kisközség Veszprém vármegye veszprámi j.-ban, 886 német és magyar lakossal; vasuti állomás, posta- és távirohivatal, postatakarékpénztár. Porcellán- és majolikagyára, mely 1839. alapíttatott, a legjelesebb ilyen hazai ipartelepek közé tartozik s a külföldiekkel is versenyezni képes. 1884. részvénytársasággá alakult át 150,000 frt alaptőkével. Minthogy azonban készítményeinek nagy művészi értékére ügyel, bár hirnevében emelkedett, üzletileg nagy veszteségei voltak. Később az állam nagymérvü támogatásával ujabb lendületet vett, majd 1892. az «Egyesült magyarhoni üveggyár-részvénytársaság» vette meg, mely e végből külön részvénytársasáot alapított. A m. kir. udvar asztali készleteit e porcelángyár szállította. Közelében DK-felé Essegvár romjai láthatók.
Val d'H. (Eringi-völgy), a Rhône egy mellékvölgye Wallis svájci kantonban; a Borgne folyik rajta keresztül, amely itt veszi föl a Dixence-it, a Val d'Hérémence patakját. Mindkét vizet a Mont Dent-Blanche (4364 m.), Tete-Blanche (3750 m.), Bertol, Za glecserei (Glacier de Ferpccle, d'Arolla,, de Durand stb.) táplálják. A franciául beszélő lakosság, mintegy 6300, állattenyésztéssel és erdőgazdasággal foglalkozik. A vadregényes vidéket ujabban számos turista is fölkeresi. Mint járásnak 401 km2 területe és 6467 lakosa van. Székhelye Vex, 879 lakossa.
község Anvers (Antwerpen) belga tarományban, 18 km.-nyier Turnhouttól, a Kis-Nethe és vasut mellett, 6007 lak., jelentékeny vasművekkel, téglagyárakkal és csipkekészítéssel. A XV. sz.-ból való tmeplomában Paquer Borremans által 1520. v. 1530. faragott érdekes oltárkép látható.
-nemzetésének oklevelesen ismert első tagja Bana vasvári várjobbágy, ki V. Istvántól fiával, Párissal, s több rokonával együtt enmességet kapott (1271 aug. 9.) azért, mert mindannyian vitézül harcoltak a csehek ellen; sőt Bana testvére, Sixtus, el is esett. A nemzetség már 1259. megkapta Káldot s Bana lett a Káldyak őse. A nemzetség ettől fogva számos birtokot szerzett Vas és Zala vmegyében s még 1512. is uj adományt nyert ősi birtokaira.
kisközség Vas vmegye szombathelyi j.-ban, 592 magyar lakossal postahivatallal és postatakarékpénztárral. Herényen Gothard Jenő és Sándor földbirtokos tesverek kitünő csillagászati és természettani obszervatoriumot állítottak fel saját költésükön. V. ö. Gerhard I., A herényi observatorium leirása és az abban tett megfigyelések (Budapest 1882., akad.) és A herényi observatorium sarkmagasságának meghatározása (u. l. 1884).
1. Ádám, ref. lelkész és tanár, szül. Losádon 1756 febr. 22., megh. Nagyenyeden 1814 szept. Tanult Szászvároson, Nagyenyeden, 1788. Marburgban, 1789. Genfben; a következő évben Nagyenyedre választatott a történelem, költészet s klasszikus irodalom tanárául. Nagyszámu egyházi beszédein és halotti orációin kivül kéziratban több munkája maradt; p. Historia munki univesalis et patriae; Statistica; Politica; Aestehtica; Litteratura Romana.
2. H. Gergely, ref. lelkész, zsül. Kolozsvárt 1807 febr. 21., megh. u. o. 1859. Tanult szülőhelyén s miutánb 1827. a teologiát is elvégezte, mérnöki pályára ment Pestre, hol 1830. mérnöki oklevelet nyert. Ekkor azonban ujra visszatért a lelkészi pályára s miután 1830-31. iskola évet külföldön (Göttingában és Marburgban) töltötte, Dézsen képlán, majd 1833. lelkészlett. Innen 1835. Kolozsvárra hivatott lelkészül, hol 1852. esperessé lett. Lelkipásztori munkásságától fenmaradt idejét irói működése fordítá s külön füzetekben kiadott számos, többnyire alkalmi beszédén kivül a következő nagyobb, részben elterjedt művei jelentek meg: Alkalmi beszédek (Kolozsvár 1846); Ujtestamentom magyarázata (Wohlfarth német munkája után, Incze Dániellel együtt, u. o. 1852); Ujtestamentom kérdésekben és feleletekben (Polier francia műve után, Incze Dániellel és Székely Jánossal együtt, u. o. 1854); Isten igéje (Prádikációk tőle, Vadas Józseftől, és Nagy Pétertől, u. o. 1856).
3. H. János, ref. lelkész és tanár, szül. Losádon 1763 jul. 3., megh. Kolozsvárt 1813 márc. Tanulmányait Nagyenyeden 1789. bevégezvén, külföldre ment, két évet kint töltött, 1792-96. Szászvároson volt segéd-, 1796-1806. Vizaknán rendes lelkész, ez idő után Kolozsvárt teologiai tanár. Ő volt az ujabb magyar egyházi szónoklatnak Erdélyben megalapítója, tekintve akár egyházi s halotti beszédek irányát, tartalmát, akár azok előadási módját. Halotti beszédeinek egy része - kisebb füzetekben - megjelent.
4. H. Károly, az erdélyi ujabb egyházi szónoklás egyik megteremtője, rev. lelkész és tanár, szül. Vizaknán 1802 febr. 24., megh. u. o. 1871 okt. 26. Tanult Kolozsvárt, hol 1823. végezte a teololgiát. Ekkor külföldre ment s egy évet Bécsben, egyet a nevezetesebb német egyetemeken töltve, 1825. tért vissza hazájába. A kolozsvári egyház azonnal llekészévé választotta s mint ilyen nagy szónoki sikereket ért el. 1834-ben u. o. a bölcsészet tanár, 1835. nagyenyedi teologiai tanár s itt csakhamar igazgató is lett. A magy. tudományos akadkémia 1838. levelező tagjául választá. 1841. Vizaknára ment lelkésznek s itt működött 1871 nyaráig, midőn nyugalomba lépett. egyháztörténete és a Behlen-kollégium multja egy részének leirása kéziratban maradt; ellenben egyházi beszédei, főleg tamtésiek, nagy számmal jelentek meg.
l. Herefélék.
az a him (csődör, bika, sertés, stb.), melynek heréi a hasban maradnak; félheréjü akkor, ha csak egy here marad a hasban. A hasban maradó here gyakran terméketlen.
(a hottentot nyelvben dama, damra, damara), a bántu népekhez tartozó néptörzs (l. Damarák földje). A H.-k számát körülbelül 80,000-re becsülik, amelyhez még 50,000 hegyi dama számíttatik. Különböző neveket viselnek; a nyugati törzs ovahererónak nevezi magát. Mindnyájan nomádok, nagy marha- s birkanyájakat tartanak, de majdnem tisztán csak tejjel élnek, azelőtt csak zsirral cserzett bőrökkel ruházkodtak, most már azonban európai öltönyökkel is; ékszerül csigákból s nehéz vasból készített diszek szolgálnak. Ezen gazdag nomadok és szolgáik között, nevezetesen az északkeleti hegységben s a déli határon laknak a hegyi dalmák vagy tauktoinák (igazi emberek), egy rejtélyes fekete nép, mely a műveltség elgalsó fokán áll s melyet a H.-k engesztelthetetlenül gyülölnek, mert rablási szándékból gyakran megtámadják nyájaikat. A hegyi damak a nama nyelvet beszélik, a H.-k nyelve azonban az otjeherero, bántu nyelvekhez tartozik s részletesebben foglalkozik vele Hahn St. (Berlin 1857).
(lat.) a. m. örökös, l. Haeres és Haereditas.