v. braziliai tyuk (Crax L.), az ujvilági tyukok rendjébe, a Penelopidák családjába tartozó madárnem. Rövid csőre magas, elől kissé összenyomott, az evező tollak közül a 7. és 8. a leghosszabb, a három első igen rövid. Farka hosszu, merev és 12 tollu. 8 faja ismeretes, melyek Amerikában Mexikótól Paraguai-ig vannak elterjedve. Könnyen megszelidíthetők.Izletes húsuk miatt nagyban vadásszák. Európában állatkertekben tartják. Legközönségesebb faja a Cr. alector L., mely fénylő kékesfekete, hasán és farkvégén fehér, csőre tövén sárga húspúppal, csőre szarubarna, lábai vörösek. Hossza 95, szárnyh. 42, farkh. 32 cm. Braziliai.
István, kat. pap, szül. Rozsnyón 1819 dec. 26., megh. a dernői ütközet alkalmával 1849 ul. 6. Huszonkétéves korában pappá szentelték, aztán Rimaszombaton, Salgó-Tarjánban, Gölnicen, Rozsnyón lelkészkedett s kitünt ékesszólásával és hazafias szónoklataival. 1849 jul. a gömöri sereg élén H. vezette a népet a kassai uton az oroszok ellen, de árulás következtében az oroszok hátulról támadták meg a hiányosan felszerelt magyar csapatot s azt szétszórták, H.-t pedig iszonyu kegyetlenséggel megölték. A krasznahorka-váraljai sirkertben van sirja, amely fölé a gömörvármegyei közönség emlékoszlopot emelt.
A folyamnak az a része, melyről annak sebje (sodra) eltért s hol a viz egészen elcsendesül.
l. Hó.
szemfélyvesztők formulája, melyet mutatványaik közben elmondanak; a H. szó etimologiája nincs kiderítve, de nagyon valószinü Tillotson föltevése, hogy a hoc est corpus meun (ez az én testem), melyet a reformáció korabeli szatirikusok olyannak tartottak, mint egy bűvészszót, mely a kenyeret és bort átváltoztatja.
C. V., a tüskeparáshalak rendjének Squamipennes családjába tartozó halnem, melynek fajai az Indiai-oceánt lakják.
l. Hófuvás.
l. Labda-rózsa.
Pál Henrik Detre báró, francia filozofus, született Heidesheimban, a Pfalzban 1723., megh. 1789 jun. 21. Rendkivül sokat irt, de csak egy munkája tett nagy hatást kortársaira: A természet rendszere (Systcme de la nature ou des lois du monde physique et du monde moral), mely 1770. jelent meg, az enciklopedista-mozgalomnak egyik legfőbb alkotása, az akkori francia gondolkodásnak legrendszeresebb összefoglalása, mely istent tagadja, a tiszta materializmust tanítja, az akarat szabadságáról nem akar tudni, a tudást az érzékekből származtatja, az erkölcsöt a közjó szeretetére alapítja, s ezt az egész tanítást a társadalmi s állami forradalom szolgálatában szegődteti. A könyv álnév alatt jelent meg, mint Mirabaudnak, a francia akadémia meghalt titkárának hátrahagyott műve, ami akkoriban éppenséggel nem volt szokatlan irodalmi bujósdi. Mondták, hogy többen irták e könyvet, mondták, hogy Diderot az igazi szerzője. (V. ö. Morley, Diderot II. 155. l.). Egyike volt azon könyveknek, melyek óriási megütközést keltettek. Ami a szerzőt illeti, Rousseau Az uj Helodse-ban megrajzolta arcképét; Wolmar sok tekintetben hasonlít H.-hoz; ez is jóakaró, tevékeny, barátságos, emberszerető, az emberek javáért tiszta lelkesedéssel munkálkodó ember. Német alapossággal, rendszerességgel és szivóssággal küzd az ellen, amit ő előitéletnek nevez, mely az emberi boldogságnak utját állja, főkép a legvészesebb előitélet, a vallás ellen, s a természettudományban látja az emberi haladás és boldogulás egyedüli föltételét. Nagy könyvtára, képtára és szép természetrajzi gyüjteményei voltak; igen gazdag ember volt, ki gazdagságát a legnemesebben használta fel. Kedves, előzékeny, vendégszerető ember volt, kit elneveztek a filozofia vendéglősének, maître d' hôtel-jének, mig házának tréfás neve Café de L'Europe volt. Főleg vasárnap és csütörtök telistele volt háza a legkiválóbb irókkal, előkelő idegeneket is itt lehetett találni; Hume, Garrick, Franklin, Priestley sürün fordultak meg nála. Két évvel a mű megjelenése után egy rövid kivonatot készített a nagy kétkötetes műről e cimen: A józan ész; vagy természetes fogalmak ellentétben a természetfölöttiekkel. Ezenkivül tömérdek más könyvet irt; 1770-ig a szentirásra vonatkozókat (Szt. Pálról, Jézus Krisztus története stb.), később Az előitéletekről, A természetes politikáról, A társadalmi rendszerről, Egyetemes erkölcstan; lefordított számos természettud. művet. Mindezek feledésbe merültek, csak a Természet rendszere maradt fenn, mint a XVIII. sz. materializmusának legjellemzőbb kődexe.
kisközség Fogaras vmegye törcsvári járásában, 1056 oláh lakossal. Itt a liász-homokkőben barnaszéntelep van.