(Herincsovo), kiksözség Mármaros vmegye huszti j.-ban, 1959 rutén és német lakossal.
kisközség Mármaros vármegye huszti j.-ban, 1051 rutén és német lakossal.
(Clupea Cuv.), a nyilthólyagu halak rendjébe tartozó halnem, oldalt összenyomott testtel, fogazott hassal, az alsónál rövidebb felső álkapoccsal, gyengén fogazott vagy fogatlan garatcsonttal, villás farkkal. Fajait a szerint, amint a garatcsontok fogasak, vagy fogatlanok, két csoportba osztják, az első csoport a Clupea Cuv., a második csoport az Alosa Cuv. (l. o.). A Clupea csoportból legismertesebbek a közönséges hering (C. harengus L.), mely 20-35 cm. nagyra nő, az É-i Atlanti-oceánban, az Északi- és Keleti-tengerben tenyészik, de egy része csak a nyilt tengeren, másrésze a partok közelében. A nyilt heringek Norvégország és Anglia körül a partoktól 4-600 km. távolságban élnek, a tenger szine közelében s a partokra határozott utakon csak ívás idején jönnek, ami egyrészüknél késő nyáron és ősszel, másrészüknél télen törétnik. A parton élők soha sem távoznak el messze a partoktól s ívásuk áprilisban, májusban esik meg a folyótorkolatok vizében. Miután a különböző H.-törzsek ívása különböző időben történik, halászatuk is különböző időre esik. Az angol keleti partokon a H.-halászat főideje a nyár dereka, amikor is csupán a skót halászok 1000 millió darabot is fognak ki. A norvég partokon a H.-halászat ideje a tavasz, a nyár és a tél. A Keleti-tengerben októbertől márciusig 1?-2? millió H.-et halásznak ki. - A kerskedésben négyféle H.-et különböztetnek meg: 1. friss v. zöld H.-et; 2. besózott vagy pökel H.-et; 3. bükkinge- vagy frissen megfüstölt H.-et és 4. marinozott H.-et, amelyet frissen megsütnek és ecetbe tesznek. De megkülönbeztetnek ezeken kivül szüz-, teljes- és üres H.-eket, melyek közül az elsők kétévesek, még nem ivarérettek, a következők az ivarérett, de még nem ívottak, az utolsók a már ívottak: Másik ismert faj a C. sprattus L., amely mint muszka, szárdina kerül a kereskedésbe, néha pedig a H.-gel keverve árulják
1. Eduárd, német állatorvosi iró, szül. Stuttgartban 1799 márc. 20., megh. u. o. 1881 márc. 28. 1822. a stuttgarti állatorvosi iskolán tanárrá, 1862. ez iskola igazgatójává neveztetett ki. Nagyszámu kisebb értekezésen és több nagyobb munkán kivül 1842. Részletes kór- és gyógytant, 1857. Sebészi műtéttant irt. 1839 óta a Repertorium der Thierheilkunde c. folyóiratot szerkesztette.
2. H. Ewald, német fiziologus, szül. Alt-Gersdorfban (Szászország) 1834 aug. 5. Tanulmányait végezvén, Lipcsében telepedett le, ahol 1862. az élettanból magántanári képesítést nyert. 1865-ben a bécsi orvos-sebészi József-akadémia élettani s orvos-fizikai tanszékének rendes tanára, majd hasonló minőségben prágai tanár lett. Sokat foglalkozott a szem fényérzékével, a kettős látással, a szem forgatásával, a horopterrel, a szem forgatása a látótengelyekben s az identikus látóvonalakkal. Művei: Zur Lehre vom Lichtsinne; Ueber Farbenblindheit; Muskelgeäusche des Auges; Ueber den Bau der Wirbelthierleber; Beiträge zur allgemeinen Nerven- und Muskel-Physiologie; Ueber den Einfluss der Athmung auf den Kreislauf; Beiträge zur Physiologie; Raumsinn des Auges, Augenbewegungen, stb.
3. H. Konstantin, német homeopata orvos és iró, szül. Oschatzban (Szászország) 1800 jan. 1., megh. Filadelfiában 1880 jul. 23. Lipcsében és Drezdában tanult orvostant, 1834-ben orvos lett Filadelfiában. Művei: Rise and progress of homeopathy (Filadelfia 1834); American drug provings (Lipcsen 1853); The domestic physician (6 kiad., Filadelfia 1856); Homöopathischer Hausarzt (14 kiad., Jena 1876).
l. Garda.
(Crambe L., tegeri kél v. káposzta), keresztesvirágu fű vagy félcsrje. Szára vastag, levele nagy, deres-zöld, szárnyasan szabdalt, virágzata fehér, fürtös v. ágasbogas, táskája bőrnemü, kéttagu, fel nem nyiló, de csak a felső cikkje termékeny és egymagu. Mintegy 20 faja (hazánkban 2) Európa és Ázsia mérsékelt, Afrika K-i tropikus védékein és Ny-i szigetein él. - A Crambe maritima L., többnyári, 3-6 dm. magas; tökéje többfejü, indát bocsát, levele húsos. Holstein és Mecklenburg partján, Nizza környékén és Angolországban terem. Fiatal és halvány hajtásait ugy eszik mint a spárgát s a becse annál nagyobb, mert már febr. és márc. is hasznavehető.
falu és látogatott tengeri fürdő Pommeránia porosz tartományban, Usedom szigetén, bükkerdők tövében a Keleti-tenger partján, 7 km.-nyire Swinemündétől, 800 lak., villaszerü házakkal. A fürdővendégek száma évenkint mitegy 7000. V. ö. Wallenstedt, Das Ostseebad H. (1879).
(Herat-rűd), a régiek Arius-a, Közép-Ázsiának mintegy 800 km. hosszu folyója. Afganisztán É-i részében, a Hindukuh Ny-i lejtőjén, 2895 m. magasban ered. A Szefid-, majd a Ghorkoh D-i lábánál Ny-i rányban folyik, öntözi Herat környékét, azután ÉNy-nak, később pedig egyenesen É-nak fordul, áttör a Koh-i-Kaltu nevü hegyláncon, fölveszi a Kesfet és a turkomanok földjére ér. Itt a tekke-turkomanok oázisában elvész. Valószinü, hogy egykoron az Irant Transoxianával összekötő legjártabb utak egyikéül szolgált. Alsó folyásában Tedsen néven is nevezik.
járási székhely Appenzell-Ausserroden svájci kantonban. 12 km.-nyire Appenzelltől, a Sitter és Brühlbach összefolyása közelében, vasut mellett, 777 m. magasban, 12,970 lak., jelentékeny fehérítőkkel és kelmefestőkkel. H.-t a német Svájc azon helységnek tekintik, amely először vette föl a kereszténységet. Templomát a VII. sz.-ban alapították. 2 km.-nyire van Heinrichsbad, kénes fürdő.
1. Anna Károly, francia államférfiu, szül. Surgeyben 1831 okt. 12. Jogi tanulmányainak befejezése után az államtanácsban kapott hivatalt. 1870. (szept.) Páris VI. kerületének polgármesetere lett. A nemzetgyülésbe is beválasztották később, ahol Gambetta egyik legbuzgóbb párthive volt. Később a párisi községtanács tagja volt, mely elnökévé választotta. 1878. ujra képviselő lett s 1882 aug. 7. a nyilvános munkálatok minisztériumát vette át Duclerc kabinetjében, mely állást 1884. (okt.) megtartotta. Ekkor a legfelsőbb semmítőszékhez nevezték ki.
2. H. Móric, d' Irrison gróf, francia tiszt és iró, szül. Párisban 1840. A katonai pályára lépett és részt vett Montauban-Palikao alatt a Khina elleni expedicióban. Az 1870. német háboru kitörésekor a XII. hadtest táborkarához osztották be s azután Trochuhez került, ki alatt Páris ostroma idején mint szárnysegéd és tolmács működött. Utóbbi minőségben Favre Gyulát Versaillesbe kisérte Bismarckhoz és egyelátalában több nevezetes jelenetnek volt szemtanuja. A háboru után kilépett a hadseregből és élményeinek kidolgozásához fogott. Többrendbeli érdekes, bár irányzatos munkát adott ki ujabban; ilyen a Journal d' un officer d' ordonnance (1885); Étude sur la Chine contemporaine; L' esprit chinoise et l' esprit européen; La reforme des humanités; Description de l' ancien Bourbonnais; Relation d' une mission scientifique en tunisie; Campagne de Chine (1882, ezt azonban a kormány betiltotta); Journal d' un interprcte de Chine (1886); Le cabinet noir (1887, Morny herceg nyomán); La légende du Metz (1888, mely műben H. Bazaine tábornokot ártatlannak mondja); Journal de la campagne d' Italie (1889; Un drame royal (1890); Autour d' une révuloution 1870 sept. 4. (1880); Les girouettes politiques: I. série (1891); II. série: Un secrétaire de Napoleon I. (Páris 1893); La prince impérial (2 köt. 1894); 1815. La premicre restauration, le retour de l' Ile d' Elbe et les cent jours (Páris 1894).