Keresztény, evang, lelkész és szuperintendens, szül. Brassóban 1776 márc. 11., megh. Bécsben 1839 jun. 26. Brassóban, majd 1796-98. Jenában bevégezvén tanulmányait, a brassói gimnáziumban tanárkodott 1811-ig, ezután több egyházban lelkészkedett. 1828. a bécsi evangelikus egyház első lelkészévé választatott, 1834. az ausztriai és melléktartományokban levő egyházak szuperintendensévé neveztetett ki. Különböző folyóiratokban megjelent számos művei közül megemlítendők: Die Kultur der Sachsen in Siebenbürgen, oder über d. Landschulen (1816); Ein Blümchen Ihrer k. k. Maj. Karolina Augusta ... ihrer Reise in Siebb. (1817); Ode an Trajans Schatten; Die Leiden der Tugend; Briefe über Siebenbürgen; Die Kirchenverfassung der A. C. Verwandten in Sieb. (Bécs 1836); Antrittspredigt (u. o. 1829). Ezeken kivül kéziratban több műve maradt fenn.
község Anvers belga tartományban, 19 km.-nyire Malinestől, a Nethe balpartján, vasut mellett, 5310 lak., bőrcserzéssel és nagy marhavásárokkal.
iparos város Lancaster angol grófságban, 13 km.-nyire Manchestertől, vasut mellett, 23,286 lak., virágzó pamutiparral.
az építészetben tulajdonképen az egymás mellé v. egymás fölé sorakozó építési anyagok (kő, tégla, fa stb.) közt levő keskenyebb ür. A szerkezetre nézve nagy fontosságu, hogy ezen építési anyagok egymáshoz lehetőleg szorosan tapadjanak, azért a H.-okat már ősidőktől fogva valamely olyas anyagokkal szokás kitölteni, amely nemcsak az ürt tölti be, hanem a szerkezeti alkatrészeket egymással szorosabb összeköttetésbe is hozza; igy a fánál az enyv vagy egyéb tapaszt, a kőnél, téglánál a malter, cement, gipsz stb. Kivételt e tekintetben a régi görögök és etruszkok képeznek, kik várfalaiknál vagy nevezetesebb műemlékeik falazatánál a H.-okat néha nem szokták kitölteni. Várfalaiknál azért, mert azoknak vastagsága, az egyes alkotó elemeknek óriási nagysága a kötőszert nélkülözhette; templomfalaiknál, oszlopaiknál meg azért, mert ezeknél az egyes kövek lapjait oly rendkivüli gondossággal munkálták meg, hogy egymásra helyezve, alig hajszálvastagságu H.-okat adtak. A rómaiaknál már 2-5 cm. vastag hézagokat is találunk, hasonlókép a román és csúcsives korszakban is. A csúcsives építészet székesegyházainak erősen megterhelt kőpilléreiben a hézagok közé néha ólomlemezeket tesz, hogy a kövek éle ki ne csorbuljon.
Általában háromféle H.-ot szokás megkülönböztetni: a vizszintes fekvő H.-ot, a függőleges álló H.-ot és a sugaras H.-ot. Téglafalazatban az elsőnek vastagsága 1-1.2 cm., a másodiké 1 cm. szokott lenni. Vannak azonkivül teljes és nyilt H.-ok. A teljesek azok, melyeknél a malter a téglával majdnem egészen szinben áll, vagy csak kissé huzódik beljebb; ezeket leginkább a nyert téglafalazatnál használják. A nyilt H.-ok azok, melyeknél a H. a téglaszinen belül mélyen, kitöltő anyag nélkül marad; ezeket különösen vakolt homlokzatoknál alkalmazzák, hogy a falnak malterrel való becsapása alkalmával a malter a nyilt H.-okba jól bekapaszkodjék és igy erősen a falazáshoz tapadván, tartós legyen.
[ÁBRA] 1. ábra. Teljes és nyilt hézag.
[ÁBRA] 2. ábra. Nyers téglafalazat hézagai.
(Az 1. ábrában B a teljes és A a nyilt H.) Nyers téglafalaknak kész és kisimított H.-ait - különösen Németországban, nálunk ritkábban - néha profilozni is szokták, mely profilt vagy a téglaszinen belül homoruan, vagy a téglaszinen kivül domboruan huzzák. Ez utóbbiak éppen nem praktikusak. (L. a 2. ábrában A-G példákat.) Faragott kövekből készült falazatnál az egyes kőkockák sokszor le vannak élezve, a H.-ok bemélyítve és a kocka maga többé-kevésbé prolilozva (l. Quaderozás). Terméskőből készült falak H.-ai meglehetős egyenlőtlenek, vastagok és gyakran apró kaviccsal vagy kőtörmelékkel kitöltvék és kiegyenlítvék. Ivek és bolthajtások H.-ai sugarasak, vagyis a H.-ok meghosszabbítása az iv vagy a bolthajtás görbéjének középpontjába esik; a H.-ok tehát az iv homlokán ugy jelennek meg, mint a sugarak irányában haladó vonalak, a boltozat homorodásán pedig mint a bolthajtás tengelyével párhuzamos vonalak. A sugaras irány a H.-okat természetszerüleg befelé keskenyítvén, kifelé pedig szélesbítvén, boltivek H.-ai a keskenyebbik oldalon 0,8-1 cm., a szélesebbik oldalon pedig 2 cm. vastagok. Deszkafalak, ajtók stb. deszkáinak összekötésénél sokszor nem elégszünk meg azzal, hogy a H.-okat összeenyvezzük, hanem a deszkákat a H.-oknál horonnyal és eresztékkel látjuk el, vagyis azokat szádoljuk, l. Szádolás.
1. Farkasalma.
kétféle műveletet értünk rajta: v. valamely kőfalnak fekvő, álló és esetleg sugaras hézagait megrajzolni, megszerkeszteni, - ezt a quaderozásnak (l. o.) is hivják - vagy pedig kivülről be nem vakolt, tehát nyers téglafalazat hézagainak gondos elkészítését, kikenését stb. Ez utóbbi értelemben vett H. azért szükséges, mert a hézagok szorgos megmunkálása nélkül a viz könnyebben behatol a falba és a pszta szemmel kivehető hézagok nem lennének tiszták, egyenesen, élesek. A H. történhetik vagy azonnal a téglarétegek fölfalazása után, tehát a falazás alkalmával, vagy pedig a homlokzat elkészülte után a leállványozás alkalmával. Az első olcsóbb, mert nem kell hozzá külön állvány; tartósabb, mert a H.-nál használt malter jól köt a még meg nem száradt hézagok közötti malterrel, de nem ad oly tiszta, pontos munkát mint az utóbbi. A H. menete a következő: a hézagok mintegy 2 cm. mélyen fa- vagy vaseszközzel ki lesznek kaparva, lemosva és tisztítva, aztán pedig - gyakran cementtel - gondosan kikenve. A kikent hézagok mindig ugynevezett «teljes hézagok» (l. Hézag) és néha valamely profillal is ellátvák (l. Hézag, 2. ábra A-G. példák). A H.-hoz használt malternek v. cementnek néha umbra- v. veres szint adnak, v. a hézagokat vasszerszámmal addig dörzsölik, mig azok fényes feketék lesznek.
(Struzguss), az öntésnek az a módja, midőn a folyékony fémet gyengén meleg és szétszedhető fémformába öntjük s midőn a fémnek a forma falaival érintkező része megfagyott, a még mindig folyékony fém fölösleges részét kiöntjük. A forma szétszedése után az öntvény kész, csak az öntvény varratait kell még leverni. Az öntésnek ezt a módját az alacsony hőfoknál olvadó fémek és fémötvény, jelesen a cink, őn és britannia fémötvények gyártására használják. A lámpásgyártásban nagy szerepe van.
nép, l. Hazara.
a. m. nyugvók, misztikus görög keleti szerzetes-szekta, mely főleg az Athosz-hegyi és konstantinápolyi kolostorokban volt elterjedve. Barlaam szerint szemlélődő életet éltek, állandó imádságban, miközben mindegyikük egy-egy zugba huzódott, s itt állát mellére horgasztva, mozdulatlan merevséggel teste közepére, köldökére nézett. Azt vélték, hogy ezáltal részeseivé lesznek annak a fényességnek, mely az istenség kisugárzása, ugyanannak, melyet az apostolok Krisztus szinváltozása alkalmával a Tábor hegyén láttak. Az 1351-iki konstantipápolyi zsinat a H. mellett nyilatkozott, elismervén igazhitüségüket. Fentartotta magát e szekta, melynek tagjait máskép köldökszemlélőknek is nevezik, a XV. századig. V. ö. Engelhardt, De Hesychastis (Erlangen 1829); Stein, Studien über die Hesychasten (Bécs 1874); Repaics, Egyetemes Egyháztörténelem (Eger 1881).
Hffmsg, v. Hgg., a növénynevek után Hoffmannsegg János Centurius gróf nevének röviditése. Szül. Drezdában 1766 aug. 23., megh. u. o. 1849 dec. 13. Florisztikai célból beutazta Portugáliát s Linkkel együtt a flóráját megirta (Flore portugaise, Berlin 1809-40, 109 tábl.).