méhen végzett műtét, különösen pedig a méh rost-daganatainak kiirtása. E műtevés kifejezésére néhol a hiszterektomia, másutt a miomotomia v. miomektomia használatos. A H. rendesen hasmetszés utján történik, de végezhető a hüvely felől is, igy különösen a méhráknál. A H. a megbetegedett méh teljes vagy részleges kiirtásával jár. E nehéz műtevés módszeres megalapítója Koeberle, utána Péan, Hegar, Schroeder és Chroback módosítottak és javítottak az eljárás technikáján és a csonk miként való kezelésén. Freund pedig elsőnek hozta javaslatba a méh teljes kiirtását. Ez a műtétel ma is egyike a legsúlyosabbnak, de korántsem jár olyan nagy halálozással, mint 5-10 évvel ezelőtt, amikor 100 esetre 30-40 halálozás esett. Csak egyes operateurök (köztük Budapesten Tauffer is) mutathattak akkor jobb eredményt (5-10 %-ot), miglen ma már ez a szám általános a gyakorlott sebészek eseteiben. Ez az antiszepszisnek és a javított eljárásnak köszönhető.
az embriologia egy részlete, mely az állati és növényi szövetek fejlődését tárgyalja.
l. Szövettan; botanikai értelemben, l. Alaktan.
történeti, a történetnek megfelelő.
történetiró.
római szinészek, kiváltképen pedig némajátékosok. Legelébb a város alapítása után 391. merülnek fel Rómában, ahová őket, a hisztereket (etruszk nyelven a. m. komédiás) a konzul hivatta Etruriából, hogy a népet a nagy dögvész után felderítség, amire a rendes cirkuszi játékok képtelenek voltak. Eleinte kizárólag némajátékokat adtak elő, temetéseknél kifigurázták a halottat; majd beszéltek is ahhoz, amit taglejtéseikkel bemutattak; apró rögtönzésekkel állottak elő, melyek jóformán önálló darabokká nőtték ki magukat (satura). 514., Livius Andronicus fellépése után eltüntek, de csak a nyilvánosságból; a nép azontul is felkeresi őket, sőt a mai «Café chantant»-okra emlékeztető mulatóhelyeken az urak is, ugy hogy bennök gyökeredzik az olasz Paprika Jancsi (Pulcinello) vigjáték is. A középkorban ujból felszinre jutnak, de részben más neveken.
Amint divatjuk a középkorban Olaszországból egész nyugaton elterjedt, hozzánk is eljutottak mind a H., mind a mimusok. Az 1279-iki zsinat szükségesnek látja megtiltani papi személyeknek a jokulátorok, H. és mimusok előadásainak megnézését. A mulattatók e három neme közül a jokulátorok voltak a legtisztesebbek, azokat istápolták a királyok is és az ő rendjük alkalmasint nemzeti eredetü intézmény volt (l. Lantosok). A mimusok némajátékosok voltak, legtöbbnyire vig alakoskodást adtak elő. A H. középen álltak a kettő közt, amennyiben alakoskodtak is, énekeltek is tréfás dalokat és játszottak pórias bohózatokat. Nálunk azonban e játékokból nem fejlett ki a szinészet; ugy látszik, a H. mindig megmaradtak idegen komédiásoknak. Az első eset, hogy egy hisztrió e foglalkozásáért földet kapott egy nagy urtól, egy 1337-iki oklevélben fordul elő. V. ö. Sebestyén Gyula, Adalékok a középkori énekmondók történetéhez.
város Bagdad elő-ázsiai török vilajetben, 109 km.-nyire Bagdadtól, az Eufrat jobbpartján, 3000 arab lak., számos bitumen forrással. Közelében igen régi vizvezeték romjaival.
valamely nyilatkozatnak v. tantételnek elfogadása a nyilatkozónak tekintélye alapján. Hinni tesz - a Kis Káté szerint - igaznak tartani azt, amit más mond, és pedig azért, mert más mondja. Természetfölötti értelemben a hit Isten kijelentett igazságának és akaratának elfogadása az Isten tekintélyének alapján, akár képesek vagyunk felfogni, akár nem. Az értelem erejét fölülmuló tételeknek organuma a hit. A pozitiv v. történelmi hit határozott történelmi tényeken, indító okokon (motiva credibilitatis) alapszik; a vakhit indító okok nélkül való hit; igazhitü (ortodox), aki az egyház tételeit az egyház tekintélye alapján és kivétel nélkül elfogadja; hitetlen (heterodox), ki nem ismeri el.
1. Gines Perez, XVI. sz.-beli spanyol iró, aki Murcia tartományból, valószinüleg Mula városából származott. Résztvett az Alpujarras-okban lakó lázongó mórok ellen (1568-70) vivott csatákban. Historia de las guerras civiles de Granada c. műve az első történelmi regény a spanyol irodalomban. E mű, melyben költői bájjal irja meg a granadai királyság bukását, sok utánzóra talált Franciaországban. Első része legelőször 1595. jelent meg Saragossában; a XVII. sz. folyamán több mint 30-szor nyomtatták ujra; második része 1610. és más izben; mindkettő megvan Rivadeneyra: Biblioteca de autores espańoles c. vállalatában (Madrid 1849, 3 köt.). Van francia és német átdolgozása is. - 2. H. János Ruiz, l. Ruiz.
alatt régebben más felekezetnél is, de a katolikusoknál manapság is a hittudománynak egyes tételeit, az egyház hittani rendszerének vagy a dogmák összeségének egyes ágait értik. L. Dogma.