-család (vindornya-laki és hertelendi), ősrégi dunántuli nemes család, különösen Zala, Vas- és Somogyban elterjedve s egyik ágazatával Torontálba is átszármazva. Nevezetesebb tagjai: H. Gábor (Hertelendi), tábornok, szül. Gosztonyban (Vas vmegye) 1742 szept. 7., megh. Gyöngyösön 1820 jun. 20. Iskoláit Kőszegen végezte; 1759. beállott katonának, 1767. a gróf Kálnoki-huszárezredben káplár, 1772. segédtiszt, 1776. főhadnagy, 1783. alszázados, 1787. alezredes, 1800. a jászok, kunok és hajduk csapataiból ujonnan alakított palatinus-huszárezred ezredese és ezredparancsnoka lett. Ez ezredet viszontagságos időkben odaadással vezényelte 1808-ig, amikor tábornokká és dandárvezérré nevezték ki. H. több csatában vett részt, igy 1759-1762. és 7 éves porosz háboruban, 1787-1791. a törökök s 1793-1795. és 1800., majd 1805. a franciák elleni harcokban tanusiított vitézségeért 1801. a Mária Terézia-rend kiskeresztjét kapta. Leghiresebb tettét 1805. hajtotta végre, midőn ezredével, a palatinus-huszárokkal, Ulmnál keresztül vágta magát a franciákon. Nevéhez egy harciinduló is füződik, amely a Napoleon-háboruk idejében keletkezett. - H. Gáspár, veszprémi kanonok; Révai Miklósnak nyelvészeti kutatásaiban nagylelkü mecénása. - H. György, Zala vármegye hires alispánja századunk első Negyedében; ugyanekkor H. József, aranysarkantyus vitéz, Torontál vármegyes alispánja; ez utóbbinak fia: Ignác, cs. kir. kamarás és udvari tanácsos, valamint unokája József (l.o.) Torontál főispánjai. Ez utóbbi tiszteletére támadt Hertelendyfalva (l.o.)név. - H. Miklós (a vasvármegyei ágból), huszárezredes. 1849 jan. 22. Perczelnek Ottinger elleni csatájában Szolnoknál az ellenség által erősen tarlott hidat elfoglalta. Huszárezredével az ellenség lovasságát tönkreverte, miért őt Perczel nyilvánosan megdicsérte és vitézségeért elismerését fejezte ki. Ő volt a szolnoki csata egyik legkiválóbb hőse; Isaszegnél és számos ütközetben az ellenséges lovasságot megszalasztotta. - A zalai ágból H. Károly, Deák Ferenc követtársa a pozsonyi országgyülésen; ennek fia: Kálmán, országgyülési képviselő és később Zala főispánja. H. György és Ferenc szintén képviselők voltak Zala vármegyéből. A dunántuli közmondásban: «Zala bora, Zala rákja, Zala menyecskéje» szereplő menyecske egy mult századi hires szépség: H. Anna volt.
1. H. Gábor, vak költő, szül. 1800., halálának évét nem ismerjük, apja pesti ügyvéd volt. Már gyermekkorában elvesztette szemevilágát és e csapás arra birta, hogy a vakok tanítójának képezze ki magát. 1825 óta ebben az állásban működött előbb Pozsonyban, azután Pesten. 1832. lemondott állásáról és a költészetre adta magát. Néhány versköteten kivül magyarra fordította az egész Homerost, amiból azoban csak az Achilles haragja c. töredék jelent meg (Pest 1835) nyomtatásban. 1836. beutazta Olaszországot, 1838. Padovában vállalt állást a vakok intézetében; 1839. Sopronban lakott; 1840. ujra külföldre indult és Hannovera, meg Párisban tartózkodott hosszabb ideig, ahol ujra mint tanár működött. További sorsát homály fedi, Feljegyzendő, hogy egy mesterséges óraszerkezetet és egy ártézi kut furására szolgáló gépet is készített.
2. H. József, volt főrendiházi tag, szül. Bocsáron (Torontál vm.) 1833 más. 23, megh. Marillafürdőben 1891 aug. 31. A jogot Budapesten elvégezvén, a magyar-óvári, majd a hohenheimi gazdasági akadémiát látogatta s utóbbi helyen oklevelet is nyert, 1861-ben Nagy-Kikinda szolgabirójává választották, de nem akarván a provizorium alatt szolgálni, ugyanazon év novemberében az egész tisztikarral együtt leköszönt. 1864. Budapesten ügyvédi oklevelet szerzett, 1865-ben a magyar általános biztosítótársaság egyik főügynöke lett; 1867. a bánátkomlósi járás főszolgabirájává, 1871. a nagy-kikindai törvényszék elnökévé, 1874. Torontál vmegye főispánjává nevezték ki. Egy darabig a nagy-kikindai kiváltságolt kerület főkapitánya, 1876-77. a délvidéki árviz alkalmával teljes hatalmu kormánybiztos volt. 1878. Versec kormánybiztosa, 1879. a Temes-Bégavölgyi vizszabályozási társaság kormánybiztosa lett. A főrendiházba az első kinevezett tagok közt került be.
(Marienfeld), kisközség Torontál vármegyes pancsovai j.-ában, az alsó Duna öblében, 2146 magyar, német és tót lakossal. A község 1868. telepíttetett az aldunai kincstári birtokon 1060 német és tót lakossal; 1883. ide telepítették a Bukovinából beköltöztetett csángók egy részét.
Ernő, német szobrász, szül. Berlinben 1846 máj. 14., az ottani akadémián, azután Fischer, Bläser és Wolf Albert vezetése alatt képezte ki magát, Olaszországban is járt, majd Berlinben telepedett le. Legkiválóbb művei: Gyermekkel játszó bacchánsnő; Antigone; Antigone fivére temetésére indul; Orestes Klytemnestra megölése előtt; Nagy Sándor éjjel tanul (bronzból a berlini nemzeti képtárban); a haldokló Achilles (ezt Erzsébet királynénk vette meg a korfui Achilleion számára; másolatát a berlini nemzeti muzeumban őrzik); Eulnspiegel; Eisenbart doktor; Mózes szétzuzza a törvénytáblákat, I. Vilmos császár és II. Frigyes szobrai a potsdami törvényszéki épületben; I. Vilmos császár szobra a berlini igazságügyi palotán; alakok a berlini táviróhivatal épületén; Nyugvó Aspasia; Ritka hal; folyami istennők szobrai a potsdami hidon; harcosemlékek a spanduaui és brüsszeli temetőkön. 1889. a berlini akadémia tanára, 1890. az akadémiai szobrászati terem vezetője lett.
vagy Herts, l. grófság Angliában Middlesex, Essex, Cambridge, Bedford és Buckingham közt, 1583 km2 területtel, 220,162 (1 km2-re 346,5) lak. Halmos föld, amelynek a közepén átvonuló mészdombjai meredeken ereszkednek le a bedfordi sikságra és amely a Kensworth Hillben (276 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A Colne és Lea, a Themse mellékvizei öntözik. 60%-a szántóföld, amelyen főképen buzát és zabot termesztenek. Az állat-, főképen a juhtenyésztés nagyon virágzó. Az iparos tevékenység selyem-, szalmafonásra és papirgyártásra szorítkozik. - 2. H., az ugyanily nevü angol grófásg székhelye, 43 km.-nyire Londontól, a Lea és vasut mellett, 7232 lak., élénk buza- és malátakereskedéssel; 909. épült erősség romjaival, amelyeknek egy részét a Christ's Hospitalhez tartozó college céljaira fordítottak. Ebben az erősségben tartották fogva Jó Jánost az 1356-iki poitiersi ütközet után.
marquis, l. Seymour.
germán istennő, l. Nerthus.
kisközség Sáros vármegye szekcsői j.-ban, 908 tót lak., postahivatal és postatakarékpénztár. Popper Adolf itteni gőzfürésze évenként 5000 m3 deszkát állít elő 30,000 frt értékben s 15-20 munkást alkalmaz.
(Herzogenbusch, Bois le Duc), város É.-Brabant németalföldi tartományban, a Dommel és Aa összefolyásánál, vasut mellett, 27,594 lak., posztó-, vászon-, szalagszövéssel-, kalap-, tű-, kés-, kártya-, szesz- és különösen likörgyártással, üveggyárral stb., igen élénk kereskedéssel. A csatornázott Dommelen olyan élénk a hajóforgalom, akár valamely látogatott tengeri kikötőben (évenkint mintegy 800 ezer tonna). Az egészben szép várost csatornák szelik át. Öt nagyobb terének egyikét szép fasorok és a városháza ékesíti; ez utóbbin kivül jelentékenyebb épülete a székesegyház. Erődítményei, a melyek le vannak rombolva, egy citadellából és két mellékerősségből állottak. Környéke egészen elönthető vizzel. H.-t 1184. alapította III. Gottfied, brabanti herceg egy Orten nevü tanya helyén. 1559. IV. Pál pápa itt püspökséget alapított. 1601. és 1603. a protestánsok hiába ostromolták. 1629. végre nassaui Henrig herceg elfoglalta; amire e püspokséget megszüntették. 1794 okt. 9. rövid ostrom után Piscegru foglalta el; 1814-ig a franciák meg is tartották. 1853 óta megint van katolikus püspöksége.
ang. rövidítése a Hertfordnak.
1. Károly Henrik, német állatorvosi iró, szül. 1798. jan. 10., megh. Berlinben 1881 jul. 10. Az orvosi és az állatorvosi tanfolyamok befejezése után nagyobb tanulmányutakat tett Angol-, Francia- és Oroszországban. 1829. óta főtanító, 1833 óta tanár a berlini állatorvosi iskolán. Nagy számu munkái közül a kiválóbbak: Handbuch der Arzneimittelehre (1833); Operationslehre (1847); Chirurgie für Thierärzte (1850); Krankheiten der Hunde (1853). Gurlttal együtt 1835. megalapította a Magazin der gesammten Thierheilkunde c. folyóiratot.
2. H. Oszkár, német anatiomus, szül. a Majna melletti Frankfurt közelében fekvő Freidbergben 1849 ápr. 21. Jenában, Zürichben és Bonnban főleg az összehasonlító boncolástant tanulta 1868-72., 1874-75. Bonnban a Schultze Miksa asszisztense volt, majd Jenában az anatomia és emberiologia magántanárává habilitálták; 1878. rendkivüli tanárrá választották, mig 1881. az anatomia rendes tanszékét nyerte el. Testvérével Rikárddal együtt több munkát irt; önállóan irt fontosabb munkája: Beiträge zur Kenntniss der Bildung, Befruchtung und Teilung des tierischen Eies (1875-1878).
3. H. Rikárd, német zoologus, az előbbininek testvéröccse, szül. Freiedbergben 1850 szept. 23., testvére társaságában tanul 1868 - 72. Jenában, Zürichben és Bonnban; 1873-74. a Schultze Miksa asszisztense volt Bonnban; 1874. Jenában a zoologia magántanárává habilitálták, ugyanitt 1878. a zoologia rendkivüli tanára lett, a honnan 1881. Königsbergbe, 1883. Bonnba ment rendes tanárnak. Bátyja társaságában több kutató utazást tett és Haeckelt mindketten elkisérték 1871. Lesinába, 1875. Corsicába és Villafrancába. Bátyja társaságában a Coelenteraták idegrendszerét tanulmányozta s aztán fejlődéstani vizsgálatokat végeztek. Önállóan több munkát adott ki: Zur Hidtologie der Radiolarien (1876); Der Organismus der Radiolarien (1879); Die Actinien der Challenger-Expedition (1882); Lechrbuch d. Zoologie (2. kiad. 1893).