keresztény hitvédő a II. sz. végén vagy a III. sz. elején irt egy munkát a kereszténység védelmére s a pogányság cáfolására, különösen pedig a platói bölcsészetnek nevetségessé tétele céljából. Művét legujabban (1872) Ottó adta ki Corpus apologetarum cimü gyüjteményben (9 kötet).
Guill.et Perr. (növ.), l. Ambacs.
(ritkábban, de helytelenül Hermionok is), ókori néptörzs a régi Germániában (l.o.), egyike az ó-germán népek három főcsoportjának (ingaevonok, istaevonok és H.). Ők lakták a mai Németország középső részét egészen a Dunáig. Nyughatatlan, kirajzó természetü népek voltak, nagyban szereplők a népvándorlás viharaiban. Tacitus (Germ. 3.) és Poponius Mela szerint (III, 3) tartoztak a cheruskok, chattok, hermundurok, markomannok és quadok. L. Irmin.
város Argolisznak ilyennevü vidékén, a Pron-hegynek lábánál és a Hermionei-öböl mellett, szemben Hydrea-szigettel. Lakói a driopok törzséhez tartoztak. Mialatt más görög városok a politikai események folytán egyre sülyedtek, H.-t nyugodt, elkülönített fekvése oda segíté, hogy achájai szövetségben számot tett. Pausanias idejében még jeles város volt, melynek egyik kitünőségét Demetes istenasszony temploma, az üldözöttek menhelye, képezte. A templom közelébe helyezte a hagyomány a pokol egyik tornácát, melyen keresztül Herakles a Cerberust az alvilágból felhozta.
Menelaos és Helena egyetlen gyermeke, akit atyja még Trója falai alatt eljegyzett Neoptolemossza és visszatértekor férjhez is adott hozzá. Igy Homeros. A későbbi mondák szerint Trója alatt Orestesszel jegyezték el, aki Neoptolemostól követelte is a mennyasszonyt, s amidőn ez vonakodott őt kiadni, rábírta a Delfineket, hogy gyilkolják meg, maga pedig elrabolta H.-t Peleus házából. A monda egyik másik változata szerint H.-t anyai nagyatyja Tyndareos a trójai háboru idején odaigéri Orestesnek, majd később oda is adja, de Orestestől elragadja Neoptolemos, aki ezért meghal. Orestesnek H. fiut szült, még pedig Tisamenost.
Blv., a gyürüsférgek Polyhchoetoe errantia alrendjébe tartozó sörtéslábu tengeri féreg az Aphroditidoe családból.
l. Herminonok.
l. Eremitage.
Károly, francia matematikus, szül. Diezeben 1822 dec. 24. 1848 óra mint examinator s 1869 óta mint tanár működött a párisi école plytechnique-on. A párisi tud. akadémiának tagja, a magyar tudományos akadémiának külső tagja. Neki sikerült először az ötödfoku egyenletet az eliptikus függvények elméletének segítségével megoldani s ő bizonyította be először, hogy az e szám, mely a természetes logaritmusok alapszáma, transzcendens, azaz nem tehet oly algebrai egyenletnek eleget, melyben az együtthatók egész számok. Cours d'analyse de l'école polytechnikque c. művének I. kötete Párisban 1873. jelent meg. Értekezései közül főleg a következők hiresek: Théorie des équations modulaires (1859); Sur la réduction des formes cubiques r deux indéterminées (1859); Sur la fonction exponentielle (1874).
és hermodatola (növ). l. Datolyagumók.