v- békakanál, a róla nevezett család génusza. 10 faja az egész föld kerekségén (hazánkban 4 faj) elszórva a vizben és viz körül nő. Többnyári, felálló v. uszó fű, virága pároséltü, kelyhe és szirma 3-3 levelü, szemgyümölcse 6 v. sok, csoportos. Az A. Plantago L. (vizi utifü) viz szélében, árokban, gyakran hid mellett termő utifűképü növény. Levele tojásdad, hosszunyelü, a vizből kiáll; virágszálalakul levéltelen szára tetején örves ágai ágbogot ábrázolnak. Virága rózsaszin.
a hidszerkezetnek az a része, amely a hidon átvezetendő forgalomnak közvetetlen fölvételére szolgál. Vasuti hidaknál a H. végső eleme a sin; a H.-hoz számítandók még azok a kereszt- vagy hossztalpfák is, amelyeken a sin nyugszik, valamint az a padlózat vagy vaslemezek, amelyek a hidon a gyalogközlekedés céljaira vannak fektetve. Közuti hidaknál a H. a hid neméhez képest igen különféle lehet; gyakori eset, hogy két részből, és pedig külön H.-tartókból, s az ezeken nyugvó burkolatból, a tulajdonképeni H.-ból áll. H.-tartóknak azokat a szerkezeti részeket nevezzük, amelyek az őket támasztó tartók (p. hossztartók) közt maradó nyilást teljesen befödik, s igy mint legalsóbb rendü teherhordó alkotórészek szerepelnek. Boltozott hidaknál nincs külön H.-tartó; itt a boltozat képezi a főtartót, épp ugy mint a H.-tartót. A H. ezen esetben egyszerüen a boltozaton nyugvó feltöltés, s ennek esetleges burkolata. Fa- és vashidaknál a H. legegyszerübb fajtája a fapadlózat vagy hidlás (l. o.) H. és H.-tartó ez esetben teljesen azonos. Gyakran alkalmaznak azonban az ilyen padlózaton is kavicsterítéket, mint burko9ló réteget. Vashidakon ujabb időben mind nagyobb és nagyobb mértékben alkalmazták a vasból készült H.-tartókat, amilyenek a Zores-vasak, hullámlemezek, domboru lemezek stb. Az ilyen vas H.-tartókra még kavicsot vagy betont; az utóbbira esetleg még aszfaltot vagy fakockát szoktak alkalmazni mint burkoló réteget. Vashidaknál a vashossztartók közé téglaboltozatot is szoktak H.-tartó gyanánt építeni; e boltozatra feltöltés, beton stb. jöhet. A H. felszinének a reá jutó viz levezetése céljából a hid hossz- v. keresztirányban rendesen egy kis lejtőt szoktak adni. L. még Fahid.
l. Vám.
valamely hid szerkezetének a partok (végek) között esetleg szükséges közbenső alátámasztására szolgáló, s a szilárd talajon nyugvó építmény, ellentétben a hidfővel (l. o.), amely a hidszerkezetnek a végein való alátámasztására való. A H.-ek száma mindig eggyel kevesebb a hidnyilások számánál. A H., ellentétben a hidfővel, mindkét oldalról hidszerkezetet vesz föl, s szerkezetét az alkalmazott anyagon kivül, első sorban ez a rendeltetése szabja meg. A H. kőből, fából vagy vasból készülhet; a fából és vasból készülteket jármoknak is nevezik. A kőből készült H.-t, ha jégjárásnak nincs kitéve, hosszas négyszög alaprajzzal, lefelé szélesedve szokták építeni; de ha jégzajlásnak kell ellenállnia, akkor legalább is a legnagyobb viz magasságáig félkör vagy csúcsives alaprajzu előfejekkel látják el. A hidszerkezet fölvételére, éppen ugy mint a hidfőnél, a tartórendszerhez mérten vizszintes, vagy ferde fölfekvési lappal ellátott szerkezeti talpkövek vagy vállkövek szolgálnak. Fából készült H.-eket rendesen csak fahidakhoz alkalmaznak, kivételesen azonban, mint a Gunja és Brčka közti Száva-hidnál, vasfelszerkezetet is helyeznek fa-H.-re. L. még Járom.
A nagyobb fajta vashidakat teljes elkészülésük után s forgalomba helyezésük előtt terhelő próbának szokták alávetni, azaz annyi terhet helyeznek el a hidon, amennyi a használat közben reá jutható tehernek a maximuma. E közben megfigyelik, mennyire hajol be a hid ez alatt a teher alatt; valamint azt is, hogy a tehernek lehordása esetén mennyire közeledik ismét eredeti helyzetéhez, vagyis hogy a szervedett összes behajlásból a teher eltávolítása után menyi tünik el a tartó rugalmasságánál fogva és mennyi mutatkozik maradandó behajlás gyanánt. A hid maradandó behajlásának nem szabad többet kitennie a hidnyilás két tizezredrészénél (igy tizméteres hidnál csak két millimétert, szárméteresnél két centimétert). Ennek a mértéknek a megismerése végett a tartó behajlását a nyilás közepén és végein meg kell mérnünk.
(Hydra), Argolisz és Korintus görög monarkiához tartozó sziget, amelyet a szárazföldtől 6 km. széles tengercsatorna választ el. Területe: 55 km2, lakóinak száma 6478. H. egészben véve egy hegygerinc, amelynek legmagasabb csúcsa 579 m., növényzet alig van kopár szikláin; forrásvize is hiányzik. Fő- és egyedüli városa H. az É-i részében amfiteatrumszerüen épült, görög püspöknek székhelye, 6413 lak., akik nagyobbára csak hajózással, szivacshalászattal, selyem- pamutfonással foglalkoznak. Az ókorban Hermione városáé volt, de szamoszi kalózok tőle elvették és Troezene birtokába juttatták. A középkorban a velenceieknek birtokát alkotta, de mindig csekély volt a népessége. 1730 körül Morea pasájának nyomasztó kormánya elől albánok ide menekültek és csakhamar élénk tengeri kereskedelmök által jelentékeny vagyonosságra tettek szert; kereskedelmi összeköttetéseiket nemcsak a Földközi-tenger vidékére, de a Keleti-tenger mellékére is kiterjesztették. A görög szabadságharc idejében lakói több mint 100 hajót szereltek föl; de a görög szabadság kivivása és a kereskedelem irányának megváltozása anyagi jólétöket tönkre tette. 1820. e szigetnek még 40.000 lakosa volt.
a. m. vizikigyó; későbbi mitologikus értelemben mesés szhörnyetek a régi görögöknél, melyben a népnek tevékeny képzelme a régi óriás polipok emlékét őrizte meg, összekötve azta lernai területen (ma Myli környékén) maig uralkodó mocsárlázzal s az el nem fojtható, minduntalan más területen fel-felbukkanó vándorforrásokkal (Kephalaria). A leghiresebb H. volt az, mely a hitrege szerint Peloponnezusban tartózkodott és a lernai tónak környékén garázdálkodott. Echidna kigyóistenségnek Typhon óriással való egyesüléséből származtatták. A két szörnyeteget együtt Bathykles ábrázolta az amyklaei trónuson.A hitrege a lernai H.-t számos fejjel ábrázolta. Jelesül sziciliai Diador szerint 100 fejjel volt, Simonides szerint 50, Higynusnál (kinek felfogása hagyományos maradt) 9. Ha aztán egyik fejét levágták, rögtön két más fej nőtt helyébe, kivéve, ha a sebet nyomban utána kiégették. Herakles (l. o.) tizenkét munkájának egyike volt ezen szernyetegnek kiirtása. V. ö. Brückner Alfréd, Mittheil. des deutsch. Arch. Instituts (1889). - H. a csilagászatban, 8 ó. 10 p - 14 ó. 40 p. rektaszcenzió és 10° északi - 38° déli diklinációig hosszan elnyuló keskeny csillagzat 90, sdzabad szemmel látható csillaggal. Főcsillaga µ Alphard, a kigyó szive, másodrendü. A mitosz szerint Apollo elküldé hollóját, hogy a kehelyben Jupiter áldozata számára vizet hozzon. Elkésett visszatértét egy kigyó rovására irta, mely akadályozta. Büntetésül a holló, a kigyó és a kehely is az égre került. - H. az állattanban, l. Habarnica.
v. pirodin uj lázellenes gyógyszer. Kémiai összetételére nézve: acetinfenilhidrazin. Szintelen, iz- és szagtalan kristálykákból áll.
l. Hugyható szerek.
az aminekhez (l. o.) hasonló vegyületek, amelyek szintén az ammoniából származtathatók, de nemcsak alkoholgyököket tartalmaznak, mint az aminek, hanem hidroxilgyököt is. Kémiai sajátságaikra nézve megemlíthető, bhogy az aminek és alkoholok sajátságait mintegy egyesítik.