a be nem fagyott vizeken üzött halászat.
a fülönfüggőnek elavult magyar neve (legrégibb nyelvemlékeinkben).
járási székhely Teruel spanyol tartományban, a Martin partján, vasut mellett, 3258 lak. Róla egy hercegi családot neveztek el. Közelében van La Puebla de H. (2465 lak.)
vákumkészülék; hijoltság, vákuum, légüres tér, l. Cserzőanyagok és Fütés.
héj, l. Fedélhéj.
v. hikkóri-fa (Carya Nutt.), a diófélék terebélyes fája, páratlanon szárnyalt levelekkel, barkás him és magán-álló anyavirággal. Ebből négy kopáncsu makktermés fejlődik, melynek húsos héja nem ehető, de magbele jóizü. Észak-Amerikában 10 faja ismeretes. A fehér, barázdás és az olajbogyóformáju H. (C. alba Mill., C. sulcata Nutt. és C. olivaeformis Marsh.), most már Európában is keresett csemege. Diónk módjára éretlenül is elkészítik. Fája fehér, gesztje barnásszinü. Szövete hasonlít a diófaéhoz, ugy hogy munkásaink gyakran fehér diófának is nevezik. Különben igen kemény, nehéz, rugalmas és szivós fa, nagy mértékben hajlékony és szilárd faanyag, mely a kocsigyártásban és gazdasági gépeknél pótolhatatlan. Nagy átmérőjü, vékony küllőjü kocsikereket csak ebből a fából készíthetni. Hazánkban is ebből szokták a drágább hintók aljrészeit gyártani. Szatmár vármegyében a gr. Károlyi uradalmakban van ezer holdas érett állomány H.-fából, mely azonban kevésbé szilárd, mint a behozott amerikai H. A H. már a harmadkorban nagy mennyiségben tenyészett Európában, Észak-Amerikában, Grönlandban, a Spitzbergákon és Szibériában. Hazánkban a C. ventricosa Unger. gyakori az alsóoligocen koru mészkőben, p. a Kis-Svábhegyen (Budapest).
város Omi japán tartományban Nippon szigetén, 50 km.-nyire Ocutól, a szép Bivai-tó K-i partján, 18.357 lak. Tőle K-re 1600 volt azon ütközet, amely a Tokugava-dinasztia hatalmát megtörte és a keresztény pártnak véget vetett.
(eredetileg Hakusazu, pásztorok népe), sémi eredetü néptörzs, mely Kr. e. 2100-1600 uralkodott Egyiptomban. Monográfiát Chabas irt róluk (Amsterdam 1868), egyébként l. Egyiptom.
Bedr ed-Dín Dsagatai, a XVI. sz. egyik jónevü persa költője. Astrabadban szül. és még mint fiatal ember Herátba jött, hol szép, megnyerő külseje magára vonta a közfigyelmet. Később ide-oda vándorolva, hol Irákban, hzol meg Azerbaidsanban ütötte fel tanyáját. Irákban szunnitának, Khoraszánban siitának tartották. Ilyen vallási közönyössége dacára Herátba visszatérve, mint eretnek siita 1532. kivégeztetett. Művei: a Szerelmesek tulajdonságai (Szifát ul' asikin), Lejla és Medsnun (Leila ú Medsnun), végül a Király és a dervis (Sah ú dervis).
a Magna Mater és Atis ünnepe, vidám hangulattal, a rómaiaknál márc. 25-én ünneplik.