l. Cook.
Ernő, francia iró, szül. Pársban 1839 máj. 26. Eleninte mérnök volt, de később teljesen az irodalom művelésére adta magát, 1872. munkatársa lett a Rappel c. lapnak, melybe Le Passant álnév alatt ir. Számos köteménykötetet (La lanterne en vers de couleur, 1868; Les baisers, 1872; Le harem) adott ki. Azonkivül irt számos humoros rajzot, melyek Contes pour les grandes personnes (1874); Mesdames les Parisiennes (1875); Histoires divertissantes (1876); D'Hervilly-Caprices (1877) cimek alatt jelentek meg; egyéb művei: Histoires de mariage (1879); Les armes des femmes (1880); Timbale d'histoires á la parisienne (1883); L'homme jaune (1884); Les Parisiennes bizarres (1885) stb. Vigjátékai és vaudevillejei közül megemlítjük: Le malade réel (1874); Le docteur Sanspareil (1875); La belle Sainara (1876); Le magistre (1877); Le Bibelot (1877); Bigoudis (1885) stb.
Hrvatinics Vukac fia, ki 1386-1416. nagy szerepet játszott a Délvidék történetében. Családjának nagy birtokán kivül saját ügyessége is nagy tekintélyre emelte. Tvartko bosnyák király, ki Dalmáciában, de főkép Horvátországban óriási hódításokat tett, 1388. H.-t és fivérét horvátországi helytartóivá nevezte ki. Tvartko halála után a bosnyák királyok mellett, mint ezeknek major domusa, kiskirály-szerepet játszott. A Nagy Lajos trónját öröklő nők uralmával szemben erős ellenzéki politikát üzött. Már Kis Károlynak hatalmas pártosa volt öccsével, Vukkal együtt. Ez ellenzéki politikához hiven, Zsigmond ellen a lázongó Horváthy testvérekhez csatlakozott, s Nápolyi László pártjára állt. László megerősítette a Tvartkótól nyert méltóságban. 1393. azonban fordult a kocka, a Horváthyak kárára. H. szint változtatott, hűséget fogadott Zsigmondnak és Máriának, de szavát rövid ideig tartotta meg s ujra László pártja élére állott. Zsigmond 1398. a trauiaknak H. hőtlenségéről panaszkodik. 1403 jul. 9. mint a boszniai és rác kir. hadak fővajdája s László király teljhatalmu kormányzója, Zárában várakozik urára, koronázása fölött rendelkezik. László hálás volt a hatalmas főur iránt, kitől sokat remélt; 1403 okt. Spalato s a szomszédos szigetek hercegégé tette. Spalato birtokában a Balkán nyugati részén majd egy évtizeden át ő az ur; Bosznia királyait, külügyeit ő vezeti. Katonasága, nagy udvartartása volt, követeket tartott, pénzt veretett. Mégis ő volt az első, aki 1408. Zsigmond győzelmes fegyverei előtt meghódolt. Odahagyta a bukott László-pártot, Budára ment Zsigmond elé. Itt szivesen fogadták; Zsigmond feledi 15 éves (1393-1408) lázadását, minden méltóságában megerősíti, sőt a nemrég alapított sárkány-renddel is feldiszíti. Állhatatlansága, számos horvát és magyar főur gyülölete a királyi udvar szemében elhomályosították csillagát. Mellőztetése ismét támadásra késztette; Sándali vajda nevü vetélytársának megsemmisítésére a törökkel szövetkezett; ez elengedő ok volt arra, hogy Zsigmond távollétében Borbála királyné pártütőnek nyilvánítsa, sőt javaitól is megfossza. Hasztalan mentegette magát, a Zsigmond által is helybenhagyott királyi parancsot végrehajtották rajta 1413. év közepén. Éppen kapóra jött neki I. Mohammed szultán segítségajánlata; Magyarország ellen a törökkel együtt fegyverkezett. Uszora vajdaságban Doboj vára közelében ütköztek meg elleneikkel; Tulnyomó erővel s csellel meggyőzték a nagynevü királyi vezéreket. Monoszlai Csupor Pál bán elesett a harban, Maróthy és Garay János török rabságba kerültek. H. ismét felülkerekedett, de a török kegyén alapult hatalmát nem sokáig élvezhette: 1416 áprilisban meghalt a délvidék e hatalmas oligarkája, miután negyedszázadon át nagy befolyást gyakorolt Bosznia, Horvát- és Dalmát-, sőt Magyarország sorsára is. Hős volt testestől-lelkestől, de merev, erőszakos jellemü, ki sem céljai elérésében nem válogatta az eszközöket, sem ellenségeinek nem tudott megbocsátani. 1403-ig bogumil vallásu volt s ezért van e vallás egyik szertartáskönyve neki ajánlva.1403. a spalatói érsek közvetítésére keresztény lett. Felesége, Ilona, Nelipics János leánya, keresztény volt. Házasságukból egy fiugyermek származott; Balsa.
1. Károly Eberhard (bittenfeldi) porosz tábornagy, szül. Grosswerherben (Türingiában) 1796 szept. 4., megh. Bonnban 1884 szept. 2. Miután 1811 okt. porosz hadi szolgálatba lépett, 1813-15-ig résztvett a német szabadságharcban. 1866. az u.n. elbemellékisereg parancsnoka lett, mely a Csehországba nyomuló hadseregnek jobbszárnyát képezte. A königrätzi csatának délutánján elfoglalta Problus és Prinn falvakat, az ellenséges sereg balszerányát szétszórta. Ebbéli érdemeiért a fekete sas-rendet kapta. 1870. a VII., VIII. és XI. hadtest vezérletével bizták meg, melyeknek az volt a feladata, hogy a franciák esetleges betörését visszaverjék. Támadó harcokban nem volt része. 1871-ben tábornagyi rangot nyert s ekkor nyugalomba vonult Bonnba. - Öccse: 2. H. János, szül. 1800-ban, Magdeburgban volt várparancsnok, 1866-ban pedig az okkupált Szászországban kormányzó. Megh. Berlinben 1881 május 21. -3. H. Frigyes Adorján, az előbbinek unokaterstvére, született 1800., meghalt Merseburgban 1884 január 14. Résztvett az 1866-iki háboruban és mint gyalogsági tábornok vonult nyugalomba.
György német költő, szül. Stuttgartban 1817 máj. 31., megh. Lichtenthalban, Baden-Baden mellett 1875 ápr. 7. Tübingában teologiát hallgatott, azután Stuttgartban egy lapnak munkatársa volt; mint ilyen összeveszett egy katonatiszttel s ezért Svájcba menekült, ahol szintén mint ujságiró működött és ahol Gedichte eines Lebendigen cimü politikai költeménygyüjteményét is kiadta (1841, 10. kiad. 1877). 1842. meglátogatta Poroszországot, ahol mindenütt, még a királynál (IV. Vilmos) is kitüntető fogadtatásra talált. Azonban egy Königsbergből a királyhoz intézett nyilt levele következtében kitiltották a porosz területről s Zürchben sem türték meg, ahol le akart telepedni. Később Párist választotta állandó tartózkodási helyéül. Itt irta meg költeményeinek második kötetét (1844) s fordította le Lamartine összes műveit (1843-1844, 12 kötet).Itt lépett összeköttetésbe a forradalmi propagandával és 1848 ápril havában egyszerre csak egy német-francia munkás-légióval megjelent Badenban. A württembergi csapatok azonban könnyen elbántak vele; futnia kellett s menekülését csak felesége bátorságának köszönhette. Ezután ismét hosszabb ideig lakott Párisban, majd Zürrichben és vége Lichtethalban. Most már csak kivételes alkalmaknál lépett egy-egy költeményével a nyilvánosság elé, lefordított azonban néhány Shakspere-drámát a Bodnstedt-féle kiadás számára. Halála után (1877) megjelent Neue Gedichte-i elkeseredett hangulatukkal nem sok költői élvezetet nyujtanak.
1. Henrietta, szül. Berlinben 1764 szept. 5., megh. u.o. 1847 okt. 22. A spanyol eredetü de Lemos zsidó orvos leánya volt s 1779. nőül ment H. Márkus orvoshoz. Mint korának legszebb asszonyát, de kiváló női erényeiért és szelleméért is, mindenfelől hódolattal vették körül. Házában gyültek össze a művészet és tudomány képviselői, különösen a szabadabb romantikus iskola hivei: mindkét Humboldt és Schlegel, Schleiermacher, Mirabeau, Engel, Moritz, Schadow, Varnhagen v. Ense, Rahel, a kurlandi hercegnő stb. Környezetében töltötte ifjusága egy részét Börne. A Schleiermacher lelkében élő vallásban látja H. ideálját, de a keresztséget anyja iránt való kegyeletből csak ennek halála után 1817. vette fel. Jótékony volt mind haláláig, ebben aggkorára a porosz királynak kegydija is támogatta. V. ö. Fürst, Henriette H. (1850, 2. kiad. 1858); Briefe des jungen Börne an H. H. (1861).
2. H. Henrik, zongoraművész és zeneköltő, szül. Bécsben 1806 jan. 6., megh. Párisban 1888 jan. 5. Már mint 8 éves fiu közreműködött hangversenyekben, 1815. a párisi konzervatoriumba ment, majd nagy eredménnyel hangversenyezett az egész világon. Később zongoragyárat alapított Párisban s tanár lett a konzervatoriumban. Számos pedagogiai zongoraművet irt; kompozicióinak száma200. Szellemesen és humorisztikusan irta meg: Mes voyages en Amérique c. könyvét (1866). H. főképviselője a Mendessehn, Schumann, Chopin és Liszt előtti korszak virtuózainak (1820-1840).
3. H. Kornél, francia szélhámos, egy Besançonban letelepedett bajor könyvkereskedőnek a fia, szül. u. o. 1845 szept. 3. Az 1870-iki német háboru kitörése után orvosnak jelentkezett a Liure seregnél, a háboru után pedig, hamisított oklevél alapján, egy párisi kórházban nyert alkalmazást. Ugyanekkor a második nejével kapott hozománnyal többrendbeli merész spekulációba fogott; igy többek között a villamos részvénytársulat érdekében is fáradozott és ezen a téren szerzett állitólagos érdemei fejében Freycinet miniszterelnök utján a becsületrendet kapta meg (1878). Ekkor a politikai világgal is voltak már összeköttetései. Főfigyelmét azonban merész pénzügyi spekulációkra fordította. Már 1881 óta foglalkozott a hanyatló Panama-csatorna részvénytársulattal és azokhoz a szélhámosokhoz tartozott, kik a Lesseps igazgatótól kierőszakolt pénzzel részben a sajtót, részben több képviselőt és minsztert megvesztegettek, hogy az uj kötvények kibocsátását, illetőleg azok azok engedélyezését biztosítsák. A társulattól kizsarolt 10 millió frankon azonban cimborájával, báró Reinachhal összeveszett. Reinach ugyanis csak 4 milliót adott át H.-nek, ki ezért rettenetes módon boszulta meg magát. Megszerezvén Clémenceautól a Reinach által összeállított jegyzéket, mely a megvesztegetett képviselők és bankárok neveit tartalmazta, Reinachtól nemcsak a kikötött 10 millió kifizetését kierőszakolta, hanem a Panama-társulattól is zsarolt ki ujabbban 1.500.000 frankot. Reinach öngyilkos lett. Ekkor azután kitört a Panama-botrány, mely elől H. még idejekorán Angliába menekült, hol Beournemouth fürdőben villát vásárolt. A francia kormány kiadatását követelte az angol kormánytól, de H.-nek sikerült oly súlyos betegséget szimulálni, hogy az angol kormány, hivatkozással az orvosi bulletinekre, H. kiszolgáltatását megtagata. A tárgyalások hónapokon át huzódtak, mignem végre a Dupuy minisztérium, illetőleg Guérin igazságügyi minszter erélyesebben fogott a dolgohoz. 1894 jul. 27. tárgyalta a párisi fenyítő törvényszék a pört, melynek folyamán a távollevő H.-et zsarolás miatt 5 évi fogházra itélte.
1. H. an der Elster, város Merseburg porosz kerületben, a Fekete-Elster és vasut mellett, (1890) 4465 lak., gép-, keményítő- és cipőgyártással. 1678. szász és anhalti teologusok itt az u. n. kripo-kalvinizmus kérdésében összejövetelt tartottak. – 2. H. am. Harz, falu Hildesheim porosz kerületben, a Sieber és vasut mellett (1890) 3557 lak., szivargyárral és kanári-tenyésztéssel. Mint klimatikus gyógyhelyet is sokan fölkeresik. Délnyugatra tőle egy hegyen áll H. kastély, a braunschweig-grubenhageni hercegeknek egykori székhelye, ahol Ágost Ernő hannoverai választó, továbbá I. és II. György angol királyok születtek.
Sándor l. Hercen.
Levi, német zsidó tudós és teologus, szül. Ellrichben 1810 dec. 27., megh. Braunschweigban 1884 márc. 11. Miután egyetemi tanulmányait Berlinben (1833-1836) elvégezte, Braunschweigban elenite mint segédlelkész, 1842-től pedig élte fogytáig mint országos főrabbi működött. Főbb munkái: Übersetzung u. Erklärung des Kohelet (Braunschweig 1838); Geschichte des Volkes Israel von der Zerstörnung des ersten Tempels bis zum Makkabäer Simon (u. o. és Nordheim 1847-57, 3 köt.); Vorschläge zu einer Reform der jüdischen Ehegesetz (u.o. 1846); Zwei Vorträge über die Kunstleitungen d. Hebräer (u. o. 1864) és Einbliche in das Sprachliche der semitischen Urzeit (Hannovera 1883).
Kornél festőművész, szül. Budapesten 1858 jul. 4. Tanulmányait a müncheni képzőűvészeti akadémiában Cenczur Gyula vezetése alatt kezdette, folytatta Stuttgartban és Münchenben Liezen-Mayer Sándornál, majd Párisban és François Flameng, Roll, Tony Robert-Fleury és Jules Lefebvre oldala mellett. Nevezetesebb képei: Oldalvéd; Nincs párja a Mollináry-bakának (mely az 1885-iki országos kiállításon nagy kiállítási érmet nyert); Utravaló és Honvéd (a király birtokában). Mindezek tárgyát a magyar nép- és katonaéletből merítette. A Halhasogatás és Halmosás cimü műveihez a siófoki halászok élete szolgáltatott anyagot. H., ki már évek óta lakik Párisban, a breton épéletet is előszeretettel tanulmányozza; e nemü művei közül kiválnak a Breton leány és a Kis dacos. Nagyobb igényü ujabb kompoziciója egy borus,buskomor kép: Poe Edgár megirja a « Holló» cimü költeményét.