a görög szinházakban az a térség, mely a szinpad aljának homlokfala és az orchestra között van, vagyis az, mely modern szinházainkban körülbelül az orchestrum helyének felel meg.
a szaglóérzék tompulása.
v. hiposzpádia, a hugycsőnek azon veleszületett képződési hibája, midőn a hugycső nem a himtag végén, - a makk csúcsán - végződik, hanem a hugycső nyilása ennél hátrább esik a himtag alsó felszinének közepe tájára vagy tövére, s a vizelésnél a vizelet itt ürül ki. Itt ürül ki ezen hibás képződés esetében az ondófolyadék is s ezért - nem juthatván az ondófolyadék a női hüvelybe - az ilyen hibában szenvedő férfiak rendesen nemzésre alkalmatlanok, noha a közösülést rendes módon végezni képesek. Sebészeti operációval lehet ezen hibán segíteni. Sokszor az ivarszervek más képződési hibáival együtt jár. L. Hermafroditizmus.
a görög szó eredeti jelentése: valaminek alapja, alja, anyaga, tárgya, azután: valóság, lét, lényeg. A mitológiában: ha valamely istenség valamely tulajdonsága elválik tőle s mint külön istenség személyesíttetik, önállósíttatik. Innét a filozófiai kritikában: valaminek, ami nem önálló, ami csak tulajdonság, cselekvés, tehát csak máson van, vagy más által történik, önállóan létező gyanánt való fölfogása. Platon az eszmét hiposztazálja, Schopenhauer az akaratot, Hegel a fogalmat stb. - H., az orvostanban, sülyedési vérbőség, mely vagy akkor támad, ha a vivőeres vér nem tud kellően a sziv felé kiürülni, részben a szivnek működési gyengesége, részben a mellkas belégzési mozgásnak elégtelen volta miatt, miként ez p. az agonia alatt történik; vagy pedig a halál után jelentkezik, midőn a vér súlyánál fogva a mélyebben fekvő edénykörökben gyülemlik meg. Tulajdonkép azonban csak ez utóbbi tekinthető H.-nak, mert az elsőbb említett körülmények folytán inkább csak az u. n. pangásos vérbőség áll elő; de ezen pangási vérbőség következtében hosszas betegségek alatt előállanak bizonyos kóros változások, melyeket hiposztatikusoknak mondunk, p. az u. n. hiposztatikus tüdőgyuladás, mely a tüdő hátsó részleteinek sötétvörös szineződésében; vérbőség, vizenyős voltában s tömött tapintatában nyilvánul. Szorosabb értelemben vett H. következtében a hullafoltok (l. o.) támadnak.
l. Jelzálog.
a. m. átfogó L. Derékszögü háromszög.
ami hipotézis (l. o.) alapján nyugszik, aminek igazsága a hipotézis igazságától függ.
a. m. föltevés, a tudományos magyarázat segédeszköze, rendszerint az okozatoknak oly okból való leszármaztatása, melyet csak fölteszünk, mintegy próbakép, vajjon alkalmas-e arra, hogy belőle az illető okozatokat magyarázhassuk. Minthogy a legtöbb esetben az okozatnak okával való kapcsolata nem nyilvánvaló, azaz csak a tények egymásutánját figyelhetjük meg, de nem az okságilag egymáshoz tartozó tények összetartozását; más esetekben pedig egyáltalán csak az okozat van szemünk előtt, az okokat pedig keresnünk kell; de azért még sem állhatunk meg a puszta tények megállapításánál, hanem a tények összefüggését is akarjuk ismerni, kezdve a legközelebbiek részleges összefüggésétől föl a tudás egyetemességéig: bizonyos, hogy H.-ek nélkül nem lehetünk el, sem a legegyszerübb oksági kapcsolatok kutatásában, sem a részleges tudásból nagyobb, rendszeres tudás alakításának kisérleténél sem. Magától értetődik azonban, hogy a H. alakításánál s fölhasználásánál különös gonddal s óvatossággal kell eljárnunk. A H. külön módszeres eljárás, melynek megvannak a maga logikai szabályai. Ezek közt az első, hogy a H.-t annak tartsuk, ami, H.-nek és ne ténynek; mindig tudnunk kell, hogy a föltevés csak föltevés, melytől, mihelyt szükséges, meg kell tudnunk válni, hogy ujabb, jobb föltevést tegyünk helyébe. A második bizonyára az, hogy a H.-nek meg kell felelni feladatának, teljesítenie kell, amit tőle követelünk, magyaráznia kell, aminek magyarázására fölvettük, még pedig olykép, hogy a magyarázat módja ne ütközzék össze másutt helyeseknek bizonyult magyarázatmódokkal. Egyetlen egy tény, mely a H.-sel ellenkezik, lerontja; minden a H. segítségével magyarázott tény növeli erejét. Ha a jelenségek nagy körén belül a H. kivétel nélkül magyarázónak bizonyult; ha tovább egyéb H.-ekkel összehangzik; maga nem szorul ujabb mesterséges föltevésekre (segéd H.) s különben is beleillik tudásunknak már megállapított rendszerébe: akkor mindinkább nő megbizhatósága. Mindenesetre meg kell különböztetni azokat a H.-eket, melyek csak ideiglenes föltevések, de később a tények biztos ismeretével helyettesíttetnek, azoktól, melyek mivoltuknál fogva mindig csak H.-ek maradnak. A tudomány történetében különösen fontosak az atom H., a hő, elektromosság és mágnesség u. n. fluidumelmélete és végül, mint legtanulságosabb a fény kilövellési és hullámzási elmélete, melyek közül az utóbbi jelenleg általánosan el van fogadva.
l. Hipertrichozisz.
C5H4N4O; a hugysavval rokon szénvegyület, mely leginkább a xantin társaságában az állati és valószinüleg a növényi szervezetben is előfordul. Tisztán előállítva szintelen, igen kis kristálykákból áll; hideg vizben alig, forróban elég könnyen oldóik. Savakkal, bázisokkal és sókkal kristályos kettős vegyületeket képez. Jellemző az ezüstnitráttal képzett vegyülete, amely a H.-nak salétromsavval megsavanyított forró vizes oldatából, az ezüstnitrátoldattal való elegyítéskor csapadék alakjában kiválik.