az ugyanily nevü járás székhelye a württenbergi Fekete-erdő kerületben, 30 km.-nyire Reutlingentől, az Ammer forrása és vasut mellett, 2614 lak., gipszbányával, butorgyártással, butorkelme- és posztószövéssel.
András, német festő, szül. Berlinben 1824. február 6. 1845. Athénben Ottó görög király megbizta a Peloponnezus régi emlékeinek fölkutatásával, résztvett egy török expoedicióban is Kis-Ázsiába, Palesztinába és Persiába. Fontos adalékokkal járult hozzá Ciprus szigetének ismeretéhez, beutazta Egyiptomot, Nubiát és Abissziniát. 1848. vissztért Berlinbe, 1855. pedig Drezdába költözött. Legsikerültebb képei közül valók: Utca Kairóban; A thébai sikság Egyiptomban; Szidon látképe; A Fehér Nilus partjáról; Utca Bagdadban; A paphosi tengerpart; Abusir a Persa-öböl mellett; A Como-tó; Memnon szobrai; Az athéni akropolisz; A taorminai szinház; Isis temploma Philae szigetén; A római fórum.
Leopoldina, l. Tuczek.
l. Urvölgyit
az egykori hannoverai királyok kastélya, 2 km.-nyire Hannoverától. 1665. Frigyes János építtette Quirini műépítő tervei szerint, 47,7 ha.-nyi kertjét Le Notre rendezte be. A kastély mellett van a Fürstenhaus welf hercegek arcképgyüjteményével és egy mauzoleum Ágos Ernő királynak és Friederike királynénak sirjaival a Rausch által készített szobraival. A kastélyban 1725 szeptember 3-án Anglia, Francia- és Poroszország a spanyol-osztrák bécsi egyezmény ellenében védelmi szövetséget kötött.
l. Johannita-rend.
sziget a Chiem-tóban (l.o.)
1. Antal, spanyol történetiró, szül. Cuellarban, Segovia mellett 1549., megh. Madridban 1625 márc. 29. Itáliában nyerte kiképzetetését, aztán Gonzagának, a navarrai és valenciai alkirálynak titkára, majd II. Fülöp alatt India és Kasztilia történetirója, később pedig államtitkár lett. Nehézkes, de nagyon megbizható: Historia general de los hechos de los Castellanos en las islas y tierre fimer del marOcéano, 1492 á 1554 (Madrid 1601 - 15., 4 köt., réznyomatu képekkel; Antwerpen 1728, 4 köt.; folytatással kiadta: Gonzalez de Barcia, Madrid 1728, 4 köt.; folytatással kiadta: Gonzalez de Barcia, Madrid 1728-30., 4 köt.) c. fontos műve, melynek irásánál nagyon is felhasználta Las Cazas történelmi munkáját. Egyéb művei: Descripcion de las Indias occidentales (u.n. 1601 és 1615; lat. Barläustól, franc. Páris 1640); Historia general del mundo en el regnado del rey D. Phelipe II. (Madrid 1601 - 12,3 köt.), stb.
2. H. Ferdinánd, spanyol költő és történetiró, akit «isteni»-nek neveztek, szül. valószinüleg Sevillában 1534 táján, megh. 1597. Pap volt; költeményei a legnagyobb spanyol lirikusok egyikévé avatják. Költeményeinek nagy része halála után elégett; egy részüket Obras en verso (Sevilla 1582) cimmel ő maga; egy másik megmentett részüket pedig Pacheco Ferenc festő barátja adta ki (Veros; u. o. 1619; a Biblioteca de autores espan oles 32. kötetében is). Egyéb művei: Relacion de la guerra de Chipre y batalla de Lepanto (Sevilla 1572); Vida y muerte de la Vega költeményeinek tőle való kiadása, melyhez érdekes magyarázatokat irt.
3. H. Ferenc, el viejo (az idősb), spanyol festő szül. Sevillában 1576 körül, megh. Madridban 1656. Luis Fernandez tanítványa, Sevillában iskolát alapított. Legkitünőbb tanítványa volt Velazquez. Aggkorát Madridban töltötte. Legkitünőbb olajfestményei: Az utolsó itélet, a sevillai S. Bernardo templomban, az elkárhozottak hires, emzítelen alakjaival; Szt. Hermengild diadala, a sevillai muzeumben, H. legkitünöbb, hatalmas testménye; 4 festmény a sevillai érseki palotában, melynek tárgya a zsidóknak a pusztában való vándorlásából van véve; Szt. Vazul, a párisi Louvreban; Szt. Bonaventura életéből vett jeleneteket ábrázoló 3 képe az Earl of Clarendon birtokában. - 4. H. Ferenc, el moço (az ifjabb), spanyol festő, az előbbiek fia, szül. Sevillában 1622., megh. Madridban 1685., megszökött atyjától és annak haláláig Rómában élt. Atyjának irányát követte, de sokkal felületesebb erőtlenebb amannál. Műveinek nagy része Sevillában és Madridban van.
Ernő Lajos, porosz politikus, szül. Oberthauban (Merseburgnál) 1830 márc. 6. Jenában és Berlinben jogot végzett és azután a közigazgatási pályára lépett. 1882. helyettes államtitkár volt a belügyi minisztériumban. Ugyanekkor a szociáldemokrata mozgalom elnémítását célzó törvényjavaslat létrejötte körül buzgólkodott és számos közigazgatási reformot dolgozott ki. 1888 jul. 2. III. Frigyes császár Puttkamer utódvává nevezte ki a belügyminiszteri széken. Ebben az állásban különösen a községek közigazgatásának és pénzügyi gazdálkodásának keretében vágó renformokat léptetett életbe. Midőn a miniszteri tanácsban Miquelnek adóreformját ellenezte, aug. 2. állásától fölmentették. Ennek dacára a porosz képviselőházban is folytatott harcot Miquel ellen. Számos alapos és közkézen forgó közigazgatási és nemzetgazdasági munkát irt, ilyenek: Die Ausführung des Artik. XVII. der Verfassungs-Urkunde für den preuss. Staat (Berlin 1872); Beitr. zur Finanzstatistik der Kreise des preuss. Staates (1879); Finanzstatistik der Kreise des preuss. Staates (1880); Die Heranziehung der Veriche-rungsgesellschaften zu den Gemeinde-Abgaben in Preussen (1881); Beitr. zur Finanz-Statistik der Gemeinden in Preussen (1882. és ujabban 1884); Das Gesetz betreffend die Befähigung für den höheren Verwaltungsdienst vom 11. Mai 1879 (2. kiad. 1884); Kommunalabgabengesetz (2. kiad. 1888); Die Kommunalabgaben pflicht der Actien-u. Kommonditen-Gesellschaften auf Aktien, Bergwerkgesellschaften u. eingetragenen Genossen-Schaften in Preussen nach dem Gesetz vom 27. Juli 1882 dargestellt (1886).
János Jakab, német genealogus, szül. Feiburgban 1694., megh. 1762 okt. 16. Szülei a kereskedelmi pályának szánták, de ő 1715. St. Blesien kolostorban barát lett és haláláig is az maradt. Több munkát irt a szt. Benedek rendjéről; legfontosabb művei azonban a Genealogia diplomatica augustae Gentis Habsburgicae (3 köt. 1737) és a Monumenta augustae gentis Austriacae (3 köt.).