város Pas-de-Calais francia départmenentban, 24 k.-nyire Montreuiltől, a Canche és Ternoise összefolyásánál, vasut mellett, 2796 lak., vászonszövéssel, szeszégetéssel és harisnyakészítéssel; 1629-ből való monumentális városházzal, nyilvános könyvtárral. H.-t az V. Károly által 1553. lerombolt Ó-H.-től 6 km.-nyire1554. Fülöp Emánuel szavojai herceg alapította és fontos erősség é alakította. XIII. Lajos 1639. elfoglalta, de 1657. ismét elvesztette. A pireneusi békében végleg Franciaországhoz került.
György Lajos, német iró, szül. Saale melletti Halleban 1819 aug. 12. megh. Berlinben 1874 febr. 16. A Neune Preussische Zeitung-nak haláláig egyik szerkesztője volt. Az 1855. alapított Berliner Revue-ben kezdte meg hazafia regényeit, amelyek, valamint többi művei is, erősen feudális-konzervativ irányuak. Irt több regényt a francia történelemből is. 1868. adta ki Das Buch vom Grafen Bismarck. cimű művét (3. kiad. 1873), amelyet a benne foglalt családi levelek tesznek érdekessé. - Leánya, Ludovika, német regényirónő, szül. Altenburgban 1847 augs. 3. megh. Neustadtban 1889 ápr. 6. 1887. férjhez ment Johnsen Vilmoshoz. Az 1870-71. hadjáratban tevékeny részt vett a betegápolásban és atyja halála után Potsdamban a nők ipari foglalkoozásának fellendítésében (Oberlin-egyesületek). Számos elbeszélést, történeti regényt és életrajzot irt. Ismeretesebbek: Eine brandenburgische Hofjungfer (1869); Barackenleben (1872); Deutsche Träumer (1879, 3 köt.); Luise, Königin v. Preussen (1881, 4 köt.); Fromm u. feudal (1885); Die Frau Kriegsräthin (1886) és Nürnberger Tand (1887, 2 köt.). Fordított franciából és angolból.
egyenlő a két b-el, (bb) lejebbített h-nak bébé elnevezésével.
gör. költő. Apja (Dios) az eol Kiméből (Ázsia) költözött Aszkrába, a beociai Helikonnak, Muzsák hegyének tövébe; itt született H. mintegy 100 évvel utóbb Homerosnál (Kr. e. 776., vagyis az első olimpiasz körül), pásztor és földművelő volt s dicsekszik is vele, hogy maguk a Muzsák hítták meg a költészet mezejére. Nagy kort ért, s az ozoli lokrok gyilkolták meg Oinoé városában. Az orchomenosziak piacukon siremléket állítottak neki, amelyre később állítólag Pindaros szerkesztette a feliratot. Körülbelül ennyi az, amit H. életéről valószinüleggel mondhatunk. A neve alatt forgó művek a következők: 1. Teogonia, istenek redete, származása, 1022 versben, sok helyt elég eleven, másutt meg száraz elbeszélésében, zavartan és telve ellenmondásokkal, soros egység nélkül, sok közbeékeléssel, némelykor az Iliásra emlékeztető hangon beszéli el tárgyát. Fő érdeme, hogy a különböző helyi mitoszokat összegyüjtve adja elő. A költemény a Múzsákhoz intézett himnussal kezdődik, s mint a cime is mutatja, a világ keletkezését a kaoszból, továbbá Uranos, Kronos és Zeus uralmát, ennek harcát a Titánokkal, valamint a Prometeus mondáját s az asszony teremtését, a többi istenek és istennők eredetét tárgyazza. Az utolsó három vers átmenet az elveszett költeményhez, melynek cime: 2. Katalogos günaikón (asszonyok névtára), amely a herozinákról, az istenek kedveseiról szól; négy könyvből állott s az utolsónak ez volt a cime: Éoiai, azért, mert minden ujabb elbeszélés igy kezdődött benne: «é hoié» (t. i. aminő ez és az a nő...). E költeményről s jelzett tartalmáról értesít bennünket az első 56 verse a következő költeménynek: 3. Aspis (Herakles pajzsa), mely Alkmenéről és Herakles meg Iphikles születéséről szól, valamint Heraklesnak Kiknos óriással s ennek apjával (Aresszal) való harcáról (l. Herakles). A harcra való készület elbeszélésébe alkalomszerüleg (139-320 versek) bele van szőve Herakles pajzsának leirása, mely gyönge utánzata az Ilias 18. énekében tárgyalt Achilleus-pajzsának. 4. Erga kai Hémerai (munkák és napok), tanító költemény (828 vers), melyben a költő élettapasztalatairól számol be. Az egész mű meglehetős száraz és alig nyujt valami műélvezetet. Az előadás ebben is egyenetlen és szaggatott, mert sok benne az interpoláció; nyelvezete sem sima, de a görög iskolákban sokat olvasták. Az alexandriai tudósok is foglalkoztak vele, Plutarchos (a költő földije) kommentárt irt hozzá, Vergilius római költő pedig utánozta Georgica-jában. H. a genealogikus éposz terén iskolát alkotott (l. Görög irodalom) s épp ugy, mint Homerosnak, számtalan egyéb költeményt ulajdonítottak neki, holott bizonyossággal csak a Teogonia és az Erga kai Hémerai tulajdonítható neki. Jelentősége abban áll,hogy Homeros naiv álláspontjától benne nagy lépéssel jutott előbbre a görög szellem, mert az emberi életnek, a világnak mind elméleti, mind gyakorlati oldalát mutogatta műveiben, s költészetében a lira, elégia, jambus és gnóma elemei is feltalálhatók.
Laomedon király leánya, l. Laomedon.
l. Hispania.
a nappali lepkék egyik családja. Az idetartozó lepkéknél a test rövid és zömök, fej vastag, a szárnyakat nyugváskor csak félig felállítva tartják; hernyóik rövidlábuak. Bábjaik nyujtottak és burokjuk vékony. Európában 45, hazánkból 17 faja ismeretes. Többnyire ritkás erdőkben, utszéleken és virágos parlagokon szoktak röpülni. Nemei: Spilothyrus Dup., Syrichtus B., Hesperia B., Cartecephalus Ld., Nisoniades Hb. stb.
v. Aurantium, l. citromgyümölcs, bogyó, Heszperidin.
l. Estike.
Hesiodos szerint az Éj leányai, a későbbi költők szerint pedig Atlas és Hesperis leányai; nevök: Aigle, Arethusa, Erytheia és Hesperia. Az Okeanos mellett, Atlas és a Gorgók közelében, az örökös homály határán, az istenek kertjében laknak, ahol egykor Zeus és Hera egybekeltek. Itt őrzik az arany almákat, amelyeket Gaia hozott létre Hera számára menyasszonyi ajándokul s melyeket Herakles (l.o.) elrabolt.