a. m. hat részből álló. H.-nak nevezik Mózes öt könyvét, együtt Jozsué könyvével. V. ö. Holzinger, Einleitung in den H. (Freiburg 1893).
város Northumberland angol grófságban, 30 km.-nyire Newcastletől, a Tyne és vasut mellett, 5945 lak., bőrgyártással, kesztyü-, kalapkészítéssel és posztószövéssel; egy szép apátsági templom romjaival, amelyet a skótok 1296. fölégettek. IV. Eduárd yorki hercegnek Montague vezérlete alatt álló csapatai 1463. itt Somerset és Anjou Margit hadait megverték.
l. Kápronsavak.
Vilmos, német meseköltő, szül. Leinában Gotha mellett 1790 márc. 26., megh. Ichtershausenban 1854 máj. 19. Teologiát hallgatott, majd házi tanító volt Hollandiában, 1814. tanító Gothában, 1818. lelkész Töttelstadtban, 1827. udvari hitszónok Gothában és 1832. szuperintendens Inctershausenban. Általánosan ismert Németországban: Fabeln für Kinder cimü műve (2 gyüjtemény 1833-37), mely száznál több kiadást ért. Jelentéktelenek költeményei (1816) és Jézus életéből vett elbeszélései (1838). V. ö. Bonnet, Der Fabeldichter W. H. (1885) és Hausen T., W. H. nach seinen eigenen Briefen (1886).
(Heyden János, van der, hollandi festő, szül. Gorkumban 1637., megh. Amsterdamban 1712 szept. 28. Állandó lakhelyéről, Amsterdamból, többször utnak indult Belgiumba, Német- és Angolországba. Tájképeket és építészeti képeket festett. Valamennyit a kidolgozás rendkivüli finomsága és igazi festői érzék jellemzi. Legszebb képei az amsterdami orsz. muzeumban, a drezdai és londoni képtárban, a párisi Louvreban, a szt. pétervári Eremitageban vannak. A budapesti orsz. képtárban levő képe (201. sz.) egy szoba sarkát ábrázolja. Bámulatos pontossággal vannak a legapróbb részletek is megfestve; a csoportosítás izléses, de a szinezés kissé hideg. Európa legtöbb gyüjteményében képviselve van.
und der lasa Tassilo von, a jelenkor egyik legkitünőbb sakkjátszója, született Berlinben 1818 okt. 17. 1845-48. mint német követ működött Kopenhágában. Ő a szerzője a Bilguer álnév alatt kiadott Handbuch d. Schachspiels cimü munkának, valamint a Leitfaden für Schachspieler c. műnek (5. kiad. 1880). Könyvtárában találhatók a sakk történetére vonatkozó összes megjelent munkák.
Henrik, német régiségbuvár, szül. Greifswaldban 1842 aug. 28., megh. Halleban 1889 okt. 10. Tübingában, Bonnban, Greifswaldban, Berlinben tanult, beutazta Olasz- és Görögországot, 1869. Berlinben magán-, 1874. Halleban rendkivüli tanár lett és az ottani régiségmuzeumot jelentékenyen gyarapította. Művei: Griechische Vasenbilder (Berlin 1870); Die Vasensammlungen des Museo Nazionale zu Neapel (u. o. 1872); Die antiken Marmorbildwerke in der sog. Stoa des Hadrian (u. o. 1874); Terrakotten aus dem Museo Nazionale zu Neapel (Berlin 1882); Dionysos' Geburt und Kindheit (Halle 1886); Pariser Antiken (u. o. 1887), stb.
1. Adolf, német építész, szül. Crefeldben 1838 jul. 15. Stüler tanítványa, aki Kyllmann Valter (szül. Weyer bei Waldban, Solingen járásában 1837 máj. 16.) német építővel együtt működik. Számos épületet építettek német és francia renaissance-stilben Berlinben és Poroszország keleti és nyugati részén. Főbb műveik: a Vilmos császár-képtár Berlinben, több villa Potsdam mellett, a János-templom Düsseldorfban stb. Mindkét építő mint építészeti tanácsos él Berlinben.
2. H. Ágost, német festő, H. Frigyes Ágost fia, szül. Boroszlóban 1827 jun. 13. Berlinben Holbein és Steffeck, Párisban Gleyre és Couture tanítványa volt. Legkitünőbb festményei: Szt. Borbála (1863); Luther és Frundsberg György a wormsi országgyülés előtt (Nürnberg, germán nemzeti muzeum); Holbein és Rubens képmásai a berlini művészegylet helyisége számára; Siesta; A mese; Ünnepnap reggel (berlini nemzeti képtár); Boldog idő; A horgásznő; Csatatéren lovagló valkürök (1872); Clémence hercegnő föltárja bájait a francia király küldöttsége előtt; Leukothea megjelenik Odysseusnak; Oluf lovag; Vértanu a máglyán; Ödipus és a szfinx; Schionatulander és Sigune; Wittich menekülése; Hű bajtársak. Monumentális és dekorativ műveket is festett, p. a berlini nemzeti képtárban, a birodalmi igazságügyi palotában stb.; a gubeni gimnázium számára festette Gero őrgróf és az elfogott szászok képét. Tőle való a berlini operaház uj függönye, melyet 1893. festett a szintén tőle való régi függöny helyébe. A berlini művészeti akadémián a jelmeztan tanára és kiadja a Blätter für Kostümkunde (Berlin 1876 köv.) cimü szaklapot, valamint Aus der Taufe (u. o. 1878); Die Perlen (u. o. 1881) és Die Trachten der europäischen Kulturvölker (Lipcse 1889) cimü műveket.
3. H. Frigyes Ágost, német költő, szül. Nerfken falusi birtokon (keleti Poroszország) 1789 szept. 3., megh. 1851 nov. 5. Boroszlóban, hol 1826 óta kormánytanácsos volt. Sokoldalu és tehetséges költő, ki főleg a verses epika terén eleven képzelet és szép alak által kiváló, majd hangulatos, majd humoros részleteikben igen sikerült műveket alkotott. Ilyenek: Die Gallione (1825); Reginald (1831); Das Wort der Frau (1843, igen sok kiadást ért); Der Schuster von Ispahan (1850); Die Konigsbraut (1851); novellái s regényei (Die Intriganten, 1850, 2 köt.) szintén figyelmet érdemelnek; kevésbé sikerültek drámái (összegyüjtve: Theater, 1842, 3 köt.), melyek csekély szini hatásuak. Összegyüjtött költői műveit a költő életrajzával Mundt Tivadar adta ki (1852).
5. H. Ottó, német festő, szül. Ducherowban (Pommeránia) 1820 jul. 8., a berlini akadémián Klöber és Wach, Párisban Cogniet tanítványa volt, 1850-54. Olaszországban tartózkodott, azután visszatért Berlinbe, 1866. résztvett az osztrák hadjáratban, 1869-70. Egyiptomban tartózkodott, 1870. pedig a francia hadjáratban is résztvett. Legkitünőbb képei: A greifswaldi egyetem alapítása, melyért H. az illető egyetemtől a tiszteletbeli doktori cimet kapta; X. Bogislawot jeruzsálemi zarándokutján tengeri rablók támadják meg (stettini muzeum); Schwarin tábornagy a prágai csatában; Frigyes porosz trónorokos találkozása Frigyes Károly herceggel; A második hadsereg a königgrätzi csatában; A porosz király átadja a trónörökösnek az érdemrendet; A győzelmes király, seregei közepette (berlini nemzeti képtár); Szőnyegbazár Kairóban; Ló- és tevevásár Kairóban; A német császár látogatása a versaillesi kastényban levő sebesülteknél; Apollo a muzsákkal és a gráciákkal; Juno templomának romjai Girgentiben; Frigyes trónörökös, Bismarck, Moltke, Steinmetz és Erzsébet román királyné képmásai.
6. H. Tivadar gróf, orosz tábornok és politikus, Finnország főkormányzója, szül. Esztoniában 1821 szept. 15. Az orosz császári udvarban nevelkedett. Mint tiszt kitünt a Kaukázusban és a krimi háboruban. 1862. tábornok lett. 1877-79. mint a vezérkar főnöke vett részt az orosz-török háboruban. 1881. Finnország kormányzójának nevezték ki és ebben az állásban némileg enyhítette a Finnország erőszakos oroszosítására vonatkozó rendelegtek végrehajtását, ami miatt a panszláv sajtó keményen megtámadta.
Vilmos Károly Henrik, porosz államférfiu és nemzetgazdász, szül. Stettinben 1839 márc. 16. Jogot végzett Heidelbergában s azután a közigazgatási pályára lépett. 1877 óta a porosz képviselőház tagja; 1881 kormányelnök lett M. m. Frankfurtban, 1884. az államtanácsba hivták, 1890 nov. pedig mint Lucius utóda a földmivelésügyi tárcát kapta. Mint a Caprivi által inaugurált kereskedelmi és vámszövetségek keretében mozgó politikának hive és vődője, nagyon is magára vonta az agráriusok és a német gazdák szövetkezetének haragját. Caprivi elbocsáttatása után H. is beadta lemondását (1894 nov.). Hammerstein-Loxten lett utóda.
Mihály Konrád, iró, szül. 1730., megh. Medgyesen 1821 nov. 9. Az erdélyi guberniumnál szolgált, 1777-1784-ig királybiró volt Medgyesen, 1790. pedig a város polgármestere lett. 1817. nyugalomba vonult. Önéletrajza Erdély kortörténetére nézve a legfontosabb források egyike (kiadta a Verein für Siebenbürgische Landeskunde).