Miletosz uralkodója persa főhatóság alatt. Kitartott a persák iránti hűségben és sehogyan sem akarta, hogy Dareios megveretése után a dunai hidat lebontsák, mert félt, hogy akkor az ázsiai görögök felszabadulnak. Hűségeért egy darab földet kapott a királytól a Strymon mellett, de utóbb Susában csendes felügyelet alatt tartatván, ő volt az, aki Aristagorast (l. o.) titkon lázadásra ingerelte. Dareios nem tudva ezt, H.-t küldte a lázadás lecsillapítására, de Artaphernes annyira nyomán járt H. kétszinü politikájának, hogy az utóbbi jónak látta menekülni. Igy került egymásután Kioszba, Miletoszba, kalózkodott Bizanciumban, de utoljára mégis a persák hatalmába került (Harpagos elfogta, régi ellensége, Artaphernes pedig lefejeztette). V. ö. Raulinson és Stein kommentárjait Herodotos IV., V. és VI. könyvéhez.
Lacép., a tüskeparáshalak rendjének Xiphiiformes csoportjába tartozó halnem a Xiphiidoe-családból; fajai a tropikus tengereket lakják, de a H. belone Günt. a Földközi-tengerben tenyészik.
(latin, magyarosan igy is: istória), l. történet; 2. régi magyar szóhasználat szerint a. m. elbeszélés és különösen elbeszélő költemény; l. Históriás ének.
a római császárok története, különösen a későbbi, melyet Spartianus, Lampridius, Pollio, Capitolinus stb. (Scriptores historiae Augustae, l. o.) irtak meg.
l. Genealogia.
igy nevezzük irodalmunk XVI. és XVII. századbeli epikus verseinek azt a részét, mely történeti tárgyat ad elő mint valóságos történetet, azaz költői alakítás nélkül. Akkor epikánk legnagyobb része egészen Zrinyiig és Gyöngyösiig ilyen énekekből áll. Szerzőik többnyire tanult s literátus emberek, kik deákoknak irják magukat, éneküket ugyan előadják ők is, zenekisérettel, de gyakran ki is nyomatják; hangszerük már nem a régies hegedő vagy a koboz, hanem az ujabb és divatosabb lant; le is nézik a hegedősöket, akiknek költői módjától is eltérnek. A tárgyul választott történeti anyagot (legtöbbször egykoru eseményt) nem alakítják, nem szinezik; főtörekvésük mentül hitelesebb adatokat szedni rimekbe, szoros időrend szerint, mentül igazabb történetet adni. Ennek csak a költői érdek vallja kárát; műveik általában kompoziciótlan és lapos krónikák és kritikai szellemük, a valóhoz tapadó előadásuk miatt, inkább történeti művek, mint költemények. Ily énekeink igen nagy tömegben maradtak fenn s napjainkban is folyton kerülnek még elő. Sok H.-szerző nevét ismerjük; valamennyi közt legtermékenyebb és az irány igazi képviselője Tinódi Sebestyén (l. o.). Egy gyüjteményöket már Heltai G. kiadta Cancionele cimen 1574., uj kiadásuk az akadémiai Régi Magyar Költők Tára köteteiben (Tinódi maga egy vastag kötetet tölt meg). Toldinak az a föltevése, hogy a H. folytatása a régi hegedőséneknek, ujabban megdöntöttnek látszik s Arany felfogásához képest, aki a hegedősének veszedelmét a nálunk korán mutatkozott kritikai józanságban kereste (Naiv époszunkról), a históriás énekben inkább a hegedősének tagadását látják. A H. csak kiszorította és felváltotta a hegedőséneket, melytől egész szellemében különbözött. Epikai költésünknek e kijózanodása láthatólag a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején megy végbe s azóta lett divatos a H. és virágzott mintegy másfél századig. V. ö. Erdélyi Pál, XIV. és XVII. századi magyar históriai énekek (M. Könyvszemle, 1887); Badics F., XVI. századi epika (Beöthy Képes irodalomtörténetében).
az apostoli hitvallás (l. o.) elnevezése kezdetéről, mely igy hangzik: Hiszek egy istenben, mindeható atyában stb. Az apostoli hitvallás, amint azt most birjuk, nem más, mint amit a római egyház az apostoloktól fogva megőrzött változatlanul; Rufinus is szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a külöféle egyházakban némely szavaknál hozzáadás is történt s hogy Róma egyedül tartotta meg változatlanul az eredeti formát, abban találja okát, hogy ott soha semmi tévtan nem eredett s megtartatott a régi szokás, hogy a keresztelendők nyilván a község előtt hitvallást tettek.
Juda királya, Ahasnak fia és Kr. e. 728. utódja is. Eleinte Izráellel szemben hű maradt az asszir uralomhoz, csak mikor Babilon fellázadt (704), kezdette meg más két fejedelemmel együtt, egyiptomi segély reményében, a függetlenségi harcot. Szanherib asszir király azonban megelőzte a Tirhakas vezetése alatt álló egyiptomi segédcsapatot; 701. Sziriában termett elfoglalta Alsó-Palesztinát, H.-tól 30 aranyat és 300 talentumot csikart ki, de ennek dacára Jeruzsálembe zárta és ostromolta őt, ugy hogy csak az egyiptomiak győzelme mentette meg H. királyt. Egy veszélyes testi bajból Ézsaiás próféta által szabadult ki, de azután sem élt sokáig; 697-ben trónját kiskoru fiára, Manasszére hagyta.
a. m. anyaméh.
a. m. méhfájdalom.