tüzszellentyü, készülék a vizművek csőhálózatain, a melyekre tüzveszélyek alkalmával tömlőket csavarnak, hogy a csövekben működő hidrosztatikai nyomás segélyével, a lángok közé vizsugarakat bocsáthassanak. A fenti ábra utcai H-t láttat. Az A csövet a vizvezetéki csővel kötik össze, a tömlőt pedig D bajonett zárhoz kötik. Ha a kulcs segítségével a szellentyüt felemeljük, a viz D-n át a tömlőbe árad. A rajzolt állásban a H. csukva van és a viz a szellentyü feletti térből L nyilásokon át kiszivárog. A H. viztelenítése különösen télen fontos, mert befagyás esetén a cső szétreped.
[ÁBRA] Hidráns.
aluminiumhidroxid (Al2H6O6) egyhajlásu rendszerbeli hatoldalu, vékony táblás kristályokban legszebben találni D.-Norvégia pematitjaiban, továbbá pedig az Uralban (Slatoust); egyéb termő helyein p. Braziliában, ugyszintén É.-Amerika némely bányahelyén csakis vesealaku sugarasan leveles szerkezetü. Szinonim vele a gibbsit.
l. Kénesőmérgezés.
az izületeknek azon betegsége, midőn az izület üregében savószerü folyadék halmozódik fel. Legtöbbször a heveny izületi reumatizmusnál mutatkozik. Idült alakban az izületek kronikus gyuladásainak egyik kimenetelét képezi, főképen gümős izületgyuladásoknál. L. Izületi betegségek.
l. Hydrastis.
l. Hidroxidok.
l. Hidrodinamika.
1. Felvonógép.
olyan készülék, mellyel vizet mérsékelt magasságra lehet emelni, ha a magasabban fekvő viztartóból v. tóból, folyóból jövő viznek kellő esése van.
Lényege a következő (l. az ábrát): Az a viztartó a b vezetéki cső által össze van kötve az r szélkamrával, melybe a d vizemelési cső van légzárólag illesztve. A vezetéki csövet a szélkamrától c szelep zárja el, mely fölfelé nyilik. A cső szabad vége lefelé nyiló szeleppel (u) van ellátva. amint a viz a tartóból a vezetéki csőbe jut, a szabad végen kifolyhat, mert a u szelep súlyánál fogva nyitva hagyja a nyilást. A viz bizonyos sebessége mellett a szelepre gyakorolt nyomás oly nagy, hogy a u szelepet fölfelé nyomja s a nyilás bezárul. Ezáltal a viz folyása meg van akadályozva s az összes csőfalaknak lökést kell szenvedniök, mely a c szelepet fölfelé tolva, bizonyos mennyiségü vizet szorít a szélkamrába. Mihelyt a kamrában összepréselt levegő nyomása akkora, mint a viz nyomása, a c szelep súlyánál fogva leesik és zárja a kamra nyilását, a u szelep pedig ugyanekkor nyitja a csővégi nyilást és a viz a csőben ismét folyik; az előbbi játék azután ismétlődik s a viz a d csőben emelkedik. A készüléket 1797. Montgolfier szerkesztette és lökési hatása miatt nevezte H.-nak. Gyakorlatban a H. nem talált nagy alkalmazásra.
l. Cement és Habarcs.