(Dynastes Hercules L.), az ötlábtőizes bogarak rendjébe, a Scarabćidák családjába tartozó legnagyobb bogárfaj. A him fekete, szárnyfedői olivinzöldek, feketén pettyezettek, hossza 15 cm., a nőstény feketés, barnán szőrös, 9 cm. hosszu. A himnek elől egy felfelé görbült fogas és efelett egy a nyakpajzsból még messzebbre előre nyuló lefelé görbült szarva van. Hazája Közép- és Dél-Amerika.
kisközség és fürdő Krassó-Szövény vm. orsovai j.-ban, 369 német, oláh és magyar lakossal; vsauti állomás, posta- és táviróhivatal, és postatakarékpénztár. H. Magyarország legnagyobbszerü s legszebb fürdője, mely a világfürdők közt méltó helyet foglal. A fürdőtelep Mehádai községtől 7 1/2 km.-nyire, a Cserna vadregényes völgyében 168 m. magasságban fekszik. Központja a Domogled (l. o.) tövében épölt nagyszerü gyógycsarnok, melyhez oldalt a Rezsó- és Ferenc József-udvar pazar fénnyel berendezett palotaszerü épületei csatlakoznak; ezekkel szemben a Cserna jobb partján emelkedik az impoznáns kupolákkal ékített francia renaissance stilü Szapáry-fürdő halalmas épülete. Az ezektől körülzárt tér nagyszerüségét Közép-Európa egyik fürdője sem mulja felül. E teleptől, melyhez még diszes nyaralók csatlakoznak, É-felé van h. régibb része, a Herkules vasszobrával diszített Herkules-tér, melyet a kétemeletes péületek hosszu sora zár be. Mindezen épületekben több mint 800 lakószoba áll a vendégek rendelkezésére, kiknek kényelméről s szórakozásáról minden tekintetben a legjobban van gondoskodva. H.-nak számos forása és fürdője van; forrásai kétfélék: konyhasósak és kénesek; konyhasós a Herkules-forrás (56°C.), mely emberderéknyi sugárban tör elő s naponként (a legszárazabb időben is) 38,400 h. vizet szolgáltat; e forrás táplálja a Herkules- és Mária-fürdőt és a fedett uszodákat. A (ritkán előforduló meleg) kénes források a következők: Lajos-forrás (45°), Károly-forrás (41, 2°), Karolin-forrás (51,6°), József-kut (55, 7°), szemfürdőforrás (51,2°); ezek táplálják a Karolina-, Lajos-, Erzsébet-, Ferenc- és katonai fürdőt, egy átézi forrás (48,2°) pedig a Szapáry-fürdőt látja el vizzel, melynk egyik szárnyában egyésbiránt a Herkules-forrás sós vizét is felhasználják. A nevezetesebb források alkotó részei (egy liter vizben) a következők:
H. vizei a következő betegségek ellen használhatnak: csúz, köszvény, aranyér, görvélykór, szifilisz, higany- és ólommérgezés, idegbajok, bénulások, a légzőszervek hurutos bántalmai, rekedtség, bőrbajok, fekélyek, csontbántalmak, izzadményok. A fürdő a magyar királyi kincstár tulajdona, emlyből a temesvári takarékpénztár (előbb Tatartzy Károly) bérli. H. L órányira van a hasonnevü vasuti állomástól. H. látogatottsága évenként meghaladja a 8000-et.
Környéke rendkivül regényes és nagyon gondozott; a legszebbb sétányok kinálkznak minden irányban. Legszebb kiránduló pontjai: a Széchenyi-rét, Hétforrás, Rablóbarlang, Izzasztóbarlang (mészkőből álló tölcsér, melyből 57 °C. gózök törnek elő örökös robajjal), Csórics-, Erzsébet-, Ferenc József-, Deák-, Coronini-, Scheneller-magaslatok, a Fehér kereszt és a Domogled (1106 m.).
H. Európa legrégibb ismert gyógyhelye. «Ad aquas Herculi sacras» név alatt ismerték már Trajan római császár idejében, mely időből számos lelet (szobrok, érmek, edények, fogadalmi táblák) maradt fenn. A rómaiak alatt több mint másfél századon keresztül a fürdő nagy virágzásra jutott, mert császáraik sokat költöttek rá; de a népvándorlás idejében elpusztult s még a török uralom alatt is csupán romjai maradtak fenn. Csak 1734. gondoltak ismét az elfeledt gyógyfürdő felépítésére, midőn gróf Hamilton osztrák altábornagy indítványára, ki a forrásokat ugyszólván ujból fölfedezte, III. Károly király rendeletére a római romok alapjára a maig is meglevő Herkules-fürdőház s több más épület emelkedett. Az 1737. évi török háboru alatt minden elpusztult s csak 1817. épült fel ujra, amidőn Ferenc király ide ellátogatott. Ekkor nyerte hivatalos H. nevét is, az addig viselt Mehádiai fürdők név helyett. 1852 óta, amidőn I. Ferenc József meglátogatta, fényesen fölépült s ma erurópai hirü fürdőhely.
a monda szerint azon emlékek, melyeket Herakles (l. o.) utjának legtávolabbi pontján felállíott; közönségesen a Gibraltári előhelységeket tartják azoknak. Legelőször Pindaros, majd határozottabban Herodot említi őket.
(Herlány), kiközség Abauj-Torna vármegye füzéri járásában, 161 tót, magyar és német lakossal; postahivatal és postatakarékpénztár. Az itteni fürdőt v. ö. Ránk alatt.
máskép Herlen Frigyes, német festő. szül. Nörlingenben a XV. sz. első felében, megh. u. o. 1500 körül. Hiteles művei: a nördlingeni Szt. György-templom főoltárának képei (1462 körül); a rothenburgi szt. Jakab-templom hires főoltárának szárnyai (1466); a kinkelsbühli Szt. György-templom egyik oltárának szárnyai; több kép a nördlingeni városi templomában, ugyanott egy nagy háromszárnyu oltár, melyet H. a maga és családja nevében és képeivel ajánlott föl (1488); két oltárszárny a bopfingeni templomban (1472). A flandriai festőket, különösen Van der Weydent követte, de alakjai nehézkesek, kevésbé gyöngédek. Önállósága csekély.
György Károly Reginald, német regényiró és novellista, szül. Prágában 1804 szept. 1., megh. Lipcsében 1849 dec. 10. 1826. telepedett meg Lipcsében, ahol 1830. a Komet cimü folyóiratot alapította. Nevezetesebb művei: Der Venezianer (3 köt., 1829); Der Unagr (3 köt., 1832); Der letzte Taborit (2 köt., 1834); Scherben (1838); Buch der Liebe (1842); Wallensteins erste Liebe (3 köt., 1844); Die Tochter des Piccolimini (3 köt., 1846); Dei Mörder Wallensteins (3 köt., 1847, 2. kiad. 1849); Buch der Lieder (1848, 4. kiad. 1857). Blummal és Marggraff-fal kiadta a Theaterlexicont (1839-42, 7 köt.). Összegyüjtött művei 1866-68. 12 kötetben jelentek meg.
termékrajzi nevek után Hermann János nevének rövidítése. Szül. Barrgban, Strassburg mellett 1738., megh. Strassburgban 1800., mint az orvostudományok, botanika és termékrajz tanára. Fia (János Frigyes, 1768-1793) nevének is rövidítése, aki mint bogarász ismeretes.
(himnősség), kétféle ivarnak (him, nő) egyesítése egyazon egyénben. Fogalma a görög mitologiából maradt reánk (l. Hermaphroditos). Az ivari uton (generartio seyualis) keletkező lényeknél kétféle ivarsejtek képződnek, a szerkezetre nézve eltérő kétféle mirigyben, melyek a hasüregben vannak elhelyezve. Az egyik fajta mirigyben petesejtek képződnek, a másik fajtában ondótestek; az előbbit petefészeknek (ovarium), az utóbbit herének (testis) mondják. A gerinces állatok legtöbbjénél kétféle ivarmirigy külön egyénekben van elhelyezve, ezek közül a heréseket himnemüeknek, a petefészkeseket nőnemüeknek mondják. A legtöbb gerinctelen állatnál is vannak külön himek és nőstények, de vannak olyanok is, ahol a kétféle ivar egy egyéneben van egyesítve, s ezek az igazi hermafroditák. Ilyenek az osztrigák, korallok, zsákállatok, ohállatok, sok féreg, p. galandféreg, piócák, csőféreg, lágytestüek, csigák stb. Ezek legtöbbjénél a him és női ivarmirigy ugyanazon egyénben van elhelyezve, azért ezen állapotot mirigyhermafroditaságnak nevezhetjük. Az ilyeneknél vagy az állat saját ondója temékenyiti a saját petéit (önálló hermafroditák), vagy az egyiket amásik (kölcsönös hermafroditák); az előbbire példa a galandféreg, az utóbbira az ehető csiga. Gerinces állatoknál az embrió eleinte mind a belső, mind a külső ivarszervek állapotát illetőleg közömbös jellemü, az ivarmirigyről akkor még nem tudni: vajjon here vagy petefészek lesz-e belőle, az ivarutakból pedig minden ébrényben megvan a him és női ivarcsatorna (Wolff-féle vezeték, Müller-féle cső). Ha a rendes fejlődési folyamatoktól eltérés áll be, ugy az H.-ra vezet, csakhogy e tekintetben háromféle eset állhat be: 1. az ivarmirigyek, 2. a kivezető ivarutak, 3. a külső ivarszervek rendelelnességei és megfelelő H.-a. Az ivarmirigyek H.-a vagy valódi H. abban áll, hogy ugyanazon egyénben van jelen a him és női ivarmirigy, az egyik oldalon a közömbös ivarmirigyből here; a másikon petefészek lett (féloldali hermafroditaság), vagy ugyanazon oldalon mindkétféle mirigy jelen van. Az előbbi esetre példa némely hal (potyka), az utóbbira emlékeztet a him varangyos békáknál előforduló viszony, bár itt a H. nemigazi, mert a peték nem jutnak megérésre és termékenyülésre. Az emberben az ilyen valódi H. (androgynia) több esetben leiratott, de jelenléte kétségtelenül a mikroszkópiummal bebizonyítva nincs.
Álhermafroditaság az az állapot, midőn a külső ivarszervek és ivarkivezető utak mifélesége nem felel meg az ivarmirigyekének; p. oly egyénben, akinek kétségtelenül heréje van, a külső ivarszervek olyanok, mint a nőknél lenni szoktak (him álhermaforditaság), avagy a petefészekkel biró egyénben akülső ivarszervek him állapotuak (női álhermafroditaság), tehát külső vizsgálatból nem ismeri meg az igazi nemet, mely utóbbit az ivarmirigy határozza meg. Az álhermafroditaság voatkozhatik a külső ivarszerveker v. a kivezető ivarutakra. a) Az ivarutak álhermafroditasága a nőnemben abban áll, hogy a Müller-féle cső nagyrészt elsorvadt és a külső ivarszervek him jellegüvé lesznek (virgaines). a Himnemben a müllerféle csövek szabályellenesen megmaradnak s izmos falat kapva, néha jól kifejlődött a him hüvellyé és méhvé lesznek. Némely emlős állapotban az ilyesmi rendes állapot (ló, kecske, hód), az embernél csak kivételes. Egyszerübb esetekben amonytövi mirigyben levő kis öbölnek, az n. n. him méhnek erősebb kiöblösödésében áll ezen állapot; máskor hosszabb végdarab marad meg a müller-féle csőből, mint az izmos falü hüvely és méh, mely utóbb fenn két szárra oszlik, s ezek mint csökevényes anyakürtők feküsznek a hugyhólyag mögött a medencze-üregben. Az ilyen fejlődési rendellenesség külsőleg meg sem ismerthető, de többnyire a külső ivarszervek fejlődési visszaaradásával szövődhet az s akkor jelen van: b) a külső ivarszervek álhermaroditasága. Ilyen esetben p. himnemü egyéneben a külső ivarszervek megmaradnak az egyszerübb női állapoton, azaz az ivartag kicsiny marad és a nemi hasadék oldalána az ivari redők nem forrnak össze a borékká, a herék pedig visszamaradnak a hasüregben. Ezen azon esetek, amelyeket a laikusok hermafroditáknak neveznek; külső ivarszerveik nőiesek, de egyéb viszonyaik, p. ivari vonzalmaik, hangjuk, szakálluk, bajuszuk (ha van) férfira vallank. Megesett már többször, hogy az iilyeneket leányoknak nézték és olyannak nevelték, csak a serdülés idején derült ki a tévedés. A budapesti korbóncolástani muzeumban őrzik a tetemét egy ilyen egyénnek, aki életében nőkép szerepelt és a Szt. Rókus-korház női osztályán halt megh. ahol napszámosnőnek volt bejegyezve. Egyéb esetekről v. ö. Mihalkivics, A hermafroditaságról (Természettudományi Közlöny 1885., 186. és 187. füzet). - H. a botanikában, l. Androginusz és Párosétlü.
az ugyanily nevü járás székehyle Villach karintiai kerületi kapitányságban, 37 km.-nyire Vilachtól a Gail partján, 724 lak. Az 1894. megnyilt gailvölgyi vasut végpontja.
(gör.), négyszögletü kőoszlopok, melyeken csakis fej és fallusz (nemzőszerv) volt kifaragva. Eredetöket és nevöket onnan vették, hogy állítólag a pelaszgok kéz és láb nélkül ábrázolták Hermes istent. Athénban Hipparchos hozta divatba a H.-at, melyeket köztereken állítottak fel és alkalmas feliratokkal diszítettek. Igy kerültek aztán lassankint a magánházakba, ámbár alig lehet kétség az iránt, hogy itt ősrégi szobrászati kisérletekkel van dolgunk, melyek archaisztikus alkjokban minden változtatás nélkül kerültek bele a későbbi művészetbe. Mint ilyen arcaisztikus formák Görögországból kerülhettek Itáliába, hol mint határkövek (termini, statuae viales) szerepelhetnek. A H.-től jól megkülönböztethetők a hermák (l. o.), afféle kőhalmok az ókorban, melyek rendeltetése volt az utasnak figyelmeztetőül szolgálni, hogy el ne tévedje. Az illető aztán hála jeléül szintén kidobott rája egy követ. Néha kettős H. is fordulnak elő (p. Apollo és Hermesé, emylet 1869. az athéni stadion felálásánál találtak).
[ÁBRA] 1. ábra. Szent István hermája.
A H. divatja nem szünt meg sz ókorral, hanem közép- és ókorban összeforrott a szentek tiszteletével és az ornamentikával, különösen az ötvösművészetnek figuralis részével. Igy volt ez kivált Magyarországon, hol az ércből készült H. az ötvösség kiváló remeki voltak. Említendők: 1. Szent László ereklyetartó hermája, sodronyzománccal és félkövekkel diszes ezüst, részben aranyozva, a győri Boldogasszony-templomban. Ipolyi szerint (Magyar ereklyék) Nagyváradon 1273. Szent László koponyáját mellszoboralaku ereklyetartóban őrizték, melyet 1406 előtt pár évvel tüzvészenk áldozata lett. 1443. ismét tartóban állott az ereklye a nagyváradi székesegyház sekrestyéjében, ez a herma tehát 1406 és 1443 között készült (l. a 2. ábrát a 110. old.). 1565-ig Nagyváradon volt, azontul magánosok kezén, a XVI. század végén Napragyi Dömötör erdélyi, utóbb györi püspök magához váltotta s utóbb Szüz Mária győri templomára hagyta. Közben meg is sérült, miért a Napragyi egy prágai ötvössel 1600. helyreállíttatta. Ekkor pattoghatott le a hideg zománc is, melynek csak a szemen és ajkakon vannak maradványai. A művész, aki készítette, valószinüleg ismrete a XIII. sz.-beli hermát, melyet lehetőleg utánozni igyekezett. 2. Szent István király aranyozott ezüst-hermája, mely a zágrábi székesegyház tulajdona. Ez a XVII. sz.-ból való; Barberininek, VIII. Orbán pápa nagybátyjának, felajánlása látható rajta s valószinüleg a hires Bernini keréből került ki (l. az 1. ábrát). 3. Egy férfifej a XV. sz.-ból, mely a trencséni levéltárból került a nemzeti muzeumba. A H.-hoz közel állottak még az emberi mellképet példázó kancsók, p. a nemzeti muzeumé (XII. sz.), melyen kivül még csak 5 létezik. A muzeumi példány öntött és vésett sárgaréz vizes kancsó, női fej van rajta fülbevalókkal. V. ö. Pulszky-Radisics, Az ötvösség remekei a magyar történeti ötvösműkiállításon (Budapest, I., II. köt.). Ujabban vannak rajzolt H.-k is, p. Dayka Gábor arckép H.-ja, melyet maga Kazinczy rajzolt Dayka verseinek első kiadása részére.
[ÁBRA] 2. ábra. Szent László ereklyetartó hermája.