erősfalu edény, mely részben vizzel van megtöltve, s melybe mindkét végén nyilt, a viz alá merülő cső van légzárólag illesztve. Ha az edénybeli viz fölött levegő nyomása nagyobb, mint a külső levegőé, a viz a csövön át felnyomul és mint többé-kevésbbé erőteljes vizsugár hagyja el a felső szük nyilást.
(gör.), a görögöknél és etruszkoknál egy, holta után hérosz gyanánt tisztelt egyén siremléke kis templom alakjában, többnyire epitafiummal ellátott kerek áldozó-oltárral.
ókori város Egyiptomban, ott ahol a Traján csatornája az Arab-tengernek egy róla elnevezett öblébe (Sinus Herooplolitanus, ma Suez-öböl) torkolt. Itt volt a keletről érkező karavánoknak gyülekező helye, s a Tifon-tiszteletnek főpontja. E város környékén volt a hagyomán szerint Gosen földje, melyen József utódai közel 400 évig laktak. A csatornát, melyet föntebb említenénk, még II. Ramesu (1394-28) kezdte, de gyorsan eliszaposodván, sokan fáradoztak rendezésével: Necho, Darius, I. és II. Ptolemaios és utaljára Traján. H. romjai a mai Abu-Keseb mellett látszanak.
görög anatomus, szül. Kr. e. a IV. sz. végén Kalkedonban (Bitinia). Erasistratosszal H. volt az első, ki a boncolástant emberi hullákon tanulmányozta. Fontos felfedezései által H. emléke feledhetetlen maradt; ő fedezte fel, hogy az idegek az érzés szervei; ő vizsgálta meg először az agyvelőt, annak véredényeit, melyeknek csomópontját utána nevezték el «torcular Herophili»-nek. Ő irta le először az agyburkokat, a szem rétegeit, a bélcsatornát, a férfi nemi szerveket és sok mást. Életéről és haláláról nem tudunk különben sokat.
hirhedt görög, ki azzal akarta nevét megörökíteni, hogy Artemisnek gyönyörű ephesusi templomát felgyujtotta Kr. e. 356-ban, ugyanazon éjjel, mikor Nagy Sándor született. A görögök büntetésül névtelenségre kárhoztatták, de tervük nem sikerült, mert Theopompos (Strabo XIV, 640) megőrizte H. nevét és azóta azokat nevezik igy, akik a közügy rovására akarnak hinévre szert tenni.
a. m. hősök; bajnoki férfiak, Homérosnál a vezéreknek a nemeseknek cimzése, olyan mint nálunk a «nemes, nemzetes és vitézlő», bár többször a nép jelesei is részesülnek Homerosnál e cimben. Hesiodos már csak a félistenek (hemitheoi) nevéül használja, akik t.i. emberek és istenek szerelmi egyesüléséből származntak s közülök többen az alvilágban a boldogok szigetén voltak, ahol Kronos uralma alatt vidám létnek örvendettek. A későbbi időben a H.-nak az emberek életrére nagy befolyást tulajdonítottak; ugyanis azt hitték róluk, hogy bár halandók voltak, haláluk után megdicsőült lényöknél fogva még az élet után is befolyásuk van az élökre, kikkel jót v. rosszat tehetnek. Különösen az ősidők hőseit, harcosait tisztelték, mert isteni erőt föltételeztek bennök; ezért a másvilágon is különb sorsot szántak nekik, mint a közönséges halandóknak. Tiszteletök kimutathatólag a IX-VIII. sz.-tól lett általánossá, még pedig először az eoloknál, azután a beociaiaknál. Számtalan hérosz-tisztelet keletkezett a történelmi időkben, mert a nemesi és papi családok, városok stb., hogy származásukkal tüntethessenek, ősöket költöttek maguknak. A H.-nak építettek tempolomokat is, u.n. héroon-okat (l.o.). A hanyatlás korszakában már az élőnek is megadták a hérosz nevét és tiszteletét, csupa hizelgésből, p. Nagy Sándornak és Hephaistionnak, Antigonosnak és Dmetriosnak; ennek a rómaiaknál az apoteozis felelt meg. Utoljára már a holtakat közönséges H.-nak mondták. Végül megemlítjük, hogy a régi hősök feleségeit hérozinák-nak (hősnők) nevezték. A képzőművészet a H.-at rendesen harcosoknak ábrázolta, ló mellett állva, v. ülő v. fekvő helyzetben, amint sirjokban pamlagon hevernek és esznek, tisztelői pedig körülötte vannak. Fegyvereiken, lovukon és lelket jelképző kigyón kivül állandó attributumuk a serleg.
(Herrö), Trömsö norvég tartományhoz tartozó két sziget, Bodötől 83,-km-nyire. Az É-i-nak területe 600 ha. 120 lak., a D-ié 730 ha. 160 lak.
l. Ichneumon.
a. m. tarló sömör, melyet a Malmstentől 1845. felfedezett s Trichophyton tonsuransnak nevezett gomba okoz; a házi állatok közül főleg a szarvasmarhák, kutyák, lovak és baromfiak, kivételesen még a juhok fején, nyakán és lábain észlelhető. Ezen megbetegedett részeken eleinte lencsenagyságu, kerek alaku, szőrtelen v. töredezett szőrökkel borított foltok tünnek fel, amelyek lassankint nagyobbodva, tallérnagyságuakká lesznek; a bőr barnás-szürke v. azbesztszerü pikkelyekkel fedett, vagy pedig bővérű, duzzadt, majd hólyagokkal s azok megpattanása után szennnyessárga v. szürkés vastag pörkökkel borított. A háziállatokról emberekre is gyakran átmegy; szolgálók és majorosok a szarvasmarháktól, a katonák a lovaktól könnyen elkapják. Fontos tehát a beteg állatok elkülönítése, az istálló kitisztogatása és fertőtlenítése. Gyógyítása kreolin-, karbol-, v. higanykenőccsel s más fertőtlenítő szerekkel a legtöbb esetben sikerül. - A herpesről emberorvosi szempontból, l. Bőrbetegségek.
a kétéltüek és csuszómászók ismertetésével foglalkozó tan, amelynek művelői a herpetologusok. Hazánkban az első herpetologus Gerendai J. volt, aki a magyarországi és dalmáciai kigyókat ismertette; utána mint ilyen Károli J. működött, legujabb időben pedig Méhely L. dolgozik e téren s már is több érdekes hazai adat birtokába jutott.