1866. alkotott és egy nagyobb meg több kisebb kiszakított részből álló porosz tartomány, a Weser és a Rajna közt, amely magában foglalja az egykori Hessen választó-fejedelemségnek, Nassau hercegségnek, Hessen-Homburgnak és Frankfurt birodalmi városnak nagyobb részét, továbbá kis részeket Hessen-Darmstadtból és a bajor Alsó-Frank kerületből. Határos a porosz Rajna, Vesztfália, Hannovera és a szász tartományokkal továbbá Waldeckkel, Szász-Weimar-Eisenachhal, Bajorországgal és Hessen-Darmstadttal. Területe 15,692 km2, lakóinak száma 1.664,426, akik közt van 285 magyar. Az egész tartomány a német középhegység vidékéhez tartozik. A Rajna és Majna összefolyásától É-felé huzódik az ércekben gazdag Homburger Höhe vagy Höhe, vagy régibb néven a Taunus, amelynek legmagasabb csúcsa a Nagy-Feldberg (880 m.). A Taunusnak csak a sikság felől van hegység alakja; a Lahn felé mint dombos sikság ereszkedik le, amelyet itt-ott bazalt kúpok törnek át és amelyekben számos ásványvizforrás fakad. A Rhön a bajor határon fekszik és ebben vannak a tartomány legmagasabb csúcsai, a Wasserkuppe (950 m.) és a Milseburg (826 m.). A Knüllkopf-hegy a tartomány közepén fekszik és valamivel alacsonyabb mint a Westerwald legmagasabb csúcsai, amely a Rajnai-tartomány és Vesztfália határán emelkedik; végül Hannovera felől vannak a Kaufunger Wald (640 m.) és a Meissner-magaslat (750 m.). Az É-i és Ki-i rész a Rajna, a Dny-i rész a Weser vizkörnyékéhez tartozik. A Fulda, amely itt fölveszi az Edert, a Werra, Diemel, a Lahn a mellékvizeivel (Ohm, Wohra, Dill, Weil, Ems, Aar, Gehl), a Kinzig és Nidda öntözik. Az éghajlat csak a hegyes vidékeken zord. 1891. 125.433 ha.-on 99.192 tonna rozs, 57.582 ha.-on 52.874 t. buza, 42.452 ha.-on 44.455 t. árpa, 81.759 ha.-on 423.321 t. burgonya, 146.054 ha.-on, 194.489 t. zab, 181.111 ha.-on 470.218 t. széna és 156 ha.-on 343 t. szárított dohánylevél termett. Fontos még a szőlőtermelés is; 3771 ha.-on termelnek szőllőt. Az állatállomány 1892. 75.288 ló, 545.678 szarvasmarha, 411.328 juh, 403.020 sertés, 151.556 kecske és 39.498 méhkas. Az erdők terjedelme aránylag nagy. Nagy jövedelmi forrásul szolgálnak az ásványvizforrások: Ems, Selters, Wiesbaden, Schwalbach, Homburg, Schlangenbad, Soden és Fachingen, továbbá a bányák. 1891. bányáasztak 155.255 t. kőszenet, 302.739 t. barnaszenet, 616.819 t. vas-, 16.118 t. cink-, 11.868 t. ólom- és 733 t. rézércet. Az ipar különösen kövek feldolgozásával, márvány-, agyagáruk, pezsgőbor, szivarkészítéssel, pamut- és gyapjuáruszövéssel, papir-, cukor- és szeszgyártással foglalkozik. Legélénkebb forgalma és mint pénzpiacnak is legnagyobb jelentősége M.m. Frankfurtnak van. A tanintézetek közül a legfontosabb, a marburgi egyetem; van azonkivül 14 gimnáziuma, 2 progimnáziuma, 4 reálgimnáziuma, 1 fő- és 10 reáliskolája, 12 reálprogimnáziuma, többféle szakiskolája és számos népiskolája. Közigazgatási szempontból 2 kerületre oszlik, ezek: Cassel (10,078 km2) és Wiesbaden (5615 km2). V. ö. Metz, Stat. Beschreibung des Reg.-Bez. Cassel (1871) és Stat. Beschr. d. Reg. Bez. Wiesbaden (1876).
a Hessen-Cassel-ház oldalága; alapította Fülöp (megh. 1721.), VI. Vilmos tartománygróf harmadik fia; nevét a Vacha melletti Philippsthal vártól vette, melyet a családalapító épített. Fülöp fiai közül a második, Vilmos, a H.-Barchfeld ágat alapította, mig az idősb, Károly, a H.-ágat folytatta tovább. Ezt fia, Vilmos követte (1810-ig), ezt ismét Lajos tartománygróf (megh. 1816.), akit testvére, Ernő Konstantin követett (1771-1849). Ennek fia volt Károly (1803-1868), ezt követte idősb fia, Ernő (szül. 1846 dec. 20.). A H.-Brachfeld ág feje (rezidenciával az Eisenach melletti Augustenauban) Alexis tartománygróf (szül. 1829 szeptember 13.), aki apját, Károlyt követte. 1854 jul. 17-től kezdve mindkét ág évi 300,000 márka járulékot kap Poroszországtól, s övék Hanau, Schönfeld és Rotenburg várak.
fiágon kihalt német család, a Hessen-Cassel egyik ága, alapította Ernő, a Móric tartománygróf ifjabbik fia, aki apjától az 1627. és 28-iki házi szerződés folytán, melyben az uralkodásról V. Vilmos javára lemondott, Rheinfelset, testvérei (Frigyes és Hermann) halála után pedig az u.n. rotenburgi quartot kapta. Ernő halála után (1693) ifjabb fia, Károly a H.-Wanfried ágat alapította (kihalt 1755.). idősb fia Vilmos pedig a H.-ágat. Vilmost (meghalt 1725.) fia, Ernő Lajos követte (megh. 1749.), ezt fia, Ernő Konstatntin (1716-1778), ki magát H.-Rotenburgnak nevezte. Ennek fia Károly Emanuel (1746-1812), kénytelen volt a lunevillei békében 1801. a Rajna balpartján volt birtokait Franciaországnak átengedni, de 1803-tól kezdve Hessen-Casseltől évi 22,500 frt járadékot kapott. Fia és utóda Viktor Amadeus (szül. 1779 szeptember 5.), a bécsi kongresszuson tőle elvett területekért a vesztfáliai Korvei apátságot s a sziléziai Ratibor birtokot kapta és a rotenburgi quart kur-hesseni részének is birtokában maradt. Minthogy az 1834. meghalt Viktor Amadeusz magtalan volt, birtokait a porosz kormány jóváhagyásával Hohenlohe-Schillingsfürst Viktor és Klodvig hercegekre hagyta.
Ernő, von, osztrák utazó és iró, szül. Bécsben 1851 febr. 21., most felváltva Londonban és Tribichenben, Luzern mellett él. 1872. a dunai államokon és Törökországon keresztül Sziriába ment; 1875. beutazta Nyugat-Indiát és Közép-Amerikát, 1876. a Rocky Mountaineket, 1878. a Misszisszippi környékét, 1880. a berber államokat, 1881. Egyiptomot és Szudant és 1882-1884. É.-Amerika és Mexiko legnagyobb részét, ahol a Popokatepetlt is megmászta, 1886. Kanadát és a brit Kolumbiát, 1887-88. Mexikót, Nyugat-Indiát és D.-Amerika É-i részét, főképen Venezuelát. 1881. kelt egybe Hauk Minnie énekesnővel (l.o.). Művei közül megemlítjük: Die Werkzeugmaschinen der Neuzeit (1874); Präriefahrten (1877); Nordamerika (1879, 2. kiadás 1885-87, 4 köt.); The Caravan Route between Egypt and Syria (1882); The new South West (1883); Canada u. Neufundland (1887); Tausend u. ein Tag im Occident (1892); Winterreise durch Andalusien (1893); Chicago (1893); Curiosa aus der neuen Welt (1893).
Tilemann, német evang. hittudós, szül. Weselben 1527 nov. 3., megh. Helmstedtben 1588 szept. 25. A lutheri tanoknak egyik legbuzgóbb, de türelmetlen hivője és védelmezője. 25 éves korában goslari szuperintendens volt, de már 1556-ban izgató prédikációi miatt a várost el kellett hagynia; a következő évben rostocki lelkész lett, ezen állásáról azonban le kellett mondania az egyházfegyelem tulszigoru gyakorlása miatt; Melanchton ajánlatára a heidelbergai egyetemhez hivatott meg első teologiai tanárul, s az egész Pfalz főszuperintendenséül, de itt meg a kálvinistaság felé hajló egyik lelkésszel, Klbeitzcel oly szendvedélyes harcba keveredett (az Ur asztala előtt cibálta meg), hogy a választó-fejedelem meghiusult békítési kisérlet után hivatalaiból kitette (1559). Ekkor H. Brémában lett szuperintendens, de itt meg Hardenberggel tüzött össze, s miután a tanács nem volt hajlandó a titkos kálvinisták ellen az általa ajánlott szigort alkalmazni, odahagyta a várost és Magdeburga ment (1560). Itt meg a szingergizmus (l.o.) ellen intézett epés támadásai miatt vesztette el hivatalát (1562); később Jenában lett tanár, 1574. Samlandban püspök, de civakodó természete miatt ezen helyekről is elüzték, végre Helmstedtben lett egyetemi tanár, hol bevégezte viszontagságos életét. Művei között legkiválóbb: Examen theologicum cimü hittani kézikönyve.
(Helius Eobanus), családi nevén Koch, német uj-latin költő és humanista (1488-1540). Rövid megszakításokkal mindig a tanári pályán működött, még pedig Erfurtban, Nürnbergben és Marburgban. Költeményei a latin nyelvnek msteri kezeléséről és finom formai érzékről tanuskodnak (Luther «rex poetarum» -nak nevezte), de bensőség és közvetlenség kevésbé jellemzi őket. A reformációnak, kivált kezdetben, lelkes hive volt. Műveinek gyüjteményes kiadásából (Eobani Hessi operum frragines duae, 1539) kiemelhetők epigrammái és alkalmi versezetei (Sylvae), heroidái és műfordításai (Homeros). V.ö. Krause, H. E.H. (Goth 1879, 2 köt.).
a Cassel porosz kerületben és Felső-Hessen hesseni tartományban, a Werra, Diemel és Majna közt fekvő alacsony hegyvidék. A nagyobbára vulkáni eredetü, középmagasságu (400-700 m.) hegyvidékben a következő részeket szokták megkülönböztetni: Kellerwald (673 m.), Knüll (636 m.), Seulingswald (483 m.), Meissner 752 m.), Kaufungerwald (640 m.) és Hibaichtswald (595 m.).
l. Gubacs-légy.
Grossalmerodeni tüzálló agyagból és quarc-homokból készített olvasztó-tégely. A H-ek mint quarcos tégelyek a gyors hőfokváltozást jól kibirják, de a bázikus olvasó anyagok megtámadják.
vasban szegény, sárga-jácintpiros szinű gránát Cejlonból, Piemontból és egyéb termőhelyekről. Kenneelkő-nek is mondják. L. Gránát.