l. Limonit.
retorikai alakzat, a zeugma ellentéte; mig a zeugma egy jelzőt, állítmányt stb. vonatkoztat több szóra, melyek nem mind egyeznek vele igazán, addig a H. minden szóhoz sajátos jelzőt, illetőleg állítmányt, határozót stb. tesz; amaz összevon, ez kisebb egységekre bont. P. Hulló angyal, tört sziv, őrült lélek, vert hadak vagy vakmerő remények (Vörösm.), Szív és pohár tele búval, borral. (Vörösm.)
Krates görög bölcselőnek felesége, maga is a cinikus iskolának híve, épp annyira ismeretes volt szépségéről, mint érzéki természetéről és erkölcstelenségéről. Trák eredetü volt Maroneából és 330 körül állott élete virágában és hirének tetőpontján.
1. Pisistratus fia, fivérével, Hippisszal egyetemben Kr.e. 627. által vette atyjának uralmát Athén felett; kitünt a tudományok és művészetek pártolása által, de másfelül erőszakos és buja természetü volt, ami sok ellenséget szerzett neki és utoljára is oda vezetett, hogy Harmodios (l. o.) és Aristogeiton 514. meggyilkolták.
2. H., görög csillagász, Nikaiában, Bitiniában, v. Roduson született és körülbelül Kr. e. 160-125. élt. H. a szigoruan induktív csillagászat megalapítója. A bolygók pályáit excentrikus köröknek tartotta és a nappálya középpontját a radiusnak 1/24 részével az ikrek csillagképe felé helyezte. Hasonló módon állapította meg a Hold pályáját is. H. különben a geocentrikus világrendszer hive volt és a Földet a világ nyugvó középpontjának tekintette. H. Eudoxos és Aratos művéhez magyarázatot irt, amely egyetlen ránk maradt műve. Ezen műben először fordul elő a trigonometriának gömbháromszögekre való alkalmazása. H. a huroknak a hozzátartozó körivekkel való viszonyához tabellákat szerkesztett. Theon szerint H. a hurokról egy 12 kötetből álló művet irt, mely műnek azonban nyomát sem találjuk. Arab források továbbá azt állítják, hogy H. a másodfoku egyenletekről is irt. H. alkalmazta először földrajzi helymeghatározásnál a földrajzi hosszuságot és szélességet. Első délkörnek a Roduson és haladót tekintette. H. előtt az évet 3651/4 naposnak tekintették, de ő kimutatta, hogy 5 első perccel rövidebb. Kiszámította továbbá az első naptáblákat. Megkisérlett hasonlót a Holdra nézve is, de itt sokkal több akadály gördült elébe. Sok nehézség legyőzése után talált egy excentrikus kört, mely ugyan a Hold pályáját tünteti föl, amely azonban a Hold mozgásának értelmében az állatöv középpontja körül forog. De ezáltal a holdmozgásnak csak egyik egyenlőtlenségét magyarázta meg; a másikat, az u. n. evekciót, később Ptolemaios epicikloiszok segítségével magyarázta meg. Még nagyobb nehézségeket okozott H.-nak egy a bolygókra nézve felállítandó elmélet. Nem is tehetett erre nézve egyebet, minthogy a bolygók mozgásánál előforduló látszólagos egyenlőtlenségeket uj és pontosabb észlelések által állapítsa meg. Említendő H.-nak a Napnak a Földtől való távolságának meghatározása. E célból behozta a csillagászatba a csillag «parallaxis»-ának fogalmát; ez t. i. a Föld sugara által alkotott látszög az illető csillagról tekintve. Egy egyszerü geometriai szerkesztés által H. oly módszert talált, melynek segítségével holdfogyatkozáskor a szükséges adatokat a kivánt távolságokhoz tudta megszerezni. Ezen mód szerint H. azt találta, hogy a Napnak távolsága a Földtől a földsugár 1200-szorosa, a Hold távolsága 59-szerese; a Napnak sugara a Föld sugarának 51/2- szerese, a Holdé pedig 1/3 -szorosa. Ezen számok közül a második megközelíti a valóságot, de a többi nagyon kicsiny. H. továbbá még egy csillagjegyzéket is állított egybe, melyhez egy uj csillag megjelenése szolgált indító okul, és egy éggömböt készített, mely valószinüleg még Ptolemaios idejében is létezett és amelyen több mint 1000 csillag volt ábrázolva. Ezen éggömb H.-t az éjegyenlőségeknek nyugatról keletre való előrehaladásának fölfedezésére vezette; erről H. egy külön művet irt, mely azonban szintén elveszett. H. műveit Suidas, Ptolemaios és Theon irataiból ismerjük, melyeknek, kettőnek kivételével, csak cimüket ismerjük. Egy, az Aratos művéhez irt magyarázat, teljesen megvan, egy másik pedig Ptolemaiosnál szóról-szóra le van irva H. műveinek cime: [ÁBRA] (Aratos és Eudoxos « phainomen»-jaihoz irt magyarázat; kinyomtatva Petavius Uranologiájában 1633) és (A csillagképek magyarázata; teljesen megiratott Ptolemaios Almagest-jének 7. könyvében).
az athéni lovasság parancsnokainak elnevezése; ketten voltak és Perikles idejében egynek-egynek parancsnoksága alatt 500 lovas (hippeis) és 100 lovasított íjász állott. A spártaiaknál H.-nak megfelelt a hipparmoszták állása. V. ö. Dennison, A lovasság története, ford. Szeles Dénes.
Christol. v. Hippotherium Kaup. Kövült lónem, amely a ma élő lovaknál kisebb volt. Nagyságra a szamár és a zebra között állott. Az oszlopszerü szemfoga csak félakkora mit a lóé. Leginkább eltér azonban a lótól, hogy a lábon három pata van, amelyek közül a hátsó harmadik nem éri a földet. A harmadkor (l. o.) végén nagy falkákban éltek Európában is. Hazánkban Baltavár környékén (Vas vármegye) a H. gracile Kaup. nagy mennyiségben élt.
l. Hipparchosz.
Herb. (a. m. lovagcsillag), a hölgyliliommal (l. o.) közelről rokon virág.
eredetileg a. m. lovasok, lovas katonák; később Athénben különös jelentőséget kapott Solon törvényhozásában, ahol a társadalmi osztályoknak másodikát, a lovagokat jelentette (legalább 300 mérő buza, bor v. olajból álló jövedelemmel). Mint lovas katonaság különféle görög államoknál és más-más időkben változó beosztással és berendezéssel birt. Spártában eleinte nem igen fektettek rá súlyt és tulajdonkép csak a 300 főnyi testőrséget nevezték igy, mely nehéz fegyverzetü lovasított gyalogosokból alakult, akik legalább is 30 évesek voltak. V. ö. Paparrigopulo, L'histoire de la civilisation hellénique (Páris 1872) és Dennison-Szeles, A lovasság története (Budapest 1883-84).
Tivadar Gottlieb, német iró, szül. Gerdauenban (Poroszország) 1741 január 31., megh. Königsbergben 1796 ápr. 23. 1765. ügyvéd lett, 1780. Königsberg első polgármestere és rendőrfőnöke, 1786. titkos tanácsos és városi elnök. A német irodalom mint jeles humoristát tiszteli; művei, melyek haláláig névtelenül jelentek meg, nagy emberismeretre vallanak, de a zabolátlan fantázia és szeszélyes élcelődés gyakran csorbítják hatásukat. Megemlítjük: Über die Ehe (1774, uj kiadás 1872); Lebensläufe in aufsteigender Linie (1778-81, uj kiadás 1878 és 1880); Kreuz-und Querzüge des Ritters A bis Z (1793-794, a titkos társaságok ellen); Über die bürgerliche Verbesserung der Weiber (1792, a nők emancipációjáért); összegyüjtött művei 14 kötetben (1828-39) jelentek meg; a 12. kötetben van H. önéletrajza. V. ö. Oettingen, Vor hundert Jahren (1878). - H. unokaöccse, H. Gottlieb Tivadar (megh. 1843.), szintén iró volt; ő fogalmazta a III. Frigyes Vilmos porosz király által kiadott An mein Volk felirásu hires kiáltványt. Életét Bach irta meg (1863).