l. Fejizom.
(l. az ábrát), gyöngén hajlított fa- v. vaslécből (a) áll, amely, hogy az állat bőrét fel ne törje, ki van párnázva (b). A járom (f) szijak segélyével erősíttetik az állat szarvaihoz, mig (d) huzó istráng, (e) kapocs és (c) gyürüvel van a járomhoz kötve. A homloklécnek elég szélesnek kell lennie, nehogy a huzásnál az állat bőrét felhorzsolja.
[ÁBRA] Homlokjárom.
a fogaskerekek egy fajtája, melynek kerülete hengeres s fogai kifelé vannak irányítva. L. még Járgány.
vékony, ajtóváz- alaku diszítmény csinosabb kiállításu könyvekben. Cirádákat, fejeket és más alakzatokat foglal magában s az oldalak felső részére, különösen pedig fejezetcimek elé teszik. A renaissance-korban kezdték használni Német- és Olaszországban. Ujabban ismét nagyon kedvelik.
(ném. Bugflagge, Gösch; ol. bandiera di prua; ang. jack), egy a nemzeti szinekből összeállított lobogó, mely hadihajók által elől az ormányárboc lábánál egy külön e célra felállított lobogórudon viseltetik. L. Gösch.
1. egy épületnek valamely külső fala (l. Homlokzat); 2. egy boltozatnak szabadon álló vége, l. Boltozat.
(ném. Bugbänder; ol. busarde; ang. forchooks), erős Ç alaku, vizszintesen fekvő vaspántok vagy görbe fatuskók, melyek a hajó elején, homlokrészén, de belől, a hosszgerendázatnak és a homloktőkének egymással való szorosabb összeköttetésére, általában az egész előhajónak megerősítésére szolgálnak.
v. homlokzatrajz, egy épület homlokzatának geometrikus rajza, l. Homlokzat.
(ném. Aussenklüverbaum; ol. asto di contra flocco; ang. flyin-jib-boom), a homlokárbocnak meghosszabbítására szolgáló harmadik része. L. Árbocozat.
(ném. Butlif; ol. minotto. ang. bumkin), egy erős póznarud, mely a hajó homlokrészéből mindakét oldalon csaknem vizszintesen kifelé áll, hogy annak segítségével egy élben vitorlázó hajón az előtörzsvitorla szélszarvkötele jobban meghuzható és ezáltal a vitorla maga jobban feszíthető legyen. (L. Árbocozat képmelléklete III.)