(l. a mellékelt két szines képet), a szövetek diszítésének azon módja, amely egyes fonalak bevarrása által áll elő, miért ezen műveletet himvarrásnak is mondják. A diszítő fonalak bevarrásának számos módozatai 3 csoportra oszthatók, u. m. a lapos vagy párhuzamos öltés, a lánc- vagy hurkosöltés és a keresztöltés csoportjára. A párhuzamos v. lapos öltést az 1. ábra mutatja.
[ÁBRA] SELYEM HIMZÉSEK A SZÉKELY NEMZETI MUZEUMBAN.
[ÁBRA] 1. ábra. Párhuzamos lapos-öltés.
[ÁBRA] 2. ábra. Hurkos- vagy lánc-öltés.
Ebből kitünik, hogy a fonalak a szövet szinén egymás mellé párhuzamosan illeszkednek. A hurkos öltés jellemzőjét a 2. ábra tünteti elő; ennél a diszítő fonal hurokszemekből álló láncot alkot. A keresztöltés szintén lapos öltés, csakhogy két-két öltés keresztet alkot és a keresztek csoportozata képezi a mustrát. A himzések osztályozását többféle szempontból végzik, nevezetesen: a) a himző fonal anyaga szerint (selyem-, arany- stb. himzés); b) a himző fonal szine szerint (fehér himzés és szines himzés); c) az öltések módja szerint; d) a himzett felület alakja szerint (lapos és domboru himzés); e) a himzés kiviteli módja szerint (kézi és géphimzés). Kézi himzéshez hosszu fülü tű szükséges; hogy a himző fonal befüzhető legyen, a legtöbb esetben szövetfeszítő keret is kell. Ily uton a párhuzamos öltések és a keresztöltések minden változata jól készíthető; a hurkos öltés nem használatos. Géphimzésnél a párhuzamos öltések és a hurkos öltések szokásosak.
A H. egykoru a ruházattal. Megjelenik már az első ember bőrruházatának összevarrásain. Az összetüző keskeny bőrszalagocskák fonásszerü alakzatai minden primitiv népnél föllelhetők. Az asszir szijfonatok, mint a ruhán alkalmazott bőrszalag - himzés, már valódi műformák, melyek tovább élnek a görögök kezén. Európában a szijfonatok a betörő scitha-hunnok révén még az építészetben is nyomokat hagynak, mint azt a magyar tengerpart, Horváthország és Felső-Olaszország longobárd építészete igazolja. Az egyiptomi előkelők ruházata épp ugy himzett volt mint az assziroké. Az egyiptomiak még a hajóvitorlákat is himezték. Babilonia ősidőktől fogva hires volt szines és fehér himzett szöveteiről. Az ó-testamentom már emlegeti a babiloni arannyal himzett köpenyt és szöveteket. Az indiai, a zsidó, a feniciai himzett templomkárpitok ismeretesek. Kis-Ázsiai és európai görögöknél kedvelt a himzett ruha. Homeros gyakran szól róla. Asszir és babiloni királyok himzett ruházatának rajzát több dombormű ismerteti meg velünk. Frigia partvidéke közvetíti a kelet aranyhimzéseit Európával. Azért nevezték a rómaiak az arannyal himzett ruhát auriphrygiumnak és a himzőt phrygionak. A keresztény vallás az istentisztelet fényének emelésére fentartotta és ápolta a régi tradiciókat, ugy hogy az egész középkoron virágzik a H. Babilon szerepét később Bizanc és az arabok veszik át a ragyogó himzett ruhák előállításában. Azonban Ny.-Európában is széltében gyakorolják a H. művészetét lovagvárakban és zárdákban egyaránt. A hires bayeuxi himzett kárpitot Hódító Vilmos nejének Matildnak (megh. 1087.) tulajdonítják. A mi koronázási palástunkat is Szt. István neje Gizella himzette, aki palotájában egész himzőműhelyt rendezett be a sok ujonnan alapított templomnak diszes ruhákkal való ellátására. Innen került ki a Metz melletti Saint-Arnold apátságban őrzött himzett misemondó ruha is, melyet felirása szerint Szent István és Gizella küldött XVIII. János pápának. Ugy ez, mint a magyar koronázási palást bizanci és mór befolyást árul el diszítéseiben. A mi királyi palástunkat a rajta levő arany himzésű felirás szerint Gizella királynő, II. Henrik német császár nővére 1031-ben maga himzette a székesfehérvári templom számára sötét-lila szinü selyemre arany szálakkal. Az arany szálak nincsenek átöltve a visszájára, hanem csak a szinén sorakoznak sürün egymás mellé és csak egyes öltések erősítik az alaphoz.
[ÁBRA] SUBA- ÉS KÖDMÖNHIMZÉSEK.
Ez a himzési mód még ma is gyakorlatban van, mert a drága aranyszálat kimélni lehet vele. A köpeny alakjai a templom szentei és jóltevői. Krisztus alakja megvan kétszer, látjuk továbbá Szt. István, Gizella, az apostolok, próféták, szentek és angyalok alakjait, közben pedig kis medaillonokban állatalakokat, felirást és ornamentumot. A minta, mely szerint a palást készült, még jókarban van Győrött, vékony, átlátszó szövetre tussal rajzolva. A mi királyi palástunkkal egystilünek látszik a bambergi dom császárköpenye. A XII. sz.-ból való a német császárköpeny, melynek szimmetrikus alakjai kelet szentfája, két oldalán tevéttépő oroszlánok. A növényi disz arabmór eredetünek mondja. A XII. sz.-ból való a római Szt. Péter templomban őrzött hires császári dalmatika is, mely valószinüleg bizanci munka. A XIII.sz.-ban nagyon elterjedt a velencei gyöngy-H. A XVI. sz. egyetemes föllendülése a már csak tengődő H.-t uj életre keltette Európaszerte A kelettel való érintkezés uj formákat és uj modort hozott forgalomba. Ruhát, butort, ágy- és asztalnemüt, lószerszámot, nyeregtakarókat stb. mind kihimzik s legtöbbnyire arannyal. Hazánkban e korban fejlik ki az u.n. magyar renaissance-H., mely a nemzeti népies alakokat az olaszországi selyem- és bársonyszövetek hatása alatt, kelet gránátalmájával egyesíti, összeolvasztja. Forma és szinpompa jellemzi a mi uri himzéseinket. Az arannyal, a skófiummal való H. annyira elterjed, hogy egyes gazdag főurak egész himzőműhelyeket rendeznek be váraikban. XVI-XVIII. sz.-i H.-eink alkotják a magyar renaissance-ornamentikát gazdag rózsás gránátalma formáikkal, ellentétben a népiessel, mely megtartotta főformának az Ázsiából hozott pávatollat, a pávaszemes rózsát. Népies h.-eink szürön, subán, mind e tipust variálják számtalan alakban. Ágy- és asztalnemü, nemkülönben női ruhanemüeken azonban népies H.-eken is látható a gránátalma. A magyar H. a rajz azon sajátságos kitöltését is megőrizte számunkra, mit kiválóan asszir ékítményeken látunk, hol az egyes szinek zeg-zug vonalban sorakoznak egymás mellé. H.-einken ilyenkor a körvonal száröltéssel készül s csak a mezőket foglalja el a zegzugos lapos öltés, közben kihagyván az alapot. A «point de Hongrie» eredete csak Assziriában kereshető. - I. képmellékletünk szines selyem-H.-eket mutat a sepsi-szent-györgyi Székely Nemzeti Múzeum gyüjteményéből. II. képmellékletünkön suba- és ködmön-himzések láthatók, még pedig: 1. ábra: vócos suba oldaldisze; 2-3. ábra: vócos suba aljrózsái; 4. ábra: suba oldalhimzése. Az 1-3. ábra Gazdik Mihály kis-kun-félegyházi szücsmester, a 4. ábra Tapodi Bálint kis-kun-félegyházi szücsmester rajza után készült. L. még Diszítés, Ékítmények, Fonószövő-ipar és Házi ipar.
Az öltések faja szerint a H. két főcsoportra osztatnak, u. m.: hurkos öltésü- és párhuzamos öltésüekre. A hurkos öltésü himzőgépek tulajdonképen varrógépek.
[ÁBRA] 1. ábra. 2. ábra. A hurkosöltésü himzőgép hurokképzésének módja.
[ÁBRA] 3. ábra. 4. ábra. A hurkosöltésü himzőgép hurokképzésének módja.
[ÁBRA] [ÁBRA] 5-8. ábra. A Bonnaz-féle himzőgép hurokképzésének módja.
[ÁBRA] 9. ábra. Heilman-féle himzőgép harántmetszetben.
Régibb kiviteli módját az 1-4. ábra tünteti elő. Ezen elrendezésnél sima varrótüvel bir a gép, egy fonallal dolgozik, s ezt a hurokfogó b kampó a tű minden lemenetele alkalmával megfogja és mindaddig fogva tartja, mig a következő öltéskor a tű át nem ment a hurkon. Ujabb kivitelét az 5-8. ábra mutatja, amelyet feltalálója után Bonnaz-féle himzőgépnek neveznek. E gép jellemzőjét az a hurkos tű s a b fonalvezető cső képezi, mely utóbbi minden öltéskor egyet fordul tengelye körül, miáltal a fonalat a tű kampójára helyezi. A párhuzamos öltésü himzőgép a kézi himzést hűen utánozza. E himzőgépet Heilmann J. (a fésülő gép feltalálója) találta föl 1829. A gép lényege a 9. ábrából jól kivehető. Ennél ugyanis az s szövet keretre van feszítve, illetőleg két kilincsműves henger feszítve tartja. Ezen keret a függőleges sikban mozgatható (tehát fel és le, jobbra s balra) s ezért a tűn azonos pályán végzi az ide-oda mozgást. A tű mindkét végén hegyes és közepén füzik be a fonalat. A tű beszurását és kihuzását w1 és w2 karokra szerelt fogókkal végzik. Ezen w1, w2 karok kocsi szerkezetre vannak szerelve. A kocsikhoz fogasrudak vannak erősítve s igy ezeket a munkás egyszerü forgattyuval előre v. hátrafelé mozgathatja. Az n tűt a b fogó tartja. Ezen fogó lezárását az e karra működő d rugó végzi, mig nyitását h ruddal mozgatható c excenter eszközli. A vázlat azon munkaszakot jelzi, midőn a tűt w2 rendszer átszurta, w1 kihuzta és az f karon levő g drót feszíti a fonalat teljes áthuzás céljából. A most jelzett munkaszakasz után w1 halad befelé s átszurja a tűt; ezután a w1 oldalon levő fogó nyilik, a w2 oldali pedig lezáródik. Most w1 rendszer vesztegel és w2 halad kifelé s igy tovább. A Heilmann-féle himzőgép egyszerre számos tűvel dolgozik. A tűk átszurásakor i i lemezek támasztják a szövetet, hogy sikjából ki ne tolassék. A mintaképzés céljából a szövet kerete megfelelően mozgatandó.
v. koszorugyalu, a kádárnak külön gyaluja, mellyel a már lesimított hordófeneket a szélén köröskörül cifrázzák, l. még Gyalu.
l. Gyöngy.
l. Házi ipar.
magyar mitoszi szó. A nép hitében vizi rém, magyar Scylla és Charybdis, akinek a kedve abban telik, hogy a fürdő gyermeket vagy a jószágot a vizbe rántja és belefojtja. Általában nagy terjedelmü vizi növénymassza, a viz vagy az áradás szokta valahová magával vinni, a vizszinéhez közel messzire elnyulik, de a vizből csak a virága emelkedik ki, maga a viz tetején barnul, sürü rakást vagy zátonyt alkot, a vizbeli közlekedés, uszás, halászás stb. közben alkalmatlankodik, és bajos belőle kivergődni, kiszabadulni. Valóságban a H.-nak a fonalmoszatok tömött halmaza felel meg, mely helyenként, mint békanyál, töméntelen s a viz leapadása után vizi vagy tiszapamut lesz belőle. H. továbbá általában hosszu, vékony, hajlékonyszáru, vizben uszó s a vizzel együtt lebegő virágzó növények halmaza, melynek levele gyakran keskenyke, v. keskenyke sallangu, csak a Potamogeton fajainak egyrészéé (P. perfoliatus, P. lucens) szélesebb. Több H. alkalmazkodó képessége azzal nyilatkozik, hogy szárának cikkjei tetemesen megnyulnak, azért a H. vizáradás esetén, a mélyebb (5 m. a Wörthi-tóban) vizben is boldogul. Minthogy a H. nem ritkán seregesen nő együtt, sőt egymással összevissza is kuszálódik, a vizben való gázolást v. haladást gátolhatja, ezért veszett rajta a vizi labirintus-féle értelem. A virágzó növények közül a legkülönbözőbb családbeli, tehát virágát tekintve, gyakran nagyon eltérő, egész sereg él a vizbe lemerülve s a viz színével mintegy párhuzamosan elterülve. Az ilyen lemerülve himbálódzó növénysereg a hinár-formációt alkotja. A H. fogalmának felel meg a külföldi irodalomban a szargasszó-tenger v. az Atlanti-oceán uszó szigete, a németek Wasserpestje (l. Átokhinár), sőt a magyar zsombékja, uszó szigete és ingólapja is mind hinárféle veszedelmes hely.
[ÁBRA] Hinár.
Diószegiék H.-nak a Naias-t nevezték. Ez azonban törékeny száru növény és hosszura nem tud megnyulni. Ujabb időben a balatoni H.-ral csaptak elég ok nélkül lármát, mely mint vizi szörnyeteg ellepné és elmocsarasítaná a szép Balatont. Ez a balatoni H. sem egyféle növény, hanem kétféle: a süllőfű meg a Potamogeton perfoliatus. Ezek másutt sekélyebb vizben usznak, a Balatonban pedig a szárok hosszura (1-5 m.) megnyulván, helyenként, főleg a bakonyi part csendesebb helyein, töméntelen nő együtt, s olykor-olykor a fürdő vendéget, a lábára csavarodván megijeszti. Mind a két H. legjobban szeret a csendes vizü, iszapos öblökben, tehát a fürdőkben tanyázni, ahol a szél a vizet kevésbé bolygatja, tehát a nagyobb hullámcsapás vékony szárát össze nem tépdesi, zavartalanul virágozhatik és gyümölcsözhetik, mert hogy termékenyülés idején virágjuk s később a fejlődő gyümölcsük a vizbe lerágattassék, életmódjuknak kedvező általában nem lehet. Mind a kettőnek a szerencsés alkalmazkodó képessége, hogy a szára a viz emelkedtével tetemesen megnyulik, tehát áradás után is nemsokára a vizszinére bukkan. Ezen belül magról is, sarjakról is töméntelen módon bir szaporodni, csaknem kiirthatatlan, s a tó sekélyebb részének fenekén egész hinárrétet sarjaszt. A Potamogeton-hinár szaporodásának nagysága csaknem páratlan, minden ép darabkája iparkodik ezt a vizi szörnyet ujra alkotni és növeszteni. A H.-tól való félelem és a H. ellen való panasz azonban teljesen alaptalan. A H. a tónak és tavi életnek kiegészítő része. A Potamogeton valamennyi faja hasznos a haltenyésztésre, mert a hal közte szeret ívni. Magvát a vad ruca szereti. Füvével disznót etetni jó, de a tehén meg a juh nem eszi. Ha seregesen nő, trágyának használható. Mint minden más vizi növény, tisztítja a megromlott levegőt. A süllőfű aquariumba is ajánlatos. A H. általában sok állatnak menekülő, buvó, sütkérező, v. költő helye, sőt eledele is. A halak tápláléka is gyakran a H. közt él, tehát a halak élete a H.-ral szorosan összefügg. V. ö. Borbás, Tanulmányok a Balaton H.-ról (Földrajzi Közlem. 1891). - Sárga-H., l. Utricularia; bökős-H. a. m. sulyom; H. szilvafalevelü, a Potamogeton perfoliatus, l. Átokhinár, Csillaghinár, Büzhinár, Borzhinár és Alkalmazkodás.
(Naiadeae, Naiadaceae) az egysziküek buzogányosainak családja. Vizi, vékony, hajlékonyszáru füvek. Virágjok v. lepeltelen és egyivaru, a himvirágnak 1-2 himje, a termővirágnak pedig 1-2 levélalkotta termője van; v. a virág pároséltü, leple 4 levelü, himje 4, a termője ugyanennyi, egy-egy levélből alakul, s egymagu makkocska lesz belőle. Levelük a vizbe merül, v. a vizen uszik, egyszerü, párhuzamos v. hajlott erü. Virágjok magános v. füzéres. Mintegy 80 faja a mérsékelt vidék édes vizeiben él, kevés a sósvizben is, s ez a tengeri virágzó vagyis fanerogám növény (Zostera L., Posidonia Kön., Cymodocea Kön.). Ide tartozik a Potamogeton L., Naias L., Ruppia L., Zannichellia L., Ouvirandra Thon. stb.
v. hullámzó szár (caulis fluitans), a vizi növényeknek hosszura nyuló s a vizzel együtt hullámzó szára.
a. m. innen ezek a könnyek! Előfordul Ciceronál Pro Coelio 25. fej. és Horatiusnál az Epistolákban 1., 19., 41.
Károly Lajos Frigyes, berlini rendőrfőnök, szül. Sinnershausen várában (Meiningen) 1805 aug. 1., megh. Berlinben 1856 márc. 10. Jogot végzett, 1826-ban porosz államszolgálatba lépett s fokról-fokra emelkedve, 1848 nov. 14. Berlin rendőrfőnöke lett. Ez állásában sokat javított a rendőrügyön. 1853. főrendőrigazgató, 1855. titkos főkormánytanácsos és a belügyminisztériumban a rendőrosztály vezetője lett. Nagyon erélyes ember volt, s midőn egy izben egy nemesi játék-klub bezárását rendelte el, pisztollyal kezében kellett azt végrehajtani és ez alkalomból keletkezett viszálya Rochov-Plessovval, aki H.-t Charlottenburg mellett párbajban lelőtte. Itt és Rummelsburgban szobrot emeltek neki.