(Castor L.,), a rágcsáló emlősök rendjében a hódfélék családjának egyetlen neme. Régen két faját különböztették meg, nevezetesen az európait és kanadait, manapság azonban e kettőt egyesítik. A közönséges hód (C. Fiber L.) 75-95 cm. hosszu, 30 cm. magas, farka 30 cm. Törzse erőteljes, háta ives, nyaka rövid és vastag, feje rövid és tompaorra; szemei kicsinyek, fülei rövidek; lábai rövidek, erősek, öt ujjuak, a hátulsók uszóhártyásak, farka lapított, 20 cm. széles, csúcsa kerekített, szélei élesek, fölülete pikkelyes; bundája hátán sötét barnásszürke, hasán világosab. Régebben igen elterjedt volt s minden világrészt lakott a 33 és 68° északi szélesség alatt; de Európában ma már csak igen kevés helyen él. Hazánkban egy időben meglehetősen gyakori volt, de az 50-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, valószinüleg teljesen kiveszett. Szibériában az Ob és Jeniszei folyók mentén tenyészik; Észak-Amerikában még most is meglehetős gyakori, de becses bundájáért és castoreum név alatt árult mirigyváladékáért nagyon pusztítják. A nagyobb folyók partjain tanyázik, ahol metszőfogaival levágott fákból, gallyakból és iszapból hangyabolyforma, néha 2-3 m. magas lakásokat épít. A lakások bejárata a viz alatt van, de a lakórészek a viz fölött. A vizben ügyesen uszik s a viz alatt 2 percig is elül; a szárazon két hátulsó lábára áll és farkára támaszkodik. Tápláléka fakéregből, gallyakból, gyümölcsből, gyökerekből áll. Fogságban meglehetősen szelid természetü és sokáig él. Husát megeszik. Leginkább éjjel dolgozik.
A castoreum orvosi célokra használt állati anyag, száraz állapotban sárgásbarna, májszinü, porhanyó, kesernyés izzel és rendkivül átható, nem kellemes szaggal. Ez az u. n. castoreum americanum; de van castoreum sibiricum (moscoviticum, russicum, europaeum, szibériai castoreum) is, mely azonban ritkábban fordul elő a kereskedésben. Borszesszel kezelve az utóbbi 60-68 %-ot veszt súlyából, mig az amerikai csak 45-50 %-ot, mindkettő olykor szárított vérrel, földdel és gyántás anyagokkal fertőzött. A castoreum fő hatórésze a halványsárga szinü illatos olaj, állítólag karbolt, benzoésavat és szalicint is foglal magában; továbbá castorin nevü zsiros anyag, osmazom (enyvszerü), szénsavas ammonium és gyánta. A castoreumot ugy tekintik, mint a beteges idegrendszerre ható szert, ezért is főleg hiszteriás nők görcsei ellen rendelik; de mint izgatót is, kimerültséggel járó bajok ellen. Orvosi értéke különben sülyedőben van.
a szárcsa (Fulica atra L.) és a vizityuk (Gallinula chloropus L.) rossz magyar neve.
község, l. Görgény-Hodák.
a castoreum rossz magyar neve, l. Hód.
kisközség Szatmár vmegye mátészalkai j.-ban, 1350 magyar lakossal; vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár.
Lukács, ref. püspök, szül. Nagyváradon, megh. Debrecenben, 1613 máj. 13. Tanult szülőhelyén, honnan 1580. Vittenbergába ment. Itt 1582 ápr. 14. a magyar tanulók cétusának szeniorává tették. Tanult Heidelbergában is, azután pedig hazatért s 1585. ecsedi lelkész és Báthory István udvari papja lett. Később debreceni lelkésszé választatott s 1597 elején mint esperes vett részt a tasnádi közzsinaton. Még 1600 végén is Debrecenben volt, de midőn 1604 febr. 22. a csengeri közzsinat a tiszántuli egyházkerületnek püspökévé választotta, mint ismét ecsedi lelkész említtetett. Ekkor azonban ujra visszament Debrecenbe s ott működött haláláig, mi prédikálás közben érte. Püspöki hivataloskodásának legérdekesebb mozzanata a Szilvásujfalvi Imrével folytatott viszálkodás volt, ki independens irányban a püspöki igazgatás ellen kelt ki s e meggyőződéseért előbb börtönnel, utoljára pedig számüzetéssel lakolt. H. működése különben főleg a lelkészi állás érdekeinek megóvására és biztosítására irányult. Művei: Assertiones orthodoxae de potestate ecclesiastica. (Debrecen 1611); Halotti beszéd Báthory István felett (u. o. 1615); Üdvözlő verseket irt Gyarmathi Miklós és Derecskei Ambrus műveik elébe.
v. hodegézis a. m. utmutató, valamely tudománymódszer tanulmányának ismertetése. - Hodegus, Pázmány Péter hires művének cime. L. Pázmány.
kikötő város és kerületi székhely Jemen arab tartományban a Vörös-tenger partján, 30.000 lak. tiszta utcákkal, nagy bazárral; kikötője, bár sekély, Jemen termékeinek (kávé, bőrök, gyümölcs stb.) fő kiviteli helye.
Ferenc Oszkár Lénárd, svéd drámairó, szül. Stockholmban 1840 aug. 13., megh. Lemshagaban (Wermdön, Stockholm mellett) 1890 máj. 25. Gyógyszerész, majd szinész volt s 1870. a Söndagsnisse c. élclap szerkesztője lett. Nevezetesebb drámái: Anderson, Pettersson och Lundström (1866); En söndag i det gröna (1861); Bort med stlnden (1864); Fabriksflickan, Familjen Trögelin, Herr Larssons Pariserfärd, Kamrer Petterssons nylrsvisiter és Syfröknarna (mind 1868); Teaterlif (1869); Tre par skor (1881). Alkalmi költeményeinek gyüjteménye Visor och kupletter (2 füz., 1873) cimmel jelent meg.
(Szászvásár, Hundertmorgen), kisközség Szepes vmegye poprádvölgyi j.-ban, 672 rután lakossal. A lakosok nagy része zsindelykészítéssel foglalkozik.