Hipófa

l. Ezüsttövis.

Hipofizis

a. m. turhamirigy, a koponyaüreg alapján, az u. n. töröknyeregben fekvő babnagyságu szerv. Csak az elülső felerésze mirigyes szerkezetü, azaz kanyargós csövekből áll, melyek az emberióban a szájüreg hámjának a koponya alapjára benövéséből származtak. A hátulsó része összefüggésben van az agyvelő alapjának egy nyujtványával, az u. n. tölcsérnyujtvánnyal s nem egyéb elcsenevészedett idegszövetnél. Halaknál igen erősen ki van fejlődve s bonyodalmas szerkezetü. Az emlősöknél és az embernél működését nem ismerjük, valószinüleg csak ősi szerv.

Hipofora

a retorikában az ellenfél állításainak előhozása, hogy aztán mindjárt meg is cáfolja a szónok (ez már anthipofora). Ugyanezen műszókat alkalmazták a halmozott szónoki kérdések és feleletek jelölésére is.

Hipofoszfitek

l. Foszforsavak.

Hipoftalmia

l. Hipopion.

Hipogeasav

szénvegyület, mely az olajsav sorozatba tartozik; a földidió (Arachis hypogaea) zsiros olajában e sav gliceridje foglaltatik. Tisztán előállítva szintelen kristályos test, mely 33°-on megolvad. Salétromossav a vele isomer gaidinsavvá alakítja.

Hipogeum

földalatti helyiség, különösen sirbolt.

Hipogramma

a. m. aláírás, különösen a felirás valamely szobor talapzatán.

Hipokloritek

az alklórsav sói, l. Klórsavak.

Hipokondria

az a kóros lehangoltság, mely a betegség tulzott érzetéből vagy a megbetegedés folytonos félelméből ered. Bár az H. mint a hangulat tulzott egyoldalusága, mindig abnormis, mégis meg kell különböztetni azon H.-t, mely mellett az egyén társadalmi élete még lehetséges, attól a H.-tól mely mellett az ki van zárva. A, hogy ugy mondjam, fiziologikus hipokondriás egész életmódjában zsinórmértékül mindig testi egészségét veszi és soha tekinteten kivül nem hagyja azt, ami véleménye szerint egészségének árthat vagy használhat. És mert minden lépését ilyen aggodalmak kisérik és mert kisebb bajoknál is jelentkezik a súlyos bajtól való félelem, azért némiképen csak tulzónak tünik föl, de nem betegnek. Más a kóros H. Ebben egyedül az egészségi tekintetek és aggodalmak vezérlik az egyént és ezen tekinteteknek és aggodalmaknak minden egyéb teendőjét alárendeli. Az ilyen ember nem mosakodik, p. ha a szappan behatásától fél, hónapokig sem; a lakását nem szellőzteti, mert vagy a meghüléstől v. a levegő bacillusaitól fél; az ételeket csakis bizonyos elkészítési kautelák mellett fogadja el stb. De ezeknél is tovább megy az, aki bizonyos téveszmék hatása alatt hipokondriás aggodalmaktól nem tud szabadulni és rendes szociális életmódra teljesen képtelen. Ha valaki p. egy helyben állva marad, mert attól fél, hogy csontjai minden mozdulatnál darabokra törnek; ha azon téveszméje folytán, hogy nincs gyomra, ételt nem fogad el; ha abbeli félelmében, hogy a belégzett levegő felpuffasztja és esetleg szétroncsolja, a légzéstől amennyire lehet tartózkodik, akkor az ily egyén már nem csupán hipokondriás, hanem hipokondriás tébolyodott, állapota már nem a H., hanem hipokondriás tébolyodottság. Az egyszerü H. sohasem jár bizonyos testi zavarok és kinos érzések nélkül, ami bizonyítja, hogy az magában véve kóros állapot, nem pedig csak képzelődés. Legfeltünőbb tünete a H.-nak az emésztési zavar, a székelés rendetlensége, a nyugtalan álom és az ezekből folyó lehangoltság, melynek kóros magyarázatában fekszik az állapot hipokondriás jellege. A hipokondriás étvágytalanságának okát p. gyomorrákban találja, székelési nehézségei alatt beleinek összenövését látja lappangani, végtagjainak fájdalmait gerincagyi bántalomra vezeti vissza, noha az orvosi vizsgálat aggályai alaptalanságát kimutatja. A H. sokkal gyakoribb a férfinemnél és különösen olyanoknál fejlődik, akik foglalkozásuk mellett keveset mozognak, sokat ülnek. De nagyobb szellemi megerőltetéssel járó munkában kimerült egyéneknél vagy hosszu betegségekből lábbadozó embereknél is sürün lép föl a H., mely kellő kezelés mellett és orvosilag rendezett testi és szellemi életmód mellett mindig gyógyul.


Kezdőlap

˙