a. m. a szentek uralma, papi uralom. A római kat. egyház a monarkiai alkatidommal rangfokozati tagosítást ismer, mely három fokozatban, u. m. a püspöki, preszbiteri és diakoni fokban nyilvánul, s az egyház azon tanán alapszik, hogy az apostolok a reájok szállt hatalmat másokra nem egyenlő fokban származtatták át. A H.-t vagy sacer principatust a tridenti zsinat hiágazattá (dogma) emelte, rendelvén: «Si quis dixerit in Ecclesia Cotholica non esse hierarchiam divina ordinatione institutam, quae constat ex Episcopis, Presbyteris et Ministris anathema sit». L. Egyházi szervezet.
a régi templomokban többnyire a papok tartózkodási helye, tehát ugyanaz, ami ma a sekrestye; néha azonban szentély gyanánt is használták. A görögkeleti templomokban a. m. a magas kórus.
l. Hieroglifok.
szent v. papi stilus, l. Hieroglifok. A művészetben archaikus v. archaisztikus stilnek is mondják. 1. Archaizmus.
v. Hieron, két nevezetes sziciliai uralkodó az ókorban.
l. Idősb H., Gelon bátyja és ennek Szirakuzába költözte után (484) Gela ura, majd 478. Gelon halálával Szirakuza parancsolója. Sok küzdés után, melyet részben legközelebbi rokonai ellen kellett végigküzdenie, urrá lett Szicilia felett. Naxosz és katana meghódoltak, Agrigentum előnyös békét kötött. katana uj néven (Aitna) uj gyarmatvárossá lett. Simonides és Bacchylides udvaránál éltek. Pindaros több ódájában dicspőité, Aeschylos kétszer is felkereste és külön szindarabot irt neki, melynek meséjét tisztán Sziciliából merített. 467. halt meg az általa ujból alapított Aitna városban, ahol halála után heroszként tisztelték. V. ö. Hense, De Hierona I. (Münster 1862); Holm, Geschichte Siziliens (I. kötet Lipcse 1870).
2. H. (ifjabb), Szirakuza királya, Hierokles fia, aki jókor részt vett epirusi Pyrrhusnak és a karthagóiaknak hadjárataiban. 270. demokrata lázadás törvén ki Szirakuzában, a Hibla mellett táborozó sereg H.-t kiáltá ki vezérré, aki aztán az arisztokraták segélyével a várost hirtelen hatalmába kerítette s az ott uralkodott állapotokat bölcsességgel és mérséklettel megszüntette. Zseniális szervezőnek bizonyult, a demoralizált zsoldos csapatok helyébe rendes haderőt szervezett, mellyel a Mamertinusokat Milai mellett megverte, majd 268, királlyá kiáltatván ki, polgárcsapatokra támaszkodva, megkisérlette a régi görög haderő felélesztését, de ez egyfelől a rómaiakkal, másfelől a karthagóiakkal szemben nem sikerült. Ezentul ügyesen mozgott a két hatalom közt, az első pún háboruban hajókat adott és élelmet szállított a rómaiaknak, a karthagóiakat viszont segítette a lázadó zsoldosok ellen (241-238.) Politikai eszélyén kivül nagy érzéket mutatott a tudományok és művészetek iránt, pártolta az ipart és földmivelést, pompás középületeket és más remekműveket létesített (H. hajója, l. képét a Hajó mellékletén) és jótékonyságot is gyakorolt (p. a rodusiak iránt a 218. évi nagy földrengés után). Haláláig hű embere maradt a rómaiaknak, kiket még a Cannaet követő nehéz napokban sem hagyott el. Fiát Gelont társuralkodóul fogadta, de tulélte. 54 évi uralkodás után 215. halt meg, vele eltünt Szirakuzának fénykora. Palotája később a római prétorok székes háza volt. V. ö. Schneider-Wirth, H. II. von Syrakus (Heiligenstadt 1861).
a. m. a szent növénykönyv, igy nevezik a szent irásban előforduló növénynevek magyarázatát.
Gm. darryfü vagy darrfű, harmadmag Göncynél, szentpázsit, Máriafű), többnyári pázsitfű. Ágboga kiterült, kalászkája barnasárga, fénylő, 3-virágu, az alsó két virága csak (3-3) himes, a felső pároséltü és kéthimes. 13 faja (hazánkban 2) mind a két világrésznek hegyes vidékein terem. A H. odorata Wahl. 3-5 dm. magas, tarackol, levele lándsás, virágzata majdnem egyoldalra fordul. Szálonként nő, kumarintartalmu. A H. australis R. et Sch. keskenyebb levelü, füzérkéjének nyele a füzérke alatt szőrös. Hazánk erdeiben, különösen tul a Dunán ez a gyakoribb.
a. m. szent dráma, melynek tárgya a bibliatörténetből van véve.
a. m. templomszolgák, tágabb értelemben véve papok, szükebb értelemben mindkét nemü templomi személyek. Eleinte csak a delfti szentély szüzeit nevezték igy, amint hogy az istenségek papjai és papnői később is csak feddhetetlen jellemü egyének lehettek a korintusiak kivételével, ahol heterák végezték a H. tisztét. Általában a H. végezték az istentisztelet alárendeltebb munkáit. Megesett az is, hogy e célra valamely szentélynek ajándékoztak hadi foglyokat, akik aztán az illető szentély hűbéresei lettek, a körülfekvő földet mivelték, gondozták, ugy hogy ily módon egy-egy szentély környékén egész kis telep keletkezett. Ilyen telep volt Delosz, nemkülönben Dodona, Eleuzis, Efezus, sőt Strabo említ egy H.-ból álló keleti államot is (Komanát Kappadóciában), melynek 6000 tagja volt, amiből joggal következtethetjük, miszerint a H. egész intézménye keleti eredetü. V. ö. Hirt, Ueber die H. (Berlin 1818).
GM, a sólyomfélékhez tartozó madárnem; csak egy faja, a H. sacer GM. ismeretes. Hazánkbnan is él. L. Kerecsen Sólyom.