(lat. Vesta), Kronos és Reia legidősb leánya, a házi tüzhely szüzi istennője, az állandó letelepedés kifejezője. Házi tüzhelyén áldozott a családfő, a város v. állam oltárán pedig a legfőbb tisztivelő (király, archon). H. áldja meg a kezdetet és véget, azért áldozatoknál az első és utolsó ajándék őt illeti. Valamint a tüzhelynek megvan a maga állandó helye, ugy gondolták róla is, hogy az Olimpust sohasem hagyja el; e szerint nem is voltak neki kalandjai, mint a többi isteneknek. A Pritaneion nevü épületben (tanácsház) égett tiszteletére az öröktüz, s erről vettek magukhoz tüzet a kivándoló gyarmatalapítók is, hogy az anyahellyel való közösségök jelképét fentarthassák. Kultusza általános volt, de éppen azért külsőségekben nem volt olyan feltünő, mint egyes helyhez kötött isteneké. Minthogy ugyis minden áldozatban része volt, rendesen nem is voltak külön templomai; csak a tüzhely volt jelképe és lakása. Egész Görögországot egyesítő, közös kultuszát mégis megtaláljuk Delfiben, ahol a koiné Hestia (közös H.), vagyis az összes görögségnek a tüzhelye vala. A képzőmővészet nem igen ábrázolta, mivelhgy a házi tüzhely nem kivánt külön megjelenítést. Csak a későbbi időkben állítottak neki a városok a pritaneionokban szobrot(igy Athénben is), s az ily szobrokon mindig teljes ruházatban, fején nagy kendővel jelenik meg, komoly, de jóságos arccal; istenségét a kezében tartott pálca (sképtron) jelenti, de gyakran látni áldozati csészét is a kezében. Gyönyörü szobra a H. Guistiniani Rómában (Museo Torlonia, l. az ábrát), mely méltó kifejezője ugyan istenségének, de némelyek tagadják, hogy az ő képe volna. Eredetileg ennek a szobornak is pálca volt a jobb kezében.
[ÁBRA] Hestia.
járás Middlesex angol grófságban, Ny-ra Londontól, amelynek mindkét község külvárosa, 26,271 lak.
több görög iró neve: 1. H. Alexandriából, neve alatt egy szómagyarázatokból és jegyzetekből álló gyüjteményes munka jelent meg, melynek szerzője tulajdonképen ismeretlen. L. Diogeneianos. - 2. H. Miletből. bizanci történetiró, élt Kr. u. a VI. sz. elején. Irt egy világtörténetet (Belos assziriai király idejétől egészen a görög irók és bölcselők betürendben foglaltatnak. Kiadták Meursius (Lejda 1613) és Orelli (Lipcse 1820, Páris 1851).
János Mihály, festő, szül. Egerben (Heves) 1768 szept. 18., megh. 1830. Bécsben végezte tanulmányait Maurer alatt, tanár lett a katonai mérnöki akadémiában és több jeles, különösen történeti és szentképpel alapította meg hirét. Munkái közül említendők: Priamus Achillesnél; Szt. István magyar király; Nepomuki szt. János; Keresztelő szt. János; Mária mennybemenetele (ez a négy kép az egri székesegyházat diszíti); 5 dzentképet festett Széchenyi Ferenc gróf sirboltja számára; András apostol halála (Széchenyi Gyula grófné számára); Szt. Mária (Keglevich gróf számára); 2 oltárkép (a bécsi wiedeni plébániatemplom számára); Szt. István keresztelése (az esztergomi bazilikában).
város Palesztinában, a Jordán folyó tulsó partján, a Pizga hegyen. Előbb Szihonnak, az amoriták királyának volt székvárosa, később Rubenhoz tartozott s aztán püspöki székhely lett. A rómaiak uralma idején Eszbonsz volt. Ma a város csak rom és Heszbán a neve.
másként Hazidrus, ókori neve Szatlads folyónak.
C22H26O12, a narancshéjban, különösen szivacsos részében előforduló glikozida. Tisztán előállítva, fehér kristálykákból álló tömeg. Vizben alig oldódik, forró borszesz jól oldja. Tömény kénsavban hidegen sárgás szinnel oldódik, felmelegítve ez oldat megvörösödik. Hig savakkal főzve széthasad, cukor és heszperetin képződik.
l. Esthajnalcsillag.
az ókorban Tesszália északnyugati része.
hét egymásra következő napnak összefoglalása, szorosabban véve egyik hétfőtől vagy vasárnaptól a másikig folyó hét nap. Dio Cassius szerint már az egyiptomiak ismerték a hét bolygóra vonatkoztatott asztrologiai beosztás gyanánt. Ha ugyanis a bolygók sorrendje szerint (beletudva a Napot és Holdat is) [ÁBRA] valamelyik nap első órájára a Szaturnuszt tesszük uralkodóvá és sorban minden órára egy másik bolygót, akkor a reákövetkező nap első órájára esik a Nap, a következőre a Hold stb., miből aztán, ha a napokat az első órára eső bolygó után nevezzük el, ezen sorokat kapjuk: a Nap, Hold, Mars, Merkur, Jupiter, Venus és Szaturnusz napja, amint ezen neveket aztán a rómaiak át is vették és tőlük - némely pogány név fenntartásával - a nyugati keresztény népek, mai napig is megtartva azokat. Származhatják még a hetet a Höld-változásból is, mely közel 4-szer 7 napnyi periodusu; ily alapon lehetett már ősrégtől fogva meg a zsidóknál és keleti népeknél általában. A zsidók ezen sebá-ja (seba. a. m. hét) a teremtés történetével is kapcsolatba volt hozva és már a mózesi törvény a 7-ik napot nyugalom napjául - sabbat - jelölte ki.
A görögöknek 10 napos dekadjuk volt, a rómaiaknak 8 napos nundinae-jök, mert náluk minden 8-as nap jöttek be a vásárra, gyülésekre a falvakból. A keresztény egyház eleintén a rómaiak feria-ját használta és a H. napjait feria prima, secunda stb. sorszámok szerint nevezte el, csak az első napot (vasárnapot) nevezve az Ur napjának, dies dominica; a liturgiában ma is igy használják. Később azonban a fent jelzett nevek terjedtek el. Maga a H. főleg az arabok hatása alatt aztán keleten is, de még Afrikában is általánossá vált. A magyarban a hétfő és kedd kivételével, melyek a hétköznapok első és második (kettedik) napját jelentik, a többi név a szlávból vétetett át. A rövid életü francia forradalmi naptár a dekadhoz tért vissza.