Ha Hold az oppozicióban vagyis holdtöltekor egyuttal elég közel van a Földnek pályasikjához, tehát árnyékkúpjához is, H. áll be, még pedig teljes v. részletes, aszerint, amint az árnyék az egész Holdat v. annak csak egy részét födi el. Hogy nem mindig holdtöltekor van egyuttal H. is, annak oka az, hogy a H. pályájának sikja nem esik össze az ekliptikával. Ennek folytán a H. beállta a Holdnak u. n. szélességétől (l. Ég) vagy - ami ezzel egyre megy - csomópontjától való távolságától függ. A Föld 217 földsugárnyi hosszu árnyékkúpjának átmérője a Holdnak a Föld középpontjától való 601/4 földsugárnyi távolságban 47', a Holdnak átmérője pedig 17', világos ennélfogva, hogy részletes H. csak akkor jöhet létre, ha a Hold szélessége 47'+17'=64'-nél kisebb, teljes pedig csak akkor, ha szélessége 47'-17'=30'-nél kisebb. Az ábrában
A az árnyékkúp átmetszetének utját, H. pedig a Hold pályáját jelenti; az 1 és 5 helyzetben, mikor a Hold szélességét az 1 b1 vonal jelzi és ez 64'-nél nagyobb, H. nem lehet, ekkor a Hold csomópontjától 13°21'-nél messzebre van, ezt a távolságot az Wb1 méri. A 2 és 4 helyzetben parciális H. van; a csomóponttól való távolság 13°21' és 7°47' közt van, amikor is lehetséges a részletes H.; ha a távolság 7°47'-nél kisebb, de 3°30'-nél nagyobb mindenesetre lesz részletes, de már lehet teljes H.; végre ha 3°3'-nél is közeleb jő a Hold csomójához, teljes H.-nak kell lennie; ha ilyenkor összeesik a csomóval - szélessége tehát 0 - akkor centrális is, milyen a 3 helyzet. A teljes H. ez esetben 2 óra hosszán át tarthat, a részletes tartama 2 óráig terjedhet, ugy hogy egy H. tartama általában 4 órára nyulhat. A H. nagyságát v. hüvelykekben szokás kifejezni, a holdkorong egész átmérőjét 12 hüvelyknek véve és jelezve, hogy hány hüvelyknyire merül el az árnyékba, vagy az átmérő törtrészeiben tesszük ki a bemerülés nagyságát. Már régótától fogva észlelték, hogy teljes H.-kor sem tünik el teljesen a Hold korongja, hanem vöröses vagy barnás fényben észrevehető marad, mit a Föld légköréből, illetve a napsugaraknak ott történő töréséből iparkodnak magyarázni; az 1642. és 1816-iki H.-ról van feljegyezve, hogy akkor a Hold teljesen eltünt a Föld árnyékában. A H.-ok - minthogy azoknál tényleg a Hold fényét a Föld árnyéka mintegy eloltja - egyszerre ugyanabban az időben láthatók a földkerekség minden helyén, melyre a Hold a látóhatár felett van; azért egyebek közt a földrajz hosszuság meghatározására is szolgálhatnak, bár a földárnyék bizonytalan körvonalainál fogva e célra már régebben más, pontosabb módszereketi használnak. L. még Fogyatkozások.
v. holdruta (fürtharaszt Hazsi., fürtös páfrány, Istenke kalácsa, ludrettentő fű, Botrychium Sw.), a kigyónyelvfélék töbnyári füve.
[ÁBRA] st a meddő, sp a termő levélsallang, w a gyökér.
A földben kurta tőkéje van. Egyetlen egy levelének egyik fele meddő marad, többször hármas vagy szárnyas sallangu, a másik fele ágas-bogas, az ágain két sorban gömbölyded és keresztben felrepedő sporangiumai helyezkednek el. Tiz faja (hazánkban 4) az északi félgömb hegyein terem, Ausztráliában s K.-Indiában csak kevés. A B. (Osmunda) Lunaria L. (Valburga-fű, l. az ábrát), levelének sallangja félholdképü. Európa, Ázsia, É.-Amerika és Ausztrália rétjein nő, nálunk ritkább s inkább a magas vidék rétjein szálankint nő. Ezelőtt Herba lunariae v. herba lunariae botrytidos néven gyengén összehuzó sajátsága miatt sebre használták. Sárga gyümölcsfürtje az alkémistákban azt a gondolatot keltette, hogy vele a bölcsek kövét megtalálhatják. A népnek is babonás füve, azért a megbabonázástól védő szent Valburgáról is nevezik. L. Boszorkányfű.
a barna-, későb fehérszinü, puha, morzsalékos szövetből álló szalagok neveztetnek igy, melyek a fák fatestében találhatók, néha csak egy részére kiterjedve. Azelőtt azt hitték, hogy különböző gombák, igy a Stereum hirsutum Fr. támadása következtében jönnek létre a H., mig Sorauer ezeket a tavaszi fagyok következményének tulajdonítja. Sorauer szerint a tavaszi fagyok alkalmával, ha a fa kambium-szövetében jégképződés áll be, a kambium a kéreggel együtt a fatesttől elválik s később az elvált kambium befelé fasejtek helyett laza parenhim-szövetet produkál, melyen azután különféle gombák üthetnek tanyát.
János, vál. püspök, győri kanonok, szül. Vácott 1840 febr. 18. Tanulmányait Vácott és Györött végezte, a teologiát ugyanott hallgatta. A fiatal papot Simor püspök tanulmányai végezte után azonnal udvarában alkalmazta, Zalka püspök pedig titkárává, utóbb a kisebb papnövelde igazgatójává nevezte ki. Öt évig állott H. e nevelőintézet élén, midőn 1877. meghivták József főherceg fiainak, József Ágost és László főherceg nevelőjének, mely feladatának 15 éven keresztül derekasan meg is felelt. Az atya által kitüzött programmot: «Neveljen fiaimból jó magyarokat és vallásos embereket» törekedett megvalósítani. Nevelői pályájának bevétezte után is a főhercegi család a távozót barátságában megtartotta. Ez állásában H.-t többféle kitüntetés érte: a pápa titkos kamarásai közé iktatta, püspöke pedig 1882. a győri székesegyház kanonokává és cimzetes apáttá terjesztette fel kinevezés végett. Tiz évi szolgálatideje után a király a vaskorona-renddel tüntette ki. Midőn pedig 1892-ben távozott, hogy győri stallumát elfoglalja, tribunici vál. püspökké neveztetett ki. Azóta Győrött müködik a káptalan kebelében, hol a püspöki tanítőképző felügyelője, a katolikus kör elnöke, a városi törvényhatósági bizottság tagja. Irodalmilag is működött mint számos napilap és folyóirat munkatársa.
Nap- és Szélkirály mellett egyes regéink (igy az Ipolyinál Magyar mythologia 265. Mailáth gyüjteményéből idézett) H.-t is ismernek. H.-t említ, az igaz, hogy a holdat a királytól, elválasztva, több népies ráolvasásunk is, melyek közül ötöt Kálmány Lajos feljegyzése szerint Katona Lajos közölt az Ethnol. Mitt. aus Ungarn I. évf. 23. s köv. lapjain. Mindezekből kitünik, hogy népies hagyományainkban elég gyakori a nap- és holdnak király-alakban való személyesítése.
az ujhold óta lefolyt napok száma, eggyel kezdve az ujhold utáni napon, mig régebben magánál az ujhold napjánál kezdték a számolást. A H.-val sokféle szertartás függött össze, különösen a zsidóknál és a régi keresztényeknél.
(Somnambulismus) névvel az elmult század végéig oly egyéneket illettek, kik alvás közben ágyukból fölkelve, ugy cselekedtek, jártak, keltek, mintha éber állapotban lennének; felébredve, mindeme tényekre legkevésbé sememlékeztek vissza. A XVIII. sz. végén Puységur marquis kimutatta a provokált vagy hipnotikus szomnambulizmust, a mély hipnozisban levő egyének azon állapotát, mely szerint azok oly rendkivül szuggesztibilisek, a hipnotizáló egy szavára bármire is képesek, annak mindent elhisznek és Charcot szerint bőrüknek gyenge ingerlésére izommerevségbe esnek. A hisztériás szomnambulizmus a nagy hiszteriás roham tulfokozott kifejlődése. A H. harmadikfélesége a hiszteriás vigilambulizmus jelensége, mely más néven mint a személyiség megkettőzése (dédoublement de la personnalité d' origine hystérique) ismeretes. A szomnambulizmus negyedikfélesége gyanánt az epilepsziás automatizmus (automatisme comitial ambulatoire) említendő, mely állapotban az epilepsziás betegek automata módjára járnak-kelnek, sőt messzire utaznak, mialatt rendes szokásaiknak megfelelően élnek. Megtörténhetik, hogy a betegek észszerütlen cselekedeteket hajtanak végre s ezt az állapotot mint a görcsös epilepsziás roham szellemi egyenértékét tekintik. Noktambulizmus az a jelenség, mely szerint bizonyos egyének alvás közben felkelve, álmos állapotban a legkülönbözőbb cselekményeket végzik.
drágakő; az igazi, vagyis az orientális H. mindig adulár (l. o.), de némelykor egyéb földpátot, nevezetesen albitot, oligoklaszt is hoznak H. néven a kereskedésbe.
l. Halgyilok.
(Closterium Nitzsch), desmidiumféle egysejtü moszat, több mint 50 fajjal a földkerekség vizeiben. A C. lunula Ehrb. félholdalaku; árkokban és mocsarakban egész a havasokig terjed.