fel a Maret és Jaurt. Itt tokoll még a Libron és a H. (l. föntebb), amelyről a département a nevét kapta. A H. torkolatától Gard départemetnig a partok homokbuckái mögött érdekes laguna-(étang)-sor huzódik el. A Maguelonne és Pérols között szakad még a tengerbe a Lez, amely 11 km.-nyi hosszuságban hajózható. A Vidourle csak jobb partjával tartozik H.-hoz. A magas helyegyet kiveve az éghajlat mindenütt enyhe. A szelid éghajlaat alatt a gabonanemüeken kivül a déligyümölcs- különösen az olajfa-termelés sok munkást foglalkoztat. Buzából 1893. 13,418 ha.-on 158,608 hl., rozsból 4060 ha.-on 54,155 hl., árbából 1062 ha.-on 9650 h. és zabból 7793 ha.-on 86,700 hl. termeltt. Szőllővel 1876. sz egész départementnak 1/3-a volt beültetve; bár a filloxera itt pusztított el legtöbbet, a szőllőtermelés még most is igen folntos gazdasági ág és a temés ujabb jelentékeny emelkedést mutat. 1892. 173,025 ha. volt szőllővel beültetve és 7.054,353 ha.. brot termett, holott az 1882-91-iki átlagos termés csak 3.755,438 hl. volt. Ezen borok közül némelyik, különösen a 'Luenl-Viel- és a Frontignan-melléki, kitünő minőségüek. Az olajfát 3? ezer ha.-on termesztik és az évi temés körülbell 1 millió kgm. olajat ád. Az erdők a hegyeken 86,00 ha.-nyi területet foglalnak el. Szenet Béziers járásban a graissessaci bánya szolgáltat legtöbbet. Igen sok tengeri sót főznek a tengermelléki lagunákból. Ásványvizforrásuk vannak a Villecelle mellett és Balarucles-Bains-ben. A legfontosabb iparágak a szeszgyártás, főképen Béziers, Saint-Ponts és Montpellier járásokban, a durva posztógyártás Lodcve és Clermont körül, a szappan- és bőrgyártás, végül Cetteben az Uj-Foundlandból eredő tőkehal besózása. A kereskedelem a département termékeinek különféleségénél fogva élénk. A főkikötőhely Cette, a legjelentékenyebb szeszpiac Pézenas. H. 1790. alakítotattott Languedocnak következő részeiből: Maguellonais, Lodévois, Sfadcs, Béderrois, Bitterrois, Pays de Thomicres és Minervois egy részéből. Jelenleg 4 arrondissementra van fölosztva, ezek: Montpellier, ami a fővárosa is, Béziers, Lodcve és Sant-Pons. V. ö. Brieu, Historie du dépatement de l'H. (1861), Gide dans l'H. (1874); Joanne, Géographie de l'Hérault (1881).
(lat. Heraldus) Dezső, francia jogtudós és filologus, szül 1580 körül, megh. Párisban 1649 jun. 19 éves korában már a görög nyelv tanára volt. Utóbb protestán volta miatt mogfosztották ettől az állástól, mire Párisba ment, ahol mint parlamenti ügyvéd élt. Művei: Rerum judicatorum libri II, (Páris 1640); Observationes ad jus Atticum et Romanorum (u. o. 1850); Arnobii disputatio adversus gentes (u. o. 1605); Tertulliani Apologeticus et Minucius Felix (u. o. 1613).
János Mária, a francia konvent elnöke, régi nemesi család ivadéka, szül. Párisban 1760., lefejeztetett 1794 ápr. 5. Kora ifjuságában kerülvén az udvarhoz, 1781. a châteleti törvényszéknél, 1786. pedig a párisi parlamentnél királyi ügyész lett. A forradalom kitörésekor a nemzetőrségbe lépett és részt vett a Bastille bevételében. 1791. Páris a törvényhozó testületbe, utóbb a Loire département a konventbe küldte mint képveselőt, ahol egy ideig a gironiak pártjával tartott és ezekkel együtt XVI. Lajos halálára szavazott. Nemsokára a hegypárthoz csatlakozott, megtánadta a girondiakat s elnöke lett a konventnek, midőn az Henriot 1793 jun. 2. ostromolni kezdte. Mint a jólétbizottságnak tagja, elkészíté az uj alkotmány tervezetété s szept. a Felső-Rajna départementjába távozott, hogy ott is szervezzen rémuralmat. Midőn visszatértekor barátjaival (Danton, Desmoulins) mérsékeletebb ujon kivánt haladni, Robespierre pártja 1794 márc. fogságra vetette s ápr. 2. a forradalmi törvényszék elét állította, mely halálra itélte. Théorie de l'ambition c. művét Salgues adta ki (1802).
(Heraia), Hera tiszteletére minden ötödik évben Argoszban tartották, midőn H. papnőjét négy tisztafehér szarvasmarhától vont szekéren Argosz és Mikene közt levő templomába, a Herainoba vitték. A nép processzióban követte a papnőt s áldozattal meg versenyjátékokkal kedveskedett az istenasszonynak. Az időre nézve l. Juno.
v. Hb., növénynevek után Herber Vilmos angol lelkész (1778-1847) nevének rövidítése. (Amaryllidaceae, London 1837.)
(lat.) a. m. fű v. növény. Főleg patikai nevekben gyakori. Hivatalosak: H. v. summitates (a. m. a szár csúcsa) Absinthii, l. Üröm. - H. Cardui benedicti, l. Papfű, - H. centaurii minoris, l. Földepe, - H. cochleariae, l. Kalánfű. H. connii, l. Bürök, - H. Hyosicami, l. Béléndfű, - H. Lobeliae infiatae, l. Lobelia, - H. (summitates) Meliloti citrini, l. Somkóró, - H. Serpylli, l. Kakukfű, - H. Thymi, l. Kakukfű, - H. Violae tricholoris, l. Árvácska. - L. még Folia.
domonkosrendi szerzetes, Magyarországból származott Olaszországba. 1262. bergamói püspök lett. Mint iró: Tractatus adversus haerses; Commentarius in septem psalmos poenitentiales és Sermones de tempore cimü munkáival tünt ki.