l. Hedsaz.
(El-, Medain Szalih, Madain Szalah), a Damaszkuszból Mekkába vezető karavánut egyik állomása, 7 napi járásra Medinától. A korán szerint itt laktak a themuditák, akiket az Isten romlottságuk miatt kiirtott. Doughty 1878. csakugyan számos feliratos sirbarlangot talált a közelében.
hedsra, hedsira, hegira a. m. kivándorlás, különösen Mohammed próféta kivándorlása Mekkából Medinába (622 jun. 28 és szept. 20-ika között). Omar khalifa a mohammedánok időszámítását ez eseményhez kapcsolta, mely az uj vallás kifejlődésében elsőrendü fontossággal birt. Ez éra 622 jul. 26-ával (mint az 1. év muharrem hónap 1. napjával) kezdődik. Minthogy a mohammedánok holdhónapokat számítanak és a 354 napra terjedő holdéveket a napévekkel semmiféle interkaláció segítségével nem egyenlítik ki, közönséges időszámításunk 32 esztendeje 33 mohammedán esztendőt tesz. A H.-éveknek a keresztény időszámítás éveire való áttételére táblázatos munkákat használhatunk; legalkalmasabbak: Wüstenfeld, Vergleichungstabellen der mohammedanischen und christlichen Zeitrechnung (Lipcse 1854), mely a H. 1300. (=1883) éveig terjed; folytatása (1500 H. = 2077 Kr. u.); Mahler Eduárdtól (Lipcse 1887). A folyó évvel (1895) a H. 1312-ik évében állunk, mely 1894 jul. 5. kezdődött. A mohammedán kortanról kimerítő munkát irt Gázi Ahmed Mukhtar pasa török nyelven: Iszláh al-takvim (arab fordítással együtt, Kairo 1307 H.).
Valamely hid azon alkotórészeinek összességét, amelyeknek rendeltetése a hidon átvezetendő vasuti vagy közuti forgalom, csatorna stb. által képviselt súlyokat, továbbá a hidrészek önsúlyát, szélnyomást, szóval a hidra működhető összes külső erőket felfogni, viselni és azokat az alépítményre (hidfőre, pillérre) átszármaztatni: a hid felszerkezetének, vagy H.-nek mondjuk. A H.-re működő külső erők természethez képest a H. részeit is két csoportba oszthatjuk: azokra, amelyek főként a hidra eső terheket, valamint a hidrészek önsúlyát hordják és azokra, amelyek első sorban a vizszintes erők (szélnyomás) ellen működnek. Az előbbiek közé a főtartók, kereszt- és hossztartók meg a hidpályatartók tartoznak; az utóbbi célra a szélrácsozás és a keresztkötések szolgálnak.
A hidnak két szomszédos támasztó-építménye (pillér v. hidfő) közt gondoljunk végigfektetve egy olyan hosszu tartószerkezetet, amely a két építmény közötti távolságot teljesen áthidalja és két végével az illető építményeken nyugszik. Az ilyen, pillértől pillérig átnyuló áthidaló tartót nevezzük a hid főtartójának. Ha ez a főtartó egymagában olyan széles, hogy rajta a hidon átvezetendő forgalom már elegendő helyet találhat (mint a boltozott hidak boltozatán), akkor tulajdonképen egy főtartó képezi az egész H.-et, s kivüle legfölebb a pályaszin kiegyenlítésére, s a forgalom biztonságára szolgáló mellékrészek szükségesek. Ha azonban, mint ez a fa- és vashidak főtartóinál szokott lenni, egy főtartó magában oly keskeny, hogy rajta a forgalom el nem helyezhető (p. egy szál vasgerendán), akkor egymástól bizonyos távolságban két vagy több olyan tartót fektetünk, amely pillértől pillérig átér. Ilyenkor a szomszédos főtartók között természetesen üresség marad, melyet még, hogy a hidon közlekedni lehessen, valamivel be kell födni. Kisebb fajta hidaknál, ahol több főtartót alkalmazhatunk egymás mellett, ezeket a befödő részeket, az u. n. hidpályatartókat, amilyenekül tekinthetjük a fapadlózatot, Zorés-vasakat, hullámlemezt stb., közvetlenül a főtartókra lehet helyezni, de már nagyobb hidaknál, ahol a főtartók drágábbak, kevesebb főtartót alkalmaznak, s éppen ezért a főtartók oly messze jutnak egymástól, hogy a hidpályatartókat közvetlenül reájuk alkalmazni nem lehet. Ilyen esetben a főtartók között keresztirányban bizonyos távolságra u. n. kereszttartók vannak alkalmazva, a közöttük maradó nyilást pedig v. közvetetlenül, v. ha még a kereszttartók is messze volnának egymástól, a kereszttartók közé elhelyezett hossztartók közvetítésével, befödik a hidpályatartókkal. Nagyobbszerü hidaknál a hossztartók közt még ujabb kereszttartókra (másodrendü kereszttartók), s ezek közt másodrendü hossztartókra is lehet szükség. A hidpályatartókra még különféle burkolatot is szoktak alkalmazni (l. Hidpálya). Mindezek a tartók lehetnek tömör v. rácsos tartók, erőtani rendszerük szerint a főtartók lehetnek gerenda-, iv- v. függő-tartók; a kereszt-, hossz- stb. tartók többnyire gerendatartók.
A H. teherhordó részeinek működése ezek szerint a következő módon képzelendő. A forgalom által képviselt teher (p. egy teherkocsi, vasuti vonat, embertömeg, vizvezeték stb. súlya) közvetlenül a hidpályatartóra, mint legalsóbb rendü tartóra nehezedik, s ennek anyagában bizonyos, a hidpályatartó és az esetleg rajta nyugvó burkolat önsúlya által is növelt belső feszültséget: igénybevételt idéz elő. A hidpálya-tartó a reá eső súlyokat, valamint saját súlyát is bizonyos törvényszerüség szerint tovább adja arra a magasabb rendü tartóra (p. hossztartóra), amelyre ő maga közvetlenül támaszkodik; ez utóbbinak tehát már a forgalomból reá eső terhet, a hidpálytartó és burkolat súlyát és az ő saját súlyát is kell viselnie, s mindezen súlyok következtében benne keletkező belső feszültséget kibírnia. Éppen igy adja tovább a hossztartó a kereszttartónak, ez a főtartónak a saját súlyát és a reá a többiek által juttatott összes súlyokat. A főtartónak eszerint már a hid teljes önsúlyát (a főtartó saját súlyát is ideértve) és a hidon átvezetendő forgalom összes súlyát kell viselnie. Mindezt a súlyt a főtartó a saruk (l. o.) közvetítésével az alépítményre (pillér, hidfő) hárítja, amelyen nyugszik; ez meg tovább adja az anyaföldnek, amelybe építve van. A H.-nek ezeken kivül fontos, s csak kisebbszerü hidaknál mellőzhető alkotó részei a szélrácsozás és a keresztkötések. A szél ugyanis a hid oldalfelületén nagy ellenállást találván, a H.-et fölfekvéseiről lesodorni, - s mivel a H. a fölfekvéseknél szilárdan áll - legalább vizszintes sikban meghajlítani igyekszik. A szélnek ez ellen a törekvése ellen a H.-et kellően merevítendő, a főtartók egymás között az övek sikjaiban össze szokták rácsozni, s ezeket a vizszintes sikban fekvő rácsos tartókat nevezik szélrácsozásnak. A keresztkötés pedig főként arra való, hogy az ugyanazon nyilást áthidaló szomszéd főtartóknak egymás között helyenkint való keresztirányu összekapcsolása által egyszerre mind a két (esetleg több) főtartó álljon ellen a vizszintes erők felfordító és elferdítő törekvéseinek, amelyeknek egy főtartó egymagában már keskeny és magas formájánál fogva is kevésbé sikeresen tudna ellentállani.
(Freres pontifes, Fratres pintifices), a felebaráti szeregtetet gyakorló szerzetesek voltak, akiket egy Benezet nevü testvér Burgundban a XII. században hozott össze e néven társulatba. Az utasok elszállásolása s a betegek ápolása mellett hidakat és utakat építettek s e tekintetben Franciaország déli s keleti részében sokat tettek. E rendet III. Kelemen erősítette meg 1198.; a lovagrendekhez hasonló szervezettel birtak s mellükön kis csákányt viseltek. II. Pius törölte el őket.
l. Vám.
l. kisközség Háromszék vmegye miklósvári j.-ban, 1756 magyar és oláh lakossal. Két urasági kastélya s több szeszgyára van. Itt verte meg 1848 dec. 24-én Gedeon altábornagy a székelyeket, kik azonban futás közben leleményességüknek fényes jelét adták. Ugyanis a 12. zászlóalj egy százada, mely a futókat védte, az üldöző vasas század előtt a földre fekszik azon reményben, hogy a katonaló nem fogja őket eltiporni. Tervük sikerült. A vasas század elrohan közöttük, mire ők hátulról küldenek golyózáport az előttük lévő ellenségre, mit észrevéve társaik, visszafordulnak, s elülről lövöldozik a vasasokat, kik csak oldalfordulattal menekülhettek ki a kereszttüzből. - 2. Rába-H., kisközség Vas vmegye vasvári j.-ban, 1479 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
község, l. Ardó (2).
falu Leoben Stiria kerületi kapitányságban az Erzbach és Enns összefolyásánál, vasut mellett, 1314 lak., nagy vakohókkal. Közelében a Seemauer és Pfaffenstein meredek sziklafalaktól körülfogott Leopoldsteini-tó.
Emánuel, flamand költő, szül. Dendermondeban 1834 máj. 30. Volt gyapjugyárigazgató, könyvárus, vámhivatalnok, majd belügyminisztériumi alkalmazott, azután a brüsszeli konzervatoriumon a szavalás tanára és az iparmuzeumi könyvtár őre lett. Egyike a legjelesebb flamand lirikusoknak. Költői művei közül megemlítjük: Nieuwe liedekens (Gent 1861); Gedichten (u. o. 1863, Arnheim 1868); De Wind (himnus, 1869); Lucifer és De Schelde (énekek, zenéjök Benoisttól): Vrijheidshymne (zenéje Hol R.-től); Prometheus (oratorium); Helga; Breidel en de Coninc (költemény, 1876); Jacoba van Beieren (dráma, 1879); Liederen voor groote en kleine kinderen (megzenésítve Gheluwetől, 1876, 1879); Bloemeken, een liederkrans (utrecht, 1877); Bloemardinne (lirikus drámai költemény); Belgenland; Der Belgen Land (a belga függetlenség ötvenéves emlékünnepére irott dalok, 1880). H. költeményei összegyüjtve Volledige dichtwerken (Rousselaere 1885, 3 köt.) cimmel jelent meg. Egyideig szerkesztette az eleinte Nederduitsch Maandschrift, majd Nederduitsch Tijdschrift c. hazafias lapot.