(német), a kártyajátéknál használt kifejezés, a kontrázás egyik legmagasabb fokát jelenti.
Lipót, nyomdász, született Pesten 1841 márc. 14. Mesterségét a Müller Emil nyomdájában tanulta. Mint szedő a főváros nagyobb nyomdáiban dolgozott s jeles képzettségénél fogva (irodalmilag is működött) jelentékeny szerepet játszott a munkások mozgalmaiban. Később külföldre ment, honnan visszatérve, az 1868. alapított Pesti könyvnyomda részvénytársaság nyomdájában lett művezető. Mikor a Heckenast-féle könyvnyomdát és kiadó-üzletet 1873 elején a Franklin irodalmi és nyomdai részvénytársaság vette át, ő lett annak üzletvezetője, majd pedig (1894) egyik igazgatója. - Leánya, H. Nelly, mint magyar költők illusztrátora ismeretes. Szül. Budapesten 1872 máj. 22. Már korán tehetséget mutatott a képzőművészet iránt, serdültebb korban 4 évet töltött a mintarajziskolában, leginkább Székely vezetése alatt. Férjhez ment ifj. dr. Rothfeld Sámuelhez, a Pester Lloyd egyik szerkesztőjéhez. Gyulai Pál költeményeinek jubiláris kiadásához ő készítette az illusztrációkat.
1. Ágost, német orvos, szül. Danzigban 1817 okt. 4., megh. Berlinben 1894 jan. 28. Orvosi tanulmányait - miután előbb kereskedő volt - lipcsében és Berlinben végezte, ahol 1843. doktorrá avatták. 1844. mint gyakorló orvos telepedett le Elbingben. 1850-59. több fontos értekezése jelent meg a tudományos folyóiratokban. 1863. Berlinbe hivatott, ahol mint az orvostan rendes tanára működött. 1865. a kormány megbizásából beutazta Nyugat-Poroszországot, ahol a meningitis cerebro-spinalis járványszerüleg fellépett; az ezen alkalommal nyert tapasztalatait a Die Meningitis cerebro-spinalis apidemica c. munkájában irta le. 1873. tagja a Cholera-Commission für das Deutsche Reich-nak, 1874. mint a német birodalom képviselője részt vett a nemzetközi kolera-konferenciában; 1879. pedig a kormány megbizásából tanulmányokat tett az oroszországban fellépett pestit-járványon. Művei közül említendők: Handbuch der historisch-geographischen Pathologie, mely mindenkor klasszikus munka marad, 2 kiadást ért; Das Auftreten u. der Verlauf d. Cholera in den preussischen Provinzen Posen und Preussen (Mai-September 1873. Berlin 1874, II. kiad. 1875); Mittheilungen über die Pest-Epidemie im Winter 1878-79 im russischen Gouvernement Astrachan (Berlin 1880); Geschichte d. Augenheilkunde (Lipcse 1877); Ueber die Verbreitung von Gelbfieber. Ein Beitrag zur Aetiologie der übertragbaren Volkskrankheiten; Ueber Schutzmassregeln gegen die von Ausland drohenden Volksseuchen stb.
2. H. Jenny, német irónő és a nőemancipáció egyik fő képviselője, szül. Zerbstben1829 nov. 25. 1860 óta Berlinben él. Itt előbb mint a Bazar szépirodalmi rovatának vezetője működött 1864-ig; azután 1883-ig a Letteverein (nőegyesület) titkára volt s 1870-81. a Frauenanwalt-ot szerkesztette. Több értekező és elbeszélő művet irt, az utóbbiakat nagyobbrészt E. Arbefekdt név alatt. Angolból lefordította Mill Stuart The subjection of women c. művét (3. kiad. 1891).
3. H. Miksa, német politikus és német gazdasági iró, szül. Halberstadtban 1832 dec. 30. Egyetemi tanulmányait bevégezvén, Európában s Afrika északi részén tett nagyobb utazást, melynek eredményéről két munkában számol be. (Skizze der volkswirtsch, Zustände in Algerien, 1857, és Reise in das Innere von Algerien, stb.) Visszatérve Berlinbe,Der Fortschritt c. politikai szemlét indította meg; 1868. angol tapasztalatai alapján nagy és sikeres mozgalmat teremtett Németországban munkásszövetségek alakítására s a Gewerkverein c. lapot is ő adta ki. 1869. beválasztották az északnémet szövetség képviselőházába, s ettől kezdve 1893-ig a birodalmi gyűlés tagja volt, a német haladópárthoz csatlakozván. A munkásszövetségek és a munkásbiztostás terén igen kiváló érdemeket szerzett magának, azonkivül a Verein für Socialpolitik és a Humboldt-akadémia alapítói közt is ott találjuk. Munkái: Normal-Statuten für Einigungs-Ämter (1872); Die gegenseitigen Hilfskassen u. die Gesetzgebung (1875); Was bezwecken die Gewerkvereine (6. kiad. 1884); Der Staat und die Versicherung (1881); Die hauptsachlichsten Streitfragen der Arbeiterbewegung (1886); Das Invaliditats- und Altersversicherungsgesetz (1890, 3-ik kiad.); Die Arbeiterschutzgesetzgebung (1892); Die Arbeiterfrage u. die deutschen Gewerkvereine (1893).
4. H. Mór (gerenthi) báró, német filantropus, született Münchenben 1831 dec., mint H. József báró legidősebb fia, és unokája H. Jakabnak, ki mint talmudtanuló kezdette meg és mint bajor udvari bankár és nemes ember fejezte be (1841) pályafutását. Belgiumban neveltetett; eleinte a bankszakmára, később iparvállalatokra, kivált vasutépítkezésekre adta magát, s egyebek közt megteremtette az európai török vasuti hálózatot. A francia-német háboru után Párisban telepedett le. Széptehetségű egyetlen fia H. Lucien, halála óta (1887) minden üzleti vállalattól teljesen visszavonult s idejének és vagyonának jelentékeny részét nagyszabásu jótékony munkának szenteli, Galiciában, Bécsben és Budapesten fejedelmi dotációkkal ellátott jótékonysági irodákat álltott fel, melyek révén nagyobb elemi csapások enyhítésére még rendkivüli, nagyobb adományokkal is szokott járulni. Azonkivül elemi iskolák felállítására és a kézmű terjesztésére 12 millió franknyi alapítványt tett Galiciában és hasonló tőkével megteremtette a «Baron H. Found»-ot New-Yorkban az odaérkező szegény kivándorlók segélyezésére. Legnagyobb műve az általa alapított gyarmatosítási társaság, melynek 50 millió frankot bocsátott rendelkezésére oly célból, hogy az Oroszországból kiüzött, v. kivándorlásra kényszerítette zsidó hitsorsosai számára földmivelő-telepeket létesítsen Kanadában, az Egyesült Államokban, kivált pedig Argentinában. E mellett az angol turf kedvelt és kiváló tagja, ki évenként jelentékeny összegekre rugó lóversenynyereményeit rendesen a londoni kórházaknak adományozza. Pozsony vármegyében, Szt. Jánoson szép birtoka van, ahol vadászatok alkalmával előkelő külföldi társaság szokott megjelenni.
5. H. Sámson Rafael, zsidó teologus, született Hamburgban 1808 jun. 20., megh. M. m. Frankfurtban 1888 dec. 31. Ifju korában a mannheimi talmudiskolát, később a bonni egyetemet látogatta, egymásután rabbi Oldenburgban, Emdenben, Nikolsburgban (ott morvai országos főrabbi) és M. m. Frankfurtban. Ő teremtette meg a modern ortodox zsidóságot, melynek élte fogytáig maradt következetes, gyakran szenvedélyes, de mindig őszintén meggyőződését követő előharcosa; a mostankori zsidóságban lábra kapott szakadást szintén ő indította meg. Vallásos elveinek terjesztésére, valamint a zsidó reformtörekvések elleni küzdelemre megalapította a Jeschurun c. folyóiratot (M. m. Frankfurt 1855-1870); ugyane céloknak szolgáltak apologetikai s polemikai, sőt nagyobb exegetikai művei is, mely utóbbiak, éppen e körülmény következtén, alig birnak tudományos beccsel. Közülök kiemeljük: Ben Uziel, Neunzehn Briefe über Judenth. (Altona 1836); Choreb, Versuche über Jiszroëls Pflichten (u. o. 1835-37); Denkschrift über die Judenfrage (Berlin 1873); Der Pentateuch, übersetzt u. erläutert (2.kiad. M. m. Frankfurt 1883) és Die Psalmen (u. o. 1882).
az ugyanily nevü járás székhelye Liegnitz porosz-sziléziai kerületben, 45 km.-nyire Liegnitztől a Bober partján, vasut mellett, 16.214, Herischdorfot, Kunnersdorfot és Warmbrunnt, a tőszomszédságban levő helységeket is beleszámítva 24.629 lak., hires szőnyeg- és takarószövéssel, amelyeket Amerikában is exportálnak, továbbá gyapjuszövéssel és festéssel, papirgyártással, fayence-készítéssel és cukorfinomítással. A régi, már 1108. városi jogokat biró H. azon falai még részben máig is fennállanak, amelyeket 1427. a husziták és 1639. a császáriak hiába ostromoltak.
1. Gusztáv, német geográfus és archeologus, szül. 1847 nov. 4. Tübingában; Lipcsében és Berlinben tanult, 1870. a régiségtani intézet Olasz-, Görögországba és Kis-Ázsiába küldte tanulmányutra; 1875-78. ő vezette az olimpiai ásatásokat. 1880. a königsbergi egyetemen rendes tanár lett. Művei: Athena und Marsyas (Berlin 1872); Paphlagonische Felsengraber (u. o. 1885); Die Felsenreliefs in Kleinasien und das Volk der Hittiter (u. o. 1887); Ausgrabungen zu Olympia (1877-78, többek közreműködésével); Griechische Inschriften des Britischen Museums (1893) stb.
2. H. Károly Frigyes, porosz tábornok, szül. Strehlenben 1744 jul. 16., megh. Brandenburgban 1818 okt. 8. Részt vett a bajor örökösödési és a Hollandia elleni háboruban és 1793. és 1794. a Rajna mellett harcolt; 1801. vezérőrnagy lett, 1806. Auerstedt mellett elfogták; 1813. egy honvéd-dandár parancsnokságát vette át s 1813 aug. 27. megverte a franciákat Hagelsberg mellett. Majd altábornaggyá neveztetvén ki, Magdeburg bekerítését vezette s megvétele után e vár parancsnoka lett. 1815. mint gyalogsági tábornok nyugalomba vonult.
3. H. Móric, porosz tábornok, szül. 1791., megh. 1859. Coblenzben okt. 13. H. Károly Frigyes fia. Részt vett az 1806. és 1807. a franciák ellen vivott csatákban, az angolnémet legió egy lovasezredében Wellington alatt Spanyolországban harcolt; 1815. ismét a porosz hadseregbe állott, az 1849. badeni hadjáratban egy hadtestet vezényelt és a 8. hadtest parancsnokoló tábornoka lett Coblenzben. Fivérei: Jenő (szül. 1784., elesett Spanyolországban 1811) és Adolf (megh. Gothában 1858 máj. 11.) szintén porosz tábornokok voltak.
4. H. Ottó, német ardheologus, szül. Königsbergben 1843 márc. 16. Berlinben, Mommsen alatt végezte tanulmányait és jelenleg az ókori történet tanára a berlini egyetemen. Főbb művei: Untersuchungen aus dem Gebiete der romischen Verfassungsgeschichte (1876); és az Inscriptiones Galliae Narbonensis (1888, I.) c. kutfőgyüjtemény. Számos értekezést irt a szaklapokba. Kiadta továbbá a Corpus Inscriptionum III. kötetének 3. pótfüzetét, mely a dalmátországi feliratokat tartalmazza (1891). Pannonia történetéről is közölt több dolgozatot, igy: Zur Geschichte des pannon.-dalmatischen Krieges (Hermes, 25 köt.) és rokon közlemények (az Archäolog-Epigraphische Mittheilungen aus Österreich - Ungarn cimü folyóiratban), melynek egyik társszerkesztője. A bécsi egyetemen archeologiai-epigr. szeminárium dolgozatait is szerkesztette 1885-87-ig.
5. H. Sámuel Greifenson, l. Grimmelshausen.
Ignác, orvos, született Pozsonyban 1823., megh. 1892. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, ahol doktorrá avattatván, Rosas segédje lett. 1847. Párisba ment Desmarreshez, kinek klinikáján 2 évig működött. 1849. Budapesten telepedett le, ahol mint az egyedüli szemészcsakhamar nagy hirnévre tett szert. 1881. nyugalomba vonult. Tagja volt a főrendiháznak, a közegészségi tanács rendkivüli és a magyar tud. akadémia levelező tagja. H. a hazai zsidóság magyarosodásának és kulturális haladásának előharcosa, egys ideig a pesti zsidóközségnek, 1868. az egyetemes zsidókongresszusnak, élte fogytáig pedig az országos zsidó ösztöndijegyletnek volt elnöke. Művei: Tapasztalati adatok a szeszes italokkal, valamint a dohánnyal való visszaélésekről, mint a láttompulat okairól (Budapest 1870); Adat a szaruhártya gyurmájában lerakódott festanyag ismeretéhez (u. o. 1872); Adatok a láthártyamaradvány kórodai ismertetéséhez (u. o. 1875). V.ö. Vidor Zsigmond emlékbeszéde a budapesti kir. orvosegyesület évkönyveiben.
nürnbergi művészcsalád a XV. és XVI. században. Ismeretes tagjai: Veit, szül. 1461., megh. 1525. Főleg üvegfestéssel foglalkozott. Ő készítette a nürnbergi Sebaldus-templom «Miksa-ablakát» és «Őrgróf-ablakát». - Fiai közül ifj. H. Veit (megh. 1553.) és H. Ágoston (szül. Nürnbergben 1503 körül, meghalt Bécsben 1554 előtt), nagyon sokoldaluak voltak. Különösen az utóbbi mint rajzoló, rézmetsző, festő, mint műfazekas, cimmetsző, üvegfestő és mennyiségtani iró nagy hirnévre tett szert. A majolikakészítést Velencében tanulta. (Egy kályhacsempéjének szines képét l. a Keramika I. képmellékletén) X. köt.) A budapesti országos képtárban levő két jellemzetes, bár még meglehetősen kezdetleges képmás (147, 149. sz.) talán ő tőle való. V. ö. Friedrich; Augustin H. als Töpfer (Nürnberg 1885).
város Aisne francia départementban, 19 km.-nyire Vervinstől, az Oise és Gland összefolyásánál, vasut mellett, 6294 lak., jelentős kosárfonással, palabányával, téglaégetőkkel, véső- és palackkészítéssel. Mellette nagy erdőség, a H.-i erdő terül el.
(Hârsova), város a romániai Dobrudsában, a Duna mellett, 2171 lak., szegényes külsővel. H. a régi Carsus v. Carsion helyén áll.
Minden állam vezérkarának egy része azzal foglalkozik, hogy a külföldi államok hadierőit tanulmányozza és azok állapotát folytonosan nyilvántartja; e feladat csakis ugy oldható meg, hogy a külföldi hadierőkre vonatkozó hirek hirlapokból, a követségekhez beosztott katonai kiküldöttek és utazni küldött vezérkari tisztek jelentései, esetleg kémek által szerzett tudóstások egy hirszerzési irodában rendszeresen feldolgoztatnak. Háboruban járóőrök jelentései, elfogott lakosok és utazók vallomásai, lefoglalt levelekben talált hirek, szemrevételezésre kiküldött tisztek észrevételei képezik azon anyagot, melyből a minden főhadiszálláson e hirek összeszedésével és a hirszerzés-szolgálat vezetésével megbizott vezérkari tiszt a helyzetet vázoló jelentést irja meg.