Ödön (von Waldegg), német mérnök, szül. Langenschwalbachban 1817 máj. 12., megh. Hannoverában 1886 február 2. Technikai tanulmányai elvégeztével különösen mozdonyok készítésével foglalkozott; 1844. második, 1846. első gépészeti főnöke lett a kasteli vasutjavítóműhelynek, majd igazgatója a központi műhelyeknek. Ő tervezte a frankfurt - homburgi, a deisti - és northeim - nordhauseni vasutat. A mozdonyon számos javítást tett. Művei: Die Schmiervorrichtungen und Schmiermittel der Eisenbahnwagen (Wiesbaden 1864); Handbuch d. speziellen Eisenbahntechnik (4 kiad., Lipcse 1877); Die Kalk-Ziegel- und Röhrenbrennerei (3 kiad., u. o. 1876); Der Gipsbrenner (u. o. 1863); Die eiserne Eisenbahn (Hannovera 1863). 1863 óta szerkesztette a tőle alapított Organ für die Fortschritte des Eisenbahnwesens c. lapot és mérnöki naptárt és zsebkönyvet is adott ki.
András, svájci jogtudós és történetiró, szül. Baselben 1834 szept. 30. Elvégezvén jogi tanulmányait, 1859. magántanár, majd a polgári törvényszék tagja volt s a kantonok kormánya megbizásából Basel városa számára egy polgári jogkönyvet dolgozott ki, amelyet azonban nem emeltek törvényerőre. 1863. a német jog tanára, 1866. a polgári törvényszék alelnöke, majd a nagy tanács tagja lett. Művei: Verfassungs-geschicte der Stadt Basel im Mittelalter (Basel 1860); Die Gewere (Weimar 1872); Der Ursprung der deutschen Stadtverfassung (u. o. 1872); Institutionen d. deutschen Privatrechts (Lipcse 1885 - 1886, 2 köt.).
Ede, német ellentengernagy és a birodalmi tengerészeti hivatal államtitkára, szül. Kreuznachban 1843 jan. 8., megh. Weimarban 1891 febr 27. Mint hadapród lépett a porosz tengerészet szolgálatába és mint ilyen, később mint hajótiszt és parancsnok több nagy utazásokat tett; többek között 1864. a dánok ellen vivott tengeri ütközetben (Jasmund mellett) egy ágyunaszádot vezényelt és 1887-88. pedig az Ausztráliában Szamoa és a K.-Afrikában cirkáló hajórajnak volt a parancsnoka. 1889. mint ellentengernagy a tengerészeti osztály igazgatója lett és a birodalmi gyülésen a tengerészetet képviselte. 1890. mint államtitkár és altengernagy nyugdijaztatását kérelmezte.
fürdőhely Bern svájci kantonban, 13 km.-nyire Thuntól, 702 m. magasban, a Niesen ÉK-i lejtőjén, szép nagy kutházzal és mintaszerüen berendezett fürdőkkel. Különösen katarrhalis bajok ellen használják és szép környéke miatt is sokan látogatják.
Cap de la-, 100 méter magas hegyfok Franciaország ÉNy-i részében a Szajna-torkolat É-i bejáratánál, az é. sz. 49° 30' 43'' és a Páristól számított ny.h. 2° 16' 7'' alatt, két egyenlő magas világító toronnyal és egy meteorologiai megfigyelő állomással.
Aubl, l. Kaucsukfa.
az ácsmunkában vizszintes gerenda, mely a favázas falak, deszkafalak, deszkakerítések és ajtók stb. függőleges oszlopait és ducait egymással keresztben összeköti. L. Favázas fal, Deszkaajtó. - H. a tutajkötésnél az a fa, melyet az egybekötendő szálfáknak rendesen első, de néha hátulsó végére is keresztbe tesznek s minden egyes szálhoz faszegekkel oda erősítenek. A fenyő H.-ek erősebbek s tartósabbak, mint a bükkfából valók és még sem vetemednek annyira, mint az utóbbiak, melyek azonban olcsóbbak. H. a tengerészetben (ném. Sahling; ol. croceta; ang. crosstrees), erős fadarab (l. az Árbocozat képmellékletet, H, a, u), melyet az árboctörzsek és szárak orma alatt a keresztközfára fektetnek. A H.-re jön, illetve erősíttetik meg az árbockosár; az árbocszárak H.-e pedig, miután ott árbockosár nincs, az álló kötélzet tágas szemrészének szolgál támpont gyanánt, amelyre az nehezedik. Minden teljes árbocnak két H.-e van, a törzsheveder és a szárheveder.
a legrövidebb kámvátlan fürész, mellyel a hevederárok széleit elővágják.
az a gyalu, mellyel a heveder fecskefarkcsapják kialakítják.
Széles falapok aszás vagy dagadás alkalmával könnyen vetemednek; ennek elhárítására a lap alsó felületén harántos irányban a fa bütüitől bizonyos távolságban befelé fecskefarkalaku eresztéket, a hevederárkot vágják be, s ebbe a fecskefarkcsappal ellátott hevedert betolják. A falap ily módon szélességi változásoknak ugyan alá lehet vetve, de vetemedés soha sem állhat be. Asztallapoknál, rajztábláknál és más szerkezeteknél gyakori fakötés.