1. von Altaich, középkori német történetiró, 1242-73-ig a bajor Alsó-Altaich apátja, megh. 1275. Nagyszámu évkönyvszerü följegyzéseket hagyott hátra, melyek a német történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak és a későbbi történetirókra is nagy befolyással voltak. Kiadta Jaffé, Monumenta Germaniae Historica Scriptores, XVII. és XXIV. köt.
2 H. vonFritzlar, középkor német misztikus iró, olvasott és tapasztalt kritikus, 1343-49 közt irta a Szentek életét (Der Heiligen Leben, kiadta Pfeiffer, Dutsche Mystiker I. 1845), melynek anyagát (szűz Máriának és vagy 70 szentnek életét) korabeli misztikus munkákból és prédikációkból hordta össze, de vonzó előadásban dolgozta föl.
3. H. von Reichenau (Hermannus contractus), német szerzetes és kiváló tudós, szül. gróf Velingen családból 1013 jul. 18. Mindkét lábára béna volt és segítség nélkül mozogni sem tudott, szellemi tehetésgei és vas szorgalma korának legtudósbb férfiává tették. 30 éves korában eltetta a fogadalmat a reichenaui kolostorban. Megh. 1054 szept. 28. Chronicon ab urbe condita ad annum 1054. c. műve, mely Kr. születésétől H. haláláig 1054. terjed Felemlítendők még De octo vitis principalibus; több egyházi himnus, ezek közt: Salve Regina, Alma Redemptoris és Veni Sancte Spiritus, melyeket neki tulajdonítanak.
4. H. von Sachsenheim, l. Sachsenheim.
5. H. von Salza, l. Salza.
1. Frigyes Benedek Vilmos, bajor nemzetgazdasági és statisztikai iró, született Dinkelsbühlben 1795 dec. 5., megh. Münchenben 1868 nov. 23. 1821. lett az erlangeni egyetemen a kamarai tudományok magántanárává; 1825-27. egy nürnbergi gimnáziumban volt számtantanár, mire mint a kamarai tudojányok rendkivüli tanára ment münchenbe, ahol 1833. rendes tanárrás, s két év mulva a müncheni tudományos akadémia tagjává lett. 1848. a frankfurti alkotmányozó gyülésbe küldték, ahol szabadelvü álláspontot foglalt el. 1849 febr. ott volt az u. n. nagynémet párt alapítói között, amely Poroszország hegemoniája eleln küzdött. 1850-1867 H. a bajor statisztikai hivatalat igazgatta, 1852. pedig részt vett a bécsi vámtanácskozásokban. H. legnevesebb dolgozata a Staatswirtschaftliche Untersuxhungen (1832), amelyben rendkivül elvont, szinte matematikai modorban tárgyalja a nemzetgazdaságtan elméleti alapkérdéseit. Egyéb nagyobb dolgozatai közül ezeket hozzuk föl: Dei Industrieausstellung zp Paris 1839 (1840); Über die Gliederung der Bevölkerung d. Königreichs Bayern (1855); Über den anbeu u. Ertrag des Bodens in Bayern (1855). Legbecsesebb statisztikai dolgozatai a bajor statisztikai hivatal 1850-67. közleményeiben vannak közzétéve.
2. H. János Gottfried Jakab, német filologus, szül. Lipcsében 1772 nov. 28., megh. u.o.1848.dec.31.Előbb jogot, majd filozófiát hallgatott a rövid jenei tartózkodása után, mely alatt a Kant filozofiájával foglalkozott, 23 éves korában habilitáltatta magát szülővárosában, ahol 1797. rendkivüli tanár, majd 1803. az ékesszólás és 1809. a költészet rendes professzora is lett. H. a kritikus-grammatikus iskola feje, mely iskola az antik irodalmi művek megértésében látja a filologia célját, s a nyelv kutatásában az első s elengedhetetlen eszközét e célnak. Ez irányzat ellentétben áll a Böckhével, ki inkább univerzális művelést kivánt, s ki bizonyos egyoldaluságot vetett H. szemére. Az ebből fakadó Vita H.-t a következő művek irására ösztönözte: Über Böckhs Behandlung der griechischen Inschriften (1826); Recendsion von Herrn K.O. Müllers Eumeniden des Aeschylos (1835) és Recension einer Antikritik und zweier Recensionen von Herrn K. O. Müller (1839). E vitatkozás lassankint kölcsönös elismerésre vezetett. Barátságosabb volt kezdettől fogva a Creuzerrel mitologiai kérdésekről folytatott tárgyalása: Breife über Homer und Hesiodus (1817) és Über das Wesen und Behandlung der Mytologie (1819). Egyéb művei közül megemlítjük: De metris poetarum graecorum et romanorum (1796); Handbuch der Metrik (1799); Elementa doctrinae metricae (1816); Epitome doctrinae metricae (1818, 4. kiad. 1869). Továbbá: De emendanda ratione graecae grammaticae pars (1801). Kiváló említést érdemelnek kiadványai. Kiadta Sophoklest és Euripidest. Ezenkivül kiadta Aristophanes Nubes-ét (1799 és 1830); a homerosi himnusokat; a latin irók közül Plautus Trinummus-át (1800, 2. kiad. 1853). Kisebb, a legkülönfélébb tárgyakról szóló és mintaszerü latinsággal fogalmazott dolgozatai, valamint latin és görög költeményei Opuscula-iban jelentek meg (7 köt. 1827-39., a 8-ikat unokája Fritzsche adta ki). Volkmannhoz intézett latin levelei 1882. láttak napvilágot. V.ö. Jahn, eine Gedächtnisrede (1849) és Köchly, H. Zu seinem hindertsten Geburtstag (1874).
3. H. Károly Frigyes, német filologus, született M.m. Franfurtban 1804 aug. 4., megh. Göttingában 1855 dec. 31. Filologiát tanult, tanulmányutat tett Olaszországban, 1826. a filologia tanárává nevezték ki Marburgba, 1842. pedig Göttingába. Hires H.-nak Lucianus, De conscribenda historia cimü művéről irt dolgozata (Frankfurt 1828). Egyéb munkái: Lehrbuch der griech. Antiquitäten (Br.-Feiburg 1882 óta); Geschichte und System der Platonischen Philosophie (1 köt. Hidelberga 1839); Kulturgeschichte der Griechen und Römer (kiad. Schmidt, 2 köt., Göttinga 1857-58) stb.
4. H. Károly Henrik, német festő, született Drezdában 1802 jan. 6., megh. Berlinben 1880 ápr. 30. A drezdai akadémián, majd Düsseldorban Cornelius vezetése alatt tanult, részt vett a bonni egyetem aulájának kifestésében, utóbb Corneliussza elment Münchenbe, az uj királyi palotában Wolfram von Eschenbach Parciváljában vett freskóképeket, müncheni protestáns templom mennyezetére Krisztus mennybemenetelét ábrázoló képet festett. 1841. sikertelenül hozzáfogott a schnikel-féle freskóképek kiviteléhez a berlini muzeum oszlopcsarnokában. Alkotóereje nagyon kevés volt. Legsikerültebb 15 nagy rajza, melyek a német történelmet illusztrálják. (1854).
5. H. Konrád, német filozofiai iró, a filologus H. Gottfried fia, szül. Lipcsében 1819 május 30. 1849. a lipcsei egyetemen magántanárnak habilitálta magát, 1860. rendkivüli, 1881 óra tiszteletbeli tanár ugyanott. Művei: Grundriss einer allg. Aesthetik (Lipcse 1857); Filozifiai nyelvtan (1858); Geschichte der Phil. (1867); Philosophie der Geschichte (1870); Die Aesthetik in ihrer Geschichte und als wiissenschaftl. System (1875); Die Sprachwissenschaft nach ihrem Zusammenhange mit Logik, menschl. Geistesbildung und Phil. (1875); Der Gegensatz des Klassischen und des Romantischen in der neuren Philosophie (1877); Hegel und die logische Frage der Philosophie in der Gegenwart (1878) stb.
6. H. Ludimar, német fiziologus, szül. Berlinben 1838 okt. 13-án, ahol orvosi tanulmányait is végezte; 1859. doktorrá avatták, 1865. magántanár lett s 1868. Zürichbe hivatott, ahol mint az élettan rendes tanára működött. Számos kutatást tett az élettan terén és sokat foglalkozott fizikával és kémiával. Művei: Untersuchungen zur Physiologie der Muskeln und Nerven (Berlin 1867-68); Über shciefen Durchgang von Strahlenbündeln durch Linsen (Zürich 1874); Grundriss der Phísiologie (7. kiad., Berlin 1863-82); Lechrbuch der allgemeinen Toxikologie (Berlin 1874); 1863-ban alapította Recklinghausen, Kühne és Munkkal a Centralblatt für die midecinischen Wissenschaften-t; 1884-ben Wittich utódaként Königsbergbe hivták.
7. H. Miklós, német egyházi dalszerző, megh. 1561 máj. 3. 1518 óta kántor volt Joachimsthalban. H. egyház dalai átmenetet képeznek a szigoruan liturgikus egyházi énekről a népszerübb háziasabb egyházi énekre. Dalainak ujabb kiadása Ledderhosetól való (Halle 1855). V.ö. Pfeifer N.H. (Berlin 1857).
A német nemzet már a Napoleon ellen vivott szabadságharcok idején tervezte Arminius (l.o.) szabadsághősének emléket állítani. De ez az emlék csak 1875. készült el Bandel Ernő művész kezétől (l.o.) és a Grotenburgon Detmold közelében állíttatott fel. A H. egy kupolás épületből és Arminiusnak rézből trébelt alakjából áll. Sulya 76.570 kg., összegesen 57.4 méter magas.
falu Lüneburg porosz kerületben, a Lüneburgi-pusztán, 1578 lak., fakereskedéssel. Ismeretes a Harms Lajos által itt alapított hittérítő intézetről, amelynek H.-ban hittérítő intézetről, amelynek H.-ban hittérítő iskolája, könyvsajtója és könyvkereskedése van.
l. Anubis.
1. Magyar-H., Község Udvarhely vármegye homorodi j.-ban, 1203 magyar lakossal, kik agyagipart üznek háziiparszerüleg. Hozzátartozik Bodvaj vasgyártelep (l.o.) - 2. Szász-H. (Honigberg, Herman), nagyközség Brassó vármegye alvidéki j.-ban, 2147 német oláh lakossal; vasuti állomás, postahivatal és postatakarékpénztár. A mintaszerüen épült község legnagyobb disze magastornyu régi temploma s az ezt övező nagy várkastély, mely még teljes épségben áll, 8 védtoronnyal s 12 m. magas lőréses falakkal.
(vagy Baróti hegység), az Erdélyi trachitláncolat egyik tagja s igy a Hargita hegység D-i folytatása; Csik, Udvarhely és Háromszék vármegyékben terül el. A H.-et a Tolvajos hágó (975 m.) választja el a Hargitától; főgerince meglehetős szabályossággal DK-, majd D-re csap s főbb csúcsai a Haramtető (1251 m.), Kakukhegy (1560 m.), Felső-Sólyomkő (1375 m.) és Nagy-Murgó (1019 m). Ettől D-felé a hegység jóval alacsonyabb s csak a Görgő emelkedik ezer méteren tul (1020 m.). A H. dereka több helyütt nagyon be van horpadva s igy néhány könnyen járható hágója van; Nagy-Bacon és Málnás közt a vármegyei ut is szeli.
az ókori mitologiának egyik sajátszerü alakja, Hermesnek és Aphroditének fia, aki mindkét istenségnek szépségét egyesítette saját személyében. Az Ida hegyén nevelkedvén, a hagyomány szerint 15 éves korában Káriába jutott, ahol aztán, mikor a Salmakis forrásban fürdött, ezen forrás nimphája oly forró szerelemre gyuladt iránta, hogy midőn a gyermekifju meg nem hallgatta, a nimha azon kéréssel fordult az istenekhez, hogy egyesítsék őket örökre egymással. A hitrege szerint ez meg is történt, még pedig ugy, hogy kettős lény keletkezett, félig asszony, félig férfi. Ezen eszmének eredete, mely kivált a művészetre gyakorolt hatásánál fogva fontos, kétségkivül az ázsiai természetvallásokban keresendő. H. egyik kedves tárgya kivált a későbbi elpuhult görög művészetnek, mely őt hol ágyon kéjes álomba merülten (szobrok a Louvreban, Rómában, Firenzében), hol saját lényének csodálatába elmerülve (pompeji fali festmények), hol erosoktól körülvéve vagy szatiroktól üldözve, ábrázolta. Az ókorban leghíresebb szobrát Polykles készítette el.
apostoli atya, a Pásztor c. eredetileg görögül irt, de sokáig csak latin fordításban ismeretes munkája által lett nevezetessé. Ez iratot, mely a második század kezdetén v. közepe táján keletkezhetett, a görög egyház nagy becsben tartotta, sőt Origenes ugy vélekedett, hogy a szerző isteni ihletés következtében irta e művet, amely látomások és példázatok alakjában közölt erkölcsi intéseket foglal magában. V.ö. Jachmann, Der Hirte des Hermas (Königsberg 1835); Hilgenfeld, Apost. Väter (Halle 1853 125. kk. lap); Funk X.F., Opera Patrum Apostolicorum (Tübinga 1878).
(Hermaia), ünnepélyek Hermes isteni tiszteletére, melyeket különféle görög városokban eltérő alakban, de egyetemes jelleggel ünnepeltek. Athénben a gimnáziumokban és palesztrákban ünnepelték Hermes istent, mint a testgyakorlat alapítóját és a testi ügyesség védőjét. Tanagrában mint a döghalál eltávolítóját ünnepelték, Krétában viszont ugy, hogy története emlékeztet Saturnus szerepére a szaturnáliákban (az urak és szolgák szerepet cseréltek). L. még Hermák.