l. Girometer.
v. hidrologia, vmely ország folyó- és állóvizeinek műszaki szempontból való tárgyalása. Ide tartozik a folyók, patakok, tavak vizgyüjtő területeinek s a különböző vizállások mellett lefolyó viztömegeknek kiszámítása; az árvizek keletkezésének és lefolyási viszonyainak tanulmányozása, a szabályozási művek hatásainak figyelemmel kisérése; a mederben, a vizállásokban a folyási viszonyokban létrejövő változások nyilvántartása stb. Valamely folyószabályozás sikerének alapföltétele a H.-i fölvételek és számítások pontossága. Francia- és Olaszországban, meg a kisebb német államokban régóta gyüjtik a H.-i adatokat. A jelen század első felében, a huszas és harmincas években a Duna- és Tiszaszabályozás megkezdése céljából nálunk is készültek H.-i fölvételek, de ezek között a legfőbb helyet (az ország kataszterileg akkor még nem lévén fölmérve) a folyók és ártereik helyzeti rajzának fölvétele foglalta el. Ezen munkálatok befejezése óta egészen 1886-ig vajmi kevés történt ez irányban. Ekkor állította föl végre a szakkörök sürgetésére Baross Gábor akkori közmunka és közlekedésügyi miniszter a vizrajzi osztályt (l. o.), mely azóta lankadatlan tevékenységet fejt ki az addigi nagy mulasztások minél előbb való kipótlása céljából. H. alatt a tengerre vonatkozólag mindannak összeségét értik, ami a hajózásra fontos. Franciaországban a hajós- és kormányos-iskolát H.-i iskolának hivják. L. még Földrajz.
a Coelenteraták Hydromedusoe osztályának egyik rendje, melynek meduzái az ernyő szegélyének alján fátyolt viselnek s ezért Fályol-meduzáknak (Craspedota) is neveztetnek. Valamennyien kicsinyek s oly nagyra nem nőnek, mint a karályos meduzák. Ernyőjük vagy harangjuk aránylag lapos, kis mértékben ives, néha harangforma. A fátyol vagy keskeny és lefelé lóg, vagy pedig széles és vizszintesen terül el. Az ernyő szegélyén lecsüngő tapogatók majd üregesek, majd tömörek, rendesen fonálformák. Az idegrendszer középpontja a párkály közelében futó két ideggyürüből áll, a külső érzékszerveket, a belső az izomzatot és a fátyolt idegzi be. A külső érzékszervek közül csak egyszerü szemek és hollóhólyagok vannak, de amelyik egyénnek szemei vannak, nincsenek hallóhólyagai s megfordítva, miért is megkülönböztettek Ócellatákat és Vesiculatákat. A szemek fölött fedők nincsenek s ezért Gymnophthalmatáknak nevezték el. Az ivartermékek az ernyő üregébe jutnak; kevés kivétellel valamennyien váltivaruak. A polipok hengeres csövek szájbél nélkül, hátsó végükkel mindig helyhez tapastak. A száj kúpforma kiemelkedésen ül s egyenesen a bélüregbe vezet. A száj körüli tapogatók vagy egy vagy két sorba rendeződöttek, vagy pedig szabálytalanul elszórtak. Azáltal, hogy sarjadzás utján uj egyéneket hoznak létre, moha- stb. alaku telepeket képeznek s az egyes egyének bélürege egymással közlekedik; az egyének között különben megkülönböztetnek tápláló és szaporító egyéneket, de vannak száj- és tapogatónélküli, valószinüleg tapintó vagy szaporitó egyének is. A polipok csak ritkán csupaszok (Hydra), máskor chitines vagy meszes tokokban ülnek. A H. szaporodása rendesen ivartalan uton bimbódzással történik s a fiatal egyének vagy polipoidulák vagy pedig kis meduzák, amelyek az anyatelepről leválva, szabadon usznak és ivarterményeket hoznak létre; a megtermékenyített petékből polipok fejlődnek, vagyis nemzedékváltozáson mennek át, mely esetben a polipok csak dajkák. Vannak azonban oly polipok is, amelyeknek meduzaegyénei nem válnak le a telepről, s végre vannak olyanok is, amelyeknél a meduzaegyének teljesen hiányzanak s az ivartermények a polip belsejében keletkeznek, p. Hydra. A H. legnagyobb részben tengeriek, de a Hydra genusnak fajai édesviziek, a cordylophora brackvizi. Apró állatkákkal táplálkoznak s ez idő szerint 250 nemből 750 élő fajt ismerünk, de van néhány kihalt is. Négy alrendre osztatnak: 1. Haplomorpha polipok nélkül; 2. Diplomorpha, leggyakrabban szabadon uszó meduza-nemzedékkel, a polipok chitines, átlátszó tokkal; 3. Hydrocorallice, meszes, hálózatos vázzal; 4. Eleutheroblastea, meduza egyének nélkül, csupasz, magános polipokkal. Ide tartoznak az édesvizi Hydra-fajok. L. Habarnica.
az ásványtanban némely szisztematikus (p. Breithaupt, Tschernak) az oxidásványok közt külön megkülönbözteti a vizet és a jeget s ezeket a H. néven foglalja össze.
l. Jódhidrogénsav.
l. Vizgáz.
l. a. m. szénhidrogén.
l. Borékvizkór.
l. Kénsavak.
(Hydrochinon, Paradihydroxylbenzol) C6 H4 (OH)2 (1, 4). A pirokatechin és rezorcinnal izomer benzolszármazék (l. Benzolszármazékok). A kinasav száraz lepárlásakor, az arbutin széthasadásakor képződik. Előállítják ugy, hogy kivont vizzel szuszpendálnak és az elegybe kéndioxidgázt vezetnek, amidőn a H. képződik és ez oldatából éterrel kivonható. Ez éteres oldatot beszárítva, tisztátalan H. marad vissza, mely forró vizból átkristályosítva megtisztítható. Ugy is készítik, hogy anilinből indulnak ki; ennek kénsavas oldatába lassacskán káliumbikromát porát hintik; ilyenkor az anilin oxidációja révén kinon képződik, amelyet a megemlített módon alakítanak H.-ná. Szintelen, hasábalaku, a hatszögő rendszerbe tartozó kristályokban válik ki vizes oldatából. A H. óvatos hevítéskor 169°-on megolvad, erősebb hevítéskor felszállad, a szálladék egyhajlásu kristályokból áll. Igy tehát a H. dimorf. Hideg vizben kissé nehezen, forróban könnyen oldódik; alkoholban és éterben is könnyen oldódik. Erős redukáló sajátságu, igy ezüsnitrátoldatból fémezóstöt, Fehling-féle oldatból kuprooxidot választ ki. Oldata a levegőn megbarnul. Oxidáló szerek kinonná alakítják. Ujabban fotográfiai célokra használják.