1. Emil, német archeologus és műtörténész, szül. Bellában (Baden) 1759 jun. 27., megh. Berlinben 1837 junius 29-én. Nancyban, Bécsben tanult, azután hosszu ideig tartózkodott Olaszországban. Visszatérve, a berlini tudományos és művészeti akadémia tagja és az egyetemen a régiségtan tanára lett. 1816-1817. ismét beutazta Olaszországot, majd Belgiumot és Hollandiát. Fő művei: Die Baukunst nach den Grundsätzen der Alten (Berlin 1809); 50 rézmetszettel); Geschichte der Baukunst bei den Alten (3. köt., u. o. 1820-27, 32 rézmetszettel); Geschichte der bildenden Künste bei den Alten (u. o. 1833).
2. H. János, német szobrász, szül. Fürthben 1836 márc. 4. Münchenben Widemann tanítványa volt; mellszobrokon kivül főleg genreszobrocskákat és dekorativ műveket készített. Ismeretes művei: Faust és Margit; Játszó fiu; A megtagadott csók; A fuvolázó; Gyermek kutyával; Leány gödölyével; Ámor nyilakat kovácsol; A zene; Fonó nő; Herman és Dorottya; Hamupipőke; Lady Machbeth; Aratónő; Andromeda; Dávid; Forrási nimfa; Haldokló Niobida. Dekorativ műveket készített II. Lajos bajor király számára a Lindenhof, Herrenchiemsee, Heuschwanstein kastélyokban. Tőle való a fürthi harcosemlék.
német iró, szül.Gräfentonnában 1841 jan. 13. Perthes J. geográfiai intézetében tanult, 1863-66. a Deutsche Turnzeitung szerkesztője, 1870-71. az augsburgi Allgemeine Zeitung társszerkesztője volt. 1867. megalapította Parlamentsalmanachot (16. és utolsó kiad. 1887); 1868. az Annalen des Norddeutschen Bundes (1871 óta des Deutschen Reichs) c. évkönyvet. Művei: Freisinnige Ansichten d. Volkswirtschaft (3. kiad., Lipcse 1876); Tagebuch d. deutsch-franz. Kriegs (u. o. 1870-1874, kiad. Gosennel együtt); Der Formenschatz d. Renaissance (1877 óta; 1879 óta cime: Der Formenschatz); Das deutsche Zimmer der Gotik und Renaissance (3. kiad. 1886); Kulturgeschichtliches Bilderbuch aus drei Jahrhunderten (u. o. 1883 óta), stb. H. munkái kiadása által a művészi nyomdaipar fejlesztésére sokat hatott.
Aulus, római iró és hadvezér, 58 óta (Kr. u.) Julius Caesar legatusa Galliában, később is Caesar hive, bár Pompejus ellen aktiv szerepre nem vállalkozott; inkább diplomáciai ügyvivőféle maradt Rómában. 46. a róla nevezett törvényt adta ki (a Pompejus-pártiak kizárása a felsőbb magistratusokból). Caesar halála után Antonius ellenpártjának tagja, 43. Vitius Pansával konzul és a mutinai hadjárat egyik vezére. Legyőzte Antoniust (ápr. 15.), még egyszer segített Mutinánál leverni (ápr. 27.), de ott el is esett. Barátja és tanítványa volt Ciceronak; négy irodalmi művet tulajdonítanak neki: De bello Gallico, liber VIII. (Caesar ismert művének folytatása); De bello Alexandrino, De bello Africano és De bello Hispaniensi; mindezek között azonban csupán az első ered tőle biztosan, a második csak valószinüleg.
hirudo, l. Gyürüs férgek és Piócafélék.
L., l. Fecskefélék.
1. Lajos, német irodalomtörténetiró, szül. Zürichben 1838 febr. 23. 1874 óta a német nyelv és irodalom professzora a berni egyetemen. Nevezetesebb művei: Goethes italienische Reise (1871); Schillers beziehungen zum Alterthum (1872); kiadta Haller költeményeit (1882); Goethes Bezienhungen zu Zürich (1888); Wielands Geschichte der Gelehrtheit (1891).
2. H. Salamon, német könyvkiadó és Goethe-buvár, szül. Zürichben 1804., megh. Halleban 1877 febr. 8. Mint Reimers György veje, birtokosa lett a hires Weidmann kiadó-cégnek, 1853. azonban önálló könyvkereskedést nyitott Lipcsében. Egyike volt a legelső Goethe-buvároknak; Goethe összes műveiből az összes kiadásokat kirta és kitünő katalogust adott ki Goethe műveiről (Neues Verzeichniss einer Goethe-Bibliothek; több kiadásban). Azonfelül irta a Der junge Goethe c. művet (3. köt., 2. kiad. 1887). A lipcsei egyetem tiszteletbeli tudorrá választotta. Fiai közül Henrik a könyvkiadóüzlet élén áll, mig Rudolf Jenában a filologia tanára.
(franc. si diése). Az egy #-el fölemelt H.-zöngének az elnevezése.
Vilmos, svájci anatomus, szül. Baselben 1831 jul. 9. Berlinben, Würzburgban, Párisban, bécsben és Bernben tanult s Müller, Remák és Virchow tanítványa volt. 1854. doktorrá avatták és 1857. Baselbe hivták, ahol mint az élet- és boncolástan rendes tanára működött. 1872. ilyen minőségben Lipcsébe ment. Művei közül említendők: Beiträge zur normalen und pathologischen Anatomie der Dornea (1856); Crania Helvetica (Rütimeyerrel, 1865); Uebger die erste Aulage des Wirbelthierleibes (1868); Theorie der geschlechtlichen Zeugung (Arhiv für Anthropologie 1869-1870); Anatomie menschlicher Embryonen (1880-82); H. az Archiv für Antrhropologie megalapításában tevékeny részt vett, 1876-1878-ban Brauneval alapította a Zeitschrift für Anatomie und Entwicklungsgeschichte-t.
az omajjáda dinasztia több uralkodójának neve: 1. H. 'Abdalmalik fia, ki testvérét, II. Jezidet 724. követte az uralkodásban. Hosszu uralkodása alatt számos lázadás ellen kellett megküzdenie, különösen a keleti tartományokban és Közép-Ázsiában, ahol az abbászida preatendens család nyugtalankodott és lázadásokat szított. A siiták is fellázadtak Zejd, Huszejn unokája érdekében, kit a lázadás leverése után H. 740. kivégeztetett. Spanyolországban Martell Károly vetett gátat a mohammedán hódítás terjedésének. H. 56 éves korában 743-ban Ruszáfában halt meg.
2. H. (I.), Abdarrahmán fia, a spanyolországi omajjád khalifák sorában a második (788-796. uralkodott), az iszlám hódításait Spanyolország É-i részén Galicia és Asturia tartományokra terjesztette ki. Nagy buzgóságot fejtett ki székvárosa, Kordova szépítése körül; az ő uralkodása alatt keletkeztek e székváros nagyhirü mór építményei.
3. H. (II.), a spanyolországi omajjád khalifák sorában a tizedik, 976. tizéves korában követte az uralkodásban atyját, II. Hakamot. Az ifju khalifa csak névleg gyakorolta az uralmat, melyet vezire Ibn Abi 'Amir (Almanzor) korlátlanul magához ragadott és ennek halála után fia, Abdalmalik (1002-1008), majd ennek testvére, 'Abderrahmán folytatott. Az utóbbit azonban a háttérbe szorított omajjád család a hatalomtól eltávolította és kivégeztette (1009). A gyenge H.-ot is megfosztották trónjától, és helyébe II. Mohammedet, Al-Mahdi névvel ültették a khalifai székbe; 1035. az Abbadida dinasztia megalapítója, Abu-l-Kászim ibn 'Abbád, egy Khalaf nevü gyékénykészítőt mutatott be, mint a még életben levő trónvesztett H.-ot és ennek jogait felélesztve, nevében az uralkodói hatalmat gyakorolta.
4. H. (III.) 1026-1031. a polgári háboruktól teljesen megzavarodott spanyol-arab birodalom utolsó omajjád uralkodója. 1031. az uralomtól visszavonult és 1037-ben meghalt. Utána a spanyol khalifai birodalom apró önálló tartományokra oszlott szét.
Göteborg svéd tartományhoz (län) tartozó sziget, a Göta-elf torkolatának 2 ága közt; 222 km2 területtel, számos nyaralóval; Göteborggal hid köti össze. Ez utóbbi város eredetileg itt állott. 1621-ben Gusztáv Adolf a mostani helyén kezdte felépíttetni.