csillagzat, 15 ó. 30 p. - 18 ó. 48 p. rektaszcenzó és 4°-50° északi deklináció között, 151 szabad szemmel látható csillaggal; 1 közülök másod-, 10 harmadrendü. A főcsillag x tiszta vörös és kettős; x szintén kettős, keringési ideje 34 év, eddig az ismeretes kettős csillagok között a legrövidebb. Igen györnyörü gömbalaku csillaghalmazt is tartalmaz s egyszersmind kijelöli az ég azon táját, mely felé a naprendszerünk mp.-enként mintegy 50 km.-nyi sebességgel jelenleg a Nap saját mozgása folytán tart. Különben h. félisten megörökítője, kit e csillagképen térdelve s a sárkány fejét tiporva képzelnek.
-család (szekcsői). Közös törzsből számazott a Hédervári-családdal. Őse Henrik bán vala, kinek Péter nevü fiától a H., a János nevütől pedig a Tamássy-család származott. A család tagjai közül kitüntek: H. Péter (a csládban e néven második), Bodrog vmegye főispánja volt. Sok baja volt 1343. a pécsi püspök jobbágyaival, kiktől jogtalanul szokott vámot követelni. Véül is Gilet Miklós nádor, a püspök és jobbágyai szabadságának épségben tartására utasította. H. Rafael, ki nagy tudományosság hirében állott, 1444-54. boszniai püspök volt. Résztvett a várnai ütközetben is (1444). Ugyszintén H. Pál, ki később, 1468. Pozsonyban más előkelő urakkal kezeskedett Mátyás királyért, hogy ez a rendkivüli hadiadót ezentul nem fogja többé kivetnei. H. Miklós, Mátyás király főpohárnoka volt. 1459. a Frigyes császárhoz pártolásának gyanujában állván, ujból többedmagával hűséget kellett esküdnie Mátyásnak. H. Ferenc, 1505. megjelent a rákosi országgyülésen, mint Baranya vmegye követe. H. Miklós, a mohácsi ütközetben (1526 aug. 29.) elfogták a törökök, de miután Szolimán szultán és Ibrahim nagyvezér a magyar viszonyokról és hadi tervekről kikérdeztették, lovát s fegyvereit visszaadva, bántatlanul elbocsátották. H. Imre, 1527. I. Ferdinánd király udvarmestere volt. A H.-családnak magva szakadt a XVI. sz. vége felé.
Ferenc, iró, szül. Versecen 1863 szept. 22-én. Ősei sziléziai katolikus emigránsok voltak, akiket Mária Terézia király telepített a hétéves háboru idejében a délvidékre, ahol selyemgyárakat és több gyógyszertárt alapítottak. Atyja, Herzog Ferenc József, verseci polgármester volt. H. német nevéelést kapott, magyarul csak akkor tanult, mikor a verseci községi iskolából elvitték a temesvári piaristákhoz. Onnan Szegedre, majd Fehértemplomba vitték, hol 1881-ben letette az érettségit. Katonai pályára volt kedve, de szülei kivénságára a budapesti egyetemen elvégezte a jogot; mint ügyvédjelölt Temesváron, majd Budapesten működött. Irodalmi hajlamai gyermekkorában jelentkeztek. Német verseket irogatott és iskolatársai számára lapot szerkesztett. Első kisérletei 1886. jelentek meg németül; első magyar elbeszélését a Pesti Hirlap adta ki 1887. Később a Hét-be dolgozott. Huszártörénetei és a Sziriusz akkoriban bizonyos feltünést keltettek irodalmi körökben. 1887. Versecen kardpárbaja volt több katonatiszttel s egyik ellenfel sebesülés következtében a párbaj szinhelyén meghalt. 1889. e miatt négy ahvi államfogságot töltött Vácon és ekkor - mivel a jog pályához különben sem volt kedve - megirta Fenn és lenn cimü regényét (Budapest 1890), azzal az elhatározással, hogy annak sikerétől teszi függővé, hogy iró lesz-e. A regény megnyerte a dijat egy regepályázaton. 1891. Rákosi Jenő miant állandó tárcairót a Budapesti Hirlaphoz szerződtette, azóta kisebb dolgozatai mind e lapban jelentek meg először. 1891. a Petőfi-társaság megválasztotta tagjának, 1893. pedig Mutamur cimü elbeszélékötetének (Budapest 1892) megjelenése után a Kisfaludy-társaság tagjai közé választotta Vadnai Károly ajánlatára. Mint szinműiró 1893. tünt fel A dovai nábob leánya cimü 5 felvonásos drámájával, melyet a nemzeti szinház adott elő márciusban s mely az első esztendőben 25 előadást ért emg. Megjelent kötetben is. 1894. ugyancsak anemzeti szinházban adták elő Három testőr cimü 3 felvonásos bohózatát. 1894. december Uj Idők cimű szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilapot idndította. Egyéb művei: Gyurkovics leányok, beszélygyüjtemény (Budapest 1893); Simon Zsuzsa, regény (u. o. 1894, 3. kiad.); Napnyugati mesék, 4 elbeszélés (u. o. 1894); A Gyurkovics fiuk (u. o. 1895).
Mihály (székcsői), jogtudós, szül. Hódmező-Vásárhelyen 1840 március 24. Tanult Hódmezó-Vásárhelyen, Szegeden; Pesten a dudományegyetemen 1864. avatták jogi doktorrá. 1863. a pesti magyar királyi itélőtáblánál joggyakornok lett; innen Fehér vármegyében választatott meg megyei aljegyzőnek, s mint ilyen a bünvádi és közigazgatási ügyeken kivül főleg törvényszéki ügyekkel foglalkozott. 1865. az ekkor ujra megnyitott pécsi jogadadémiához nevezték ki az észjog, enciklopedia és római jog tanárává. 1868. a győri jogakadémián a magyar magánjog és törvénykezés tanárává nevezték ki. Győben két évet töltött és onnan Budapestre jött a polgári törvénykezés tnszékére s ugyanazon idő óta a magyar magánjogot is rendszeresen előadja. Több apróbb külön füzetekben is megjelent dolgozatokon és könyvbirálatokon kivül a következő nagyobb munkái vannak: Magyar polgári törvénykezési rendtartás (Budapest 1891); Csődtörvénykezés (1840. XXII. t.-cikk, Pest 1872) Telekkönyvi rendtartás Magyarország és Erdélyben (Budapest 5. kaid.); A magyar magánjog általános része (u. o. 1880); A magyar családi és öröklési jog (u. o. 1885, 2. kiad.); Magyar kötelmi és családi jog (u. o. 1892); Magyar csődtörvény (1881. XVII. t.-c., u. o. 1892, 2. kiad. 8.); Magyar sommás eljárás és fizetési meghagyás (1893. XVIII., XIX. t.-c., u. o. 1894); Magyar örökösödési eljárás (1894. XVI. t.-c.); A magyar kir. Curiának, mint semmitő- és legfőbb itélőszéknek határozatai (Pest 1872, 1-2 köt.).
Mór, orvostudományi, politikai és szociologiai iró, szül. Pesten 1815 aug. 19., megh. Bécsben 1884 dec. 23. Orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezet, majd külföldön folytatta. 1848. résztvett a bécsi mozgalmakban, aztán emigrált. 1860-ig Párisban, azontul Olaszországban élt, hol Garibaldi hadseregében főorvos lett. Az 1865-iki provizorium alatt hazatért, de 1868. már ismét kiment Konstantinápolyba, hol 8 évik volt török katonai főorvos. Az orosz-török háboruban veszedelmesen megsebesült, erre bucsut vett a tényleges szolgálattól s beutazta Európát, és a Keletet. H. irodalmi működéséenk súlypontja a politikára esik; irt több röpiratot (Weder deutsch, noch russisch, sondern österreichisch, Bécs 1849; Das Bombardement des Fürsten Windischgrätz zu Prag, u. o. 1849; az osztrák-magyar kérdésről, Deák Ferencről, az 1866-iki Magyarországról, Kelet és népéről); naplókat német és francia nyelven (Mein Tagebuch von 1848-50, Bécs 1850 és Mémoires sur mon séjur r Pavia, Milano 1853); orvostudományi tanulmányokat (a kretinizmusról, Bologna 1864-65 és az epidemikról, Páris és Budapest 1874). Főműve azonban a nőről irott szociologiai tanulmánya (franciául Páris 1864, magyarul Budapest 1883), melyet Michelet ilyen tárgyu művével nem ok nélkül hasonlítanak össze.
Manó, sebész és nőorvos, szül. Szegeden 1861 julius 1. Középiskolai tanulmányait Szegeden és Ujvidéken végezte; orvosi kiképzést a budapesti, bécsi, strassburgi és párisi egyetemeken nyerte, utóbbi helyen Trélat és Guyot kórodáni mint «stagiaire» működött. 1884-ben az összes gyógytudományok doktorává avatták. Ezután 2 évig Nothnagel bécsi belkódodáján gyakornok volt, később 5 évig Czerny tanár heidelbergai egyetemi klinikáján mint tanársegéd működött. 1889. a heidelbergai egyetemen a sebészet magántanárának habilitálták. 1892. a székes fővárosi Szt. István-kórháznak lett rendelő sebészfőorvosává. Több szakmunkát irt a vese-, has-, bél-, gége- és idegsebészet köréből.
1. János Gottfried, német iró,szül. Mohrungenben (keleti Poroszország) 1744 aug. 25., megh. 1803 dec. 18. Wimarban, hol 1776 óta szuperintendens volt. Ifjusága sanyaruságban és munkában gazdag volt. Már szülővárosában megtanulta a latin, görög és héber nyelv elemeit, mire 1760. irnok lett Trescho diakonusnál, kinek gazdag könyvtárát rendeze s kiaknázta. Két év mulva gy orosz katonaorvos, ki véletlenül Mohrungenben tartózkodott, magával vitte az ifju H.-t Königsbergbe, hogy seborvosság neveletesse. De H. az első boncolásnál elájult, mire a teologiai pályára lépett. Egy tanítói állomás és jóakaró emberbarátok elhetővé tették neki tanulmányai folytatását. Ez időben főbefolyással fejlődésére és irányára Hamann (l. o.) és Kant (l. o.) voltak. H. inkább az előbbihez vonzódott, bár ez utóbbinek kiváló tudományát s jelentőségét elismerte. Miután tanulmányait a legnagyobb szorgalommal és bámulatosan sokoldaluan befejezte, 1764-69. Rigában gimnáziumi tanár és lelkész volt, mindkét hivatásában rendkivüli sikerrel. Hogy ember- és világismeretét gyarapítsa, 1769. lehagyta állását s nagyobb urta indult. Párisba érkezte után holstein-eutini herceg utazótársául szólította föl, mint H. elfogadott; de Strassburgban elvált a hercegtől, s egy félévig maradt e városban, hogy egy szemét gyermekkora óta bántó könycsövet gyógyíttasson. Ekkor ismerkedett meg vele az ifju Goethe, kire a nagy tudományu, gondolkodó s szellemes H. rendkivül nagy hatással volt. Strassburgból Bückeburgba ment H., hol 1771-76. szuparintendens s udvri lelkész volt. E hivtalában, vmint munkái után oly hirnévre tet szert, hogy a göttingai egyetem 1775. a teologia tanárává meghivta; de H. inkább Weimart választotta, hová Károly Ágost herceg Goethe közbenjárására meghivt. Itt az egyház és iskola, az irodalom és közművleődés terén nagyszabásu és egész Németországre, sőt a külföldre is kiható munkásságot fejtett ki. Életének estejét fokozódó idegessgée és betegeskedése kietlenné és szánalmassá tette. Legjobb barátaival, Goethével és Schillerrel is meglazult ez időben a régi benső viszony, s végül egészen elszigetelve, a világtól elzárva élte utolsó napjait.
H. három irányban fejtett ki nagy munkásságot. 1. Mint költőnek nem volt igazi költői képzelete és alkotó ereje; költő művei ezért mind a reflexio termékei: az allegoriával hitte eszméit költőiekké átalakíthatni; nelv és verselés tekintetében is fogyatékoksak. Legsikerültebb epigrammjai és legendái, melyekkel e sokáig mellőzött költői fajt ujra népszerüvé tette. De legendiában is tulteng a tanítás. Annál nagyobbszerüek átdolgozásai és fordításai, melyekben az eredetieknek nemcsak tartalmát, hanem szellemét és hangulatát, szinét és nemzeti jellegét is megóvni törekedett. Majd minden ó- és ujkori, keleti és nyugati nép költészetéből fordított; legnagyobb népszerüséget nyerték népdalai (Volkslieder, 1778, halála után e cimmel: Stimmer der Völker in Leidern), melyekben az egész világ népköltészetét remek fordításokban bemutatta, és Cid-románcai (1805, magyarázta Heinrich Gusztáv, 3. kiadás 1893), melyeket csak részben spanyol eredetiek, többnyire francia prózai fordítás alapján dolgozott át (v. ö. Köhler R., Herder's Cid und seine französ. Quelle, 1867). - 2. Mint kritikus és esztetikus H. uj korszak megalapítója a német irodalomban. H. Rousseau tanítványa: természet és eredetiség neki is főideáljai, melyeket azonban nem a társadalom és állam, hanem a költészet, irodalom és tudomány terén juttat érvényre. Már első műveiben (Fragment über die neuere dutsche Litteratur, 1767 és Kritische Wälder. 1769) eredetiséget, egyediséget, nemzeti jelleget követle a költőktől s ellenzi a külföld szolgai utánzását. De főtette a népköltészet eredetének s lényegének feölfedezése. Homert, a bibliát, Shaksperet, Ossiant, az összes nemzetek költészetét egészen uj szempontokból fögta föl s uj válágításba helyezte. Mindenütt a történeti álláspontot foglalja el s ekresi és követeli a benső összefüggést az irodalmi termékkek és az illető nemzet és kor szelleme közt. Egyik főműve e téren az Adrastea (1801-1803, 10 köt.). - 3. A tudományok terén nagy befolyással volt a nyelvtudomány, történetirás, teologia s filozofiai fejlődésre. A nyelv nem istentől van, hanem az ész történetének megnyilatkozása. A népek szelleme nyivánul nyelvökben, innen a nyelvhasonítás fontossága, melyet, valamint a szanszkrit jelentőségét, már helyesen sejti (Über den Ursprung der Sprache, 1770). A történetirás terén H. a művelődéstörténet megalapítója. (Főműve: Ideen zur Philosophie der Geschichter der Menschheit, 1784-1791, 4 kötet.) Az emberiség fejlődésének főcélja a humanitás (Briefe zur Beförderung dr Humanität, 1793-97, 10 köt.). A teologia terén a vallást is történeti terméknek tekintette skutatta eredetété, melyet a mitoszban ismert föl. A biblia könyvei nemzeti irók művei, történetiek vagy költőiek. E bibliai költészet báját és fenségét meragadóan fejtetegette (Vom Geiste d. ebräischen Poesie, 1782-83). A dogmával szemben a vallásos érzésre fektetett fősúlyt s előkészítette a kereszténység mélyebb és modernebb fölfogását (Briefe, das Studium der Theologie betreffend, 1780 és Christliche Schriften, 1794-98, 5 köt.). Legkveésbé hathatott a filozofia terén, mert nem volt következtetes. Erdetileg deista volt (hitt a világon kivüli személyes istenben), utóbb spinozista lett (tanította a világ és Isten egységét, azonosságát), végre hajlott a materializmushoz (tagadta az akarat szabadságát s a lélek halhatatlanságát). A világ rendje nem magyarázható Isten terveiből s céljaiból. Kant filozofálását félreértette s hamis előzmények alapján tévesen itélet meg (Gott, 1787, Metakritik zur Kritik der reinen Vernunft, 1799). Munkái halála után (1805-20) 45, utóbb (1827-30) 60 év végre (1852-54) 40 kötetben jelentek meghárom osztályban: 1. Vallás és teologia, 12 köt.; 2. Szépirodalom és művészet, 16 köt.; 3. Filozofia s történet, 17 köt. Ez elavult kadások helyébe lépett 1877 óta a Suphan Bernáté, 32 köt. Legjobb életrajzát Haym R. irta (1877-85, 2 köt.). Sirjára Károly Ágost herceg 1819. emléket állíttatott e találó felirattal: Licht, Liebe, Leben. Érc-szobrát 1850 aug. 25-én leplezték le Weimarban. - Neje,szül. Flachsland Karolina (1750-1809), férjének méltó társa, érdekes elmélkezéseket irt: Erinnerungen aus dem Leben Herders (1820, 2 kötet). H. gazdag levelezését fia, Emil, és Düntzer adták ki.
2. H. Zsigmond Ágost Farkas báró, német bányász, H. János G. másodszülött fia, szül. Bückeburgban 1776 aug. 18-án, megh. Drezdában 1838 jan. 29. 1810. bányatanácsos lett, 1813. a szász király báróságot adott neki; 1826. főbányakapitány lett. Tudományos utazást tett Svédországban, Norvégiában, Németalföldön, Szerbiában, s nagy érdemei vannak a szász bányászat és kohászat felvirágozttása körül. Művei: Der tiefe Meissner Erdstollen (Lipcsen 1838); hagyatékából adták ki: 25 Tafeln, Abbildungen der vorzüglischsten Apparate zur Erwärmung der Gebläseluft auf den Hütten werken (Freiberg 1840).
foszfátásvány és pedig a következő összetétellel: Fca Be PO4 Rombos rendszerbeli. Szászország Ehrenfriedersdorf, Szibéria Miask.
istennő, a. m. Hera, l. Juno.
(testis, testiculus, didymis, orchis), a himeknél a faj fentartására szolgáló ondószálacskák készítő szerve, ellentétben a szervezet többi összes részeivel, melyek mindannyian az egyén fentartására szolgálnak. A mellékherével szoros összefüggésben álló tojásdad mirigy, átlag 4-5 cm. hosszu, 2-3 cm. vastag, súlya 15-20 grm., téfogata 14-24 köbcm. Felszinét vastag fehér rostos tok fedik, melyen kivül egy savós hártya, az u. n. saját v. hüvelyes hereburok van, ezt pedig a here és az ondózsinor közös hüvelye vagy az u. n. tölcséralaku hüvely követi; végre legkivül a bőrt, t. i. a középvarrat által két részre osztott herezacskó következik, a bőr alatt sima izomréteggel (húshártya), mely utóbbi a zacskó összehuzódását hozza létre. A fehér rostos tok a mellékherével érintkező oldalon vastag lécet, az u. n. Highmor-féle testet képezi; ebből indulnak ki a heresövények, melyek az egész here tartalmát körülbelül 200 kúpidomu lebenykére osztják; ezekben van a vörösbarna szinü H.-bél, melynek leglényegesbb alkotó részei a kanyargós ondócsatornácskák, számuk átlag 1000, összes hosszuk 276-341 m. (Krause); ezekben történik a fanosodás korszakában meginduló ondószálcsaképződés. Ekkor a 0,15-0,20 mm. átmérőjü csatornácskák megtelenk a spermatogoniák (ősondó-sejtek) kariomitotikus (Flemming sz. hömotipikus) oszlásai által termelt spermatocitákkal v. ondóanyasejtekkel, s ezekből ismét kariomitikus (Flemming sz. heteroptikus) oszlások által lesznek az apró heresejtek v. spermatidák, valamint az utóbbiak átalakulásaiból az ondószálacskák. Ezeken kivül még az u. n. Sertoli-féle pusztulásban levő sejtek (Tellyesniczky), és a belőlük származó sejtközötti anyag teszik e csatornák tartalmát. A H.-csatornácskák közöti kötőszöveti vázban a barna festéket tartalmazó sajátos nagy sejtek feküsznek. A kanyargós csatornácskák a 0,2-0,4 mm. hosszu egyenes H.- csatornácskák utján a Highmor-féle testben levő H.-recébe folytatódnak. Az említett kúpok a mellék-H. testét, az összecsavarodott mellék-H.-csövek annak farkát alkotják, mely az ondóelvezető csőbe megy át. A mellék-H. csövek magas keskeny csillószőrös sejtekkel béleltek, kivülről vastag izomréteggel birnak. A H. az ivarmirigyből, a mellék-H. az ősveséből fejlődik a hasüreg hátulsó farán. A mellék-H. feje alatt található 5-7 mm. hosszu hólyagszerü nyélnélküli képződmény, valószinüleg a Müller-féle csőből, a H.-ből kilépő erek között fekvő s több sárga csomóból álló Geraldás-féle szerv v wolff-féle csövecskékből, a mellék-H. fején található u. n. nyeles vizhólyag pedig a Wolff-féle vezeték proximális végéből felődik. A H. a hasüregből a hátsó hasfalról levándorol, az ébrényi élet 4-ik havában a belső lágyékgyürünél van, innen az utosó hónapban alégyékcsatornán át a herezacskóba jut, a maga előtt tolván a hashártya kis kitüremkedését, melyből a hasüregel való összefüggés megszünése után a here savós tokja lesz.
A H. betegségei közül a leggyakoribb a H.-nek, illetőleg a mellékehrének heveny és idült gyulladása, melyet epididimitisznek nevezenk (l. o.). A H. betegségei között legfontosabb a H.-szifilis, mely előrehaladott szifilisnél fejlődik ki. a H.-t megnagyobbítja, fájdalmassá és keményebbé teszi, nem ritkán azután fekényt képez, melynek gyógyulása igen lassu és csak szifilisellenes gyógyszereker következik be. (l. Szifilis). A h.-ben lehetnek kóros képződések is daganatok alakjában, leginkább húsdag (sarcoma), midőn a megnagyobbodott H.-t szarkokelenek mondják. A H.-betegséghez szokták sorznia H.-zacskó betegségeit is, melyek között elggyakoribb a hidrokele (L. Borékvizkór) és hematokele (l. o.), ritkább a zsirdaganat által okozott statokele. A H.-betegségekhez sorozható azonkivül az ondózsinór (funiculus spermaticus) betegségei közül a varicocele, azaz az ondózsinór vivőeres fonatának kitágulása. A H. világra hozott bajai között a H. visszamaradása a lágyékcsatornában (kriptorchismus) és a hermafroditaképződés a legfontosabbak.